Muszáj kiírnom magamból... (beszélgetős fórum)

Nem KELL ennyire szeretni,imádni a szüleidet,ha rosszul bántak veled.Bőven elég,ha tisztelettel bánsz velük.Már ha megérdemlik,most.

Az ilyen fajta szeretet disszonanciát kelt az emberben,és betegít.Kineziológus barátnőm említett több ilyen esetet,hogy a már felnőtt gyerekek attól kínlódnak,hogy megpróbálják szeretni azt a szülőt,aki rosszat okoz,vagy okozott nekik-

Látszik,hogy burokban nőttél fel,és a pénz irányított.Te leszel az,aki majd nem fogja észrevenni,ha a gyereke bajban van.

Ha mégis történt veled valami gázos,amit így,tagadva akarsz elfelejteni,akkor szólok:nem fog sikerülni.Akkor fog kitörni rajtad,mikor a legnyugodtabb, és a legboldogabb az életed(mert akkor van "üres hely"a feldolgozásra,és az agyad ezt ki fogja használni).Majd akkor feljönnek az eltemetett rossz érzések,és nem hagynak nyugodni,hanem megbetegítnek.

Szia!

Nem bonyolódnék bele a hozzászólásokba, csak annyit fűznék hozzá, hogy bármennyire is nehéz, soha ne add fel, s ne csak a gyermeked miatt! Mindenkinek megvan a maga keresztje, nekem is van barátnőm, aki hasonlót élt át, talán nem is egyszer, de a család előtt titkolja. Nem tudom, megoldás lenne-e, ha elmondanád a szüleidnek sok év után a történteket, mindenesetre megkönnyebbülnél, az tuti.

Apropó, annak ellenére, hogy a családod nem kedveli a férjedet, gondolom jól megvagytok az anyagi nehézségek ellenére. Csak érdekes volt, hogy csak kizárólag a gyerek tart vissza az öngyilkosságtól, pedig úgy tűnik van egy rendes férjed is.

Kitartás, muszáj erősnek lenned, az élet sajnos nem egyszerű.

Nem tartozol magyarázattal nekem, csak fel akartalak rázni. Hagyd a régen történt dolgokat, vagy boríts mindent. Ez a két lehetőség létezik. Igen, ért engem is sok rossz, ennél hidd el sokkal rosszabb, nem is egyszer. Feldolgoztam, örülök a családomnak, imádom a gyermekeimet és imádtam a szüleimet. ( Soha nem vertek meg!) . Fiatal vagy, rengeteg szebbnél szebb dolog vár rád, lépj túl a múlton, nincs, elmúlt! A jelen van, a családod, a gyermeked. Jogod van haragudni a szüleidre, de módjával ítéld el őket, hiszen jót akartak neked és te nem mondtad el nekik, hogy mi történt. Ha apukád ilyen típus és még most is ott van melletted, akkor darabokra tépte volna azt, aki hozzád nyúlt. Bízz bennük, bízz a férjedben és legfőképpen bízz magadban.

Az öngyilkossági gondolatot ásd el örökre! Az egész családod életét tönkre tennéd vele. Szeretnek, vedd észre! Nem lettél "piszkos" attól, hogy ilyen emlékeid vannak, te nem tehettél róla, pokoli dolog a gyermekek bántalmazása, egytől-egyik megsemmisíteném azokat, akik is ilyen szándékkal közelítenek egy gyermek felé. Előbb-utóbb elfogynának.

Ha már idáig eljutottál, családod van, akkor te már bebizonyítottad sokszor, hogy helyt tudsz állni, le tudod győzni a rossz gondolatokat... Most ne add fel, sok-sok boldog év vár rád, élvezd az életet, élvezd a családodat.

Mondjuk az enyém sem volt valami ideális de azért nem fogom azzal köszönetni unokaöcsémet hogy leb*szok neki egy pofont, meg a saját leendő gyerekemet sem fogom ököllel verni.. ki nem tojja le milyen gyermekkora volt.. volt miből okulnia.. eyéni szociális probléma.. ha verekedni akar menjen le boxolni terembe srácokkal, akik esetleg vissza is adják, mert ők képesek rá..

Semmi közöm hozzá, de aki ekkora Jani az mutassa azt meg olyan közegben ahol dicsőséget szerezhet vele.. :P Vagy neeeem és úgy elverik.... :D

Témát offolom és bocs ha tapintatlan voltam.

