Muszáj kiírnom magamból... (beszélgetős fórum)

Pontosan mire gondolsz?Leginkább arra, az nem helyes hogy segít a szülő vagy az hogy nem szó nélkül teszi?

Szerintem nem helyes ha a szülő segítségét elfogadjuk, ha nem szó nélkül teszi akkor teher .

:) Az lenne.

Kedves fórumnyitó, ha közben jársz erre és segítségre van szükséged, nyugodtan megkereshetsz priviben. Tudok ajánlani egy-két könyvet is, ami segíthet.

Ebben kiegyezhetünk :)

Csak a részletekben nem, de azon meg kár lenne vitatkozni szerintem :), ilyen helyzetben úgysem lehet meggyőzni a másikat. Biztos mindegyikünknél van sok érv.

Szerintem aki egészségesen tartja a lelkét, annak a teste is az lesz.

Szóval körülbelül egyetértünk.

Oda kell figyelni és vigyázni magunkra, ez biztos.

Ebben kiegyezhetünk... :)

A kérdésed sajnos teljesen jogos...

Jó szülő ezt észre kéne venni. De nem mindenki az, bármennyire is akarja.

Sziasztok!

Kedves avea ! Nagyon szörnyű dolgok történtek Veled, jó , hogy kiírtad magadból. Valamit ez is segít. Ha pszichiáterhez megyünk, ott nem sokat beszélgetnek (nincs idejük), de írnak fel gyógyszert, amit ha szedünk, elmúlnak a rossz gondolataink. Csak időnként a gyógyszereket megszokja a szervezet és nem használ, akkor újabb kell.

Én is megmondanám az apukának, hogy ne adjon pénzt (inkább kínlódunk magunkban) - vagy adhat, ha van neki és akar - de ne szóljon bele az életedbe.

Most mondhatnám, hogy nem akarok vitatkozni, mert amiben hinni akarsz, arra az elméd újabb és újabb bizonyítékot fog keresni, mivel így működik az elme.

Mondok példát az önbecsülés témaköréből: ha valaki egyszer elhiszi azt, hogy ő mondjuk értéktelen, mert egyszer valahol ezt érezte, újra meg újra olyan helyzetekbe keveredik, ahol ezt megélheti, úgymond bizonyítékokat fog keresni rá, hogy valóban így van, a külvilág pedig ezt szépen vissza fogja tükrözni neki (ez a vonzás), tehát mások is úgy fognak viselkedni vele, mintha értéktelen lenne.

Ez a folyamat egyébként maga a teremtés. Szóval ha én az érzéseim, a tudatom által közvetve befolyásolni tudom, hogy mások hogy viselkedjenek velem, akkor hogy a fenébe ne befolyásolnám ugyanígy pont a saját testem állapotát?

Tudom, hogy nem foglak meggyőzni, nem is akarlak. De régen én sem így gondolkoztam és bizony nagyon gyakori látogatója voltam a kórháznak és sokáig nem voltam hajlandó még csak megfontolni sem, hogy esetleg "az a kis dolog" összefügghet az én változatos és felderíthetetlen kórtörténetemmel. Csak hát furcsa volt, hogy egy-egy tünetre vagy betegségre egyszerűen semmi nem használ, pedig tényleg mindent kipróbáltam, ami csak elérhető volt, ha meg végre megszűnt egy betegség, rögtön jött egy másik helyette. Az utolsó lépés a pánik volt, akkor már nem menekülhettem tovább...

igen, én is szedem a Moksát, és bár más jellegű, de velem 4 éves koromban történt egy komoly trauma... csak még sokáig kell ahhoz szednem a Moksát, h odaérjek időben. mert ugye 1 hónap egy évnek felel meg visszafelé az időben...

(