Nagyon köszönöm neked!

NEm gondoltam volna hogy egy férfi fog nekem írni! hálás köszönet!

Lehet meglepő. de a szüleimet ennek ellenére nagyon is szeretem! imádom őket!

édeapámat ma is szorosan magamhoz öleltem és megköszöntem neki tiszta szívemből hogy élhetek!

anyukámmal is nap mint nap beszélünk telefonon( 80km választ el bennünket) el se tudnám nélkülük képzelni az életemet!

Nagyon kiéleződött a hangsúly édesapámra.

tudom hogy sok mindent nem úgy kellett volna tennie ahogy tett...viszont( nem mentegetés) neki baromi rossz gyere kora volt! ez nem "felmentés" a verések miatt de akkor is úgy gondolom ismeretlenül ne ítélkezz!!

Nem olvatam végig a fórumot. Aki ítélkezik rajtad, azzal nem kell foglakozni mert annyi esze nincs mint egy marék döglött lepkének.. és eq-ja sincs.. ennyi.. az ilyenek hsz-ével meg azt kell tenni mint a használt óvszerrel.. ki kell dobni, le kell húzni a wc-n.. ennyi.

Kitartást!

neked viszont.

Egész életemben végig kísért a molesztálás!! Képezd a férjemnek első perctől megosztottam hogy mi si történt velem. és igen nagy szerencsém van hogy ő megért! ezt köszönöm is neki! soha nem fogom meghálálni neki!

Ja és hogy miért ütött édesapám ököllel? Biztos volt oka ahogy te írod! hát képzeld el NEM!Nem volt oka!! semmi mást nem csináltunk CSAK a házunk előtt beszélgettünk. én a barátnőim és ez a srác, unkatesóim.

és ezért kaptam!!! remélem kielégítő a válasz. bár úgy gondolom semmiféle magyarázkodással sem tartozom neked!

A gyerek még akkor is gyereke a szülőnek ha már felnőtt és családban él és van neki sajátja (az unoka meg az unokája).. nem csak anyagi dolgokra gondoltam amúgy :) Annyira nem vagyok már fiatal hogy ideákat kövessek, de szerintem az hogy valaki megcsinál egy gyereket, vállalja, azzal élete végéig vállal valamit.. csak sajnos ezt sokan elfelejtik (nagyszüleim, szüleim, stb. ).. egy normális családban mindenhogy támogatják a szülők a gyerekeiket nem? Vagy elmúlt 18 éves és... :D Szerintem ez így nem játszik. Nálam sem így fog majd..

De vitázni nem akarok mert mindenki úgy fogja fel ezt a dolgot ahogy akarja.. nekem pl. most született meg az unokaöcsém (múlt héten hétfőn), ő életem végéig számíthat rám (ahogy hugom is meg öcsém is), és nem is az én gyerekem hanem súgoromé és a hugomé.. :P

Sziasztok!

Őszintén megmondom nem gondoltam volna hogy ennyi embert megmozgat a cikkem!

Köszönöm MINDEKINEK a JÓKÍVÁNSÁGOKAT! Sajnos hogy ilyen sok a molesztáló és ki se derül!!

Úgy gondolom aki nem él át ilyen "élményt" az ne ítélkezzen!!!

Ahogy olvastam a hozzá szólásokat nagyon felzaklattam magam!!!

Hogy tudok emlékzni hogy mi történ velem 5 éves koromban???? KÉPZELD, bárcsak el tudnám felejteni!!! nem én kértem hogy emlékezzek vissza!!! szívem szerint elfelejteném!!!

Érdekesen látod a dolgokat...

Azért, mert leírja valaki, hogy depressziós és mert gyötrik a szörnyű emlékek, attól önző és gyáva?!

Azt én sem mondom, hogy hű de bátor és erős, de talán nem véletlenül nem az. Lennél csak a helyében, vagy az enyémben, megtudhatnád...

Amúgy milyen jogon minősíted a kapcsolatait, honnan tudod, hogy férje valóban körberajongja és hogy attól, hogy pénzt adnak a szülei valóban jó szülők? Ki vagy te, hogy ezt így látatlanul meg tudod ítélni?

És egy gyerekért, azért hogy érzelmileg és fizikailag biztonságban legyen nem a szülők felelősek, nem a felnőttek?

És ami végképp betette nálam a kaput: MINDEN MOLESZTÁLÁS ROSSZ EMLÉK! Mi a jó fene lehetne más, ha nem az, hiszen erőszak!

Jellemző, hogy a hozzád hasonlók, akik nem akarnak szembenézni vele, hogy naponta történnek ilyen szörnyűségek, azoknak egyszerűbb az áldozatot hibáztatni.

Mondok egy rossz hírt: bárki bármikor válhat áldozattá.

Nagyon jól teszed, hogy kiírod magadból a gondokat.Ez már könnyít a lelkeden, hidd el.

Persze ez hülye frázisnak tűnhet, de az élet megy tovább. Nekem 10 éve halt meg az Édesanyám, és azt hittem sosem állok fel ebből a csapásból. De most már elmondhatom, hogy az élet megy tovább, ha másképp is, de megy.

Neked le kell zárnod a múltat és előre nézni a jövőbe, hiszen van egy csodás kisgyermeked és egy férjed, akiknek szüksége van Rád!!!

Nem értek egyet veled, szerintem nem erős és nem bátor. Az élethez kell az erő és a bátorság, aki az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, közben pedig szerető férje, gyereke, szülei vannak, az gyáva és önző!!!!! Igen, jól olvasod, önző vagy, mert magaddal foglalkozol, hogy neked milyen rossz, de mi is rossz tulajdonképpen? Az, hogy a férjed körberajong, veled van jóban-rosszban? A szüleid azért dolgoznak, hogy nektek jobb legyen? Gondolod, hogy nem költhetnék magukra a pénzt, vagy nem kamatoztathatnák valamelyik bankban. Nem, ők veletek foglalkoznak, nektek segítenek. Nincs ebben semmi rossz, tudod, ha az ember pénzt oszt, akkor cserében engedtessék már meg, hogy egy kis észt is osszon.

Nem értem, miért jött elő most a gyermekkori molesztálás élménye? Ott is a szülőket hibáztattad, mert rábíztak az unokatestvéredre. Nem írtad milyen mértékű molesztálást követett el, feltételezem, hogy okod van rá, hogy rossz emlékként éld meg. Ennek ellenére talán most azon gondolkozz el, miért most jött elő ez a téma? Miért nem akkor, mikor pasiztál, mikor férjhez mentél, mikor gyermeked született???? Mert akkor boldog voltál és most valami más miatt vagy kiakadva, ez csak egy burkolása a valós problémádnak. Azért egy gyermekes nő, aki szerető családban él nem akar öngyilkos lenni, mert az apja 14 évesen elverte. (bár maximálisan elítélem érte!!!) Ott és akkor mi volt a kiváltó ok egyébként? Gondolom nem csak beszélgetni látott a fiúval.

Szedd össze magad, vedd észre, hogy nem ez a kisgyermekkori trauma miatt vagy padlón, valami más történt vagy történik folyamatosan, ami neked nem jó, csak nem akarsz tudomást venni róla.

Ezt komolyan gondolod???????????

A szülőnek meg kutya kötelessége (lenne) segíteni a gyerekét ÉLETE végéig.

Segít, ha tud...

Nem tudom, hány éves lehetsz, úgy tûnik, bizonyos dolgokkal nem vagy tisztában!

Végigolvastam a sztoridat, és félelmetes bátorságról és kitartásról szól számomra, nagyon erős nő vagy, minden tiszteletem a tiéd. Taszítsd el magadtól a téves gondolatokat és gondolj a picire és a párodra. Ne gondolj öngyilkosságra, hiszen az nem megoldás. Próbáld feldolgozni a múlt sérelmeit, vagy kérjél segítséget, szerintem a párod is megérti a problémádat és maximálisan támogatni fog.

Nehéz szívvel olvastam a soraidat, és mélyen együtt érzek veled. Sok kitartást és boldogságot kívánok!

mikiller sajnálom, hogy neked ilyen tapasztalataid vannak, hogy ennyi idősen már a szüleidnek a hitelét kell fizetned, holott a te kis életedet önálló életedet kellene lassan építgetned.

Ennek ellenére: nem, nem, tévedés ne essék, nem kötelessége a szülőnek segíteni a már felnőtt, külön családban élő gyermekét! Az, ha mégis megteszi, az nagyon szép és tisztelendő dolog!

Szia!

Nagyon sajnálom, ami Veled történt, gyermekkorodban.

A szüleidnek kevesebb anyagi javat, és több érzelmi támogatást, szeretetet, minőségi figyelmet kellett volna adniuk az anyagiak helyett. :(

A kérdésednek - Édesanyád felé - már fel kellett volna keltenie a gyanakvását, és azonnal vissza kérdezni. Egy gyerek ilyet nem mond, "csak úgy"...

Az erőszak, amit megéltél a férfiaktól életed során, nehezen dolgozható fel az biztos. És itt nem csak a nagybácsikra gondolok, hanem a saját apádra is.

Ahogyan itt más is írta, nagyon erős NŐ vagy, erős életösztönnel, életigenléssel. Ha sikerülne oldani valamilyen módon ezeket a régi sebeket a lelkeden - akár nyugati orvoslás, akár alternatív út - akkor azt hiszem, majdnem maradéktalanul boldog ember lehetnél, lennél. (Tudom, mondani könnyű...)

Én ezt kívánom Neked tiszta szívemből!

1) Nagyon erős nő vagy, ezért minden tiszteletem a tiéd! Felejtsd el az ilyen butaságokat (öngyilok), amúgy ez sok embernek eszébe jut, de gyávaság lenne, meg ki tudja mi vár rád még az életben, plusz ott a pici..

2) Szerető férjed van, aki elfogadta hogy mi a helyzet (és még így is kitart melletted, ami nagy szó, lévén a mai világban minden a sex körül forog, ha az nincs, lehetsz te egy Ghandi is amúgy, kiteszik a szűrödet egy gyökérre akinek 2 centivel hosszabb a farka, bocsi :D ), és megajándékoztátok egymást egy gyerekkel. Akit gondolom nagy szeretettel neveltek.

3) Szereted vagy sem, a szüleid a szüleid, neked már saját családod van (én alig várom hogy találjak valakit és vele élhessek, majd később tőle lehessen gyerekem), és akármit is mond apukád, az legyen csak az ő véleménye.. bocs,de ezt leírom:

A vélemény olyan mint a s*gglyuk, mindenkinek van de senki sem kíváncsi a másikéra.

Az én nagyszüleim nagy nullák, és erre buzdítják a fateromat is, ami miatt anyám is hitelekbe verte magát, én próbálom évek óta (23 éves korom óta, 5 éve) betömködni az anyagi lyukakat, én se vagyok anyagilag toppon EZÉRT, de itthagyni sem tudom őket MÉG (megkeresem ami nekem kell pénz, egyedül jobban élnék), meg én sem vagyok érzelmileg sem a toppon /bár erről én tehetek, rég dobbantani kellett volna, csak anyámat meg öcsémet nem tudom bent hagyni a trutyiban/. Egy lányt (vagy fiút) meg ököllel, szíjjal verni.. milyen szülő az ilyen, miből van az ilyen összefércelve??

A szülőnek meg kutya kötelessége (lenne) segíteni a gyerekét ÉLETE végéig. Én is látom az ellenkezőjét, sőt tapasztalom is, meg tudom érteni a helyzeted (ezt), csak azokat az embereket nem, akik ezt nem így gondolják.

Ami meg a gyerekkori dolgokat illeti.. szerintem "normális" hogy nem tudod elfelejteni ezt. Én sem tudnám. De látod hogy azért annak a "dolognak" milyen szép eredménye lesz normális körülmények között, hisz ott a gyereked.

Azt meg hogy nem vagy "toppon" sexben.. a férjednek elég és szeret téged (és ezt nem lehet megfizetni, meg mindenki, én is arra vár hogy ezt megkapjuk VÉGREE), nem mindenkinek nimfomán r*banc kell.. megint bocs :)

A cikk elején azt hittem, a legjobb barátnőm sorait olvasom. :( Ő elmondta a szüleinek - akik emiatt összevesztek a zaklató fiú családjával, majd emiatt a lányukat hibáztatták. :O

Szörnyen sajnálom, ami Veled történt! Hatalmas erőről tanúskodik, hogy a történtek ellenére normális családi életet tudtál kialakítani! Sok-sok erőt kívánok Neked! :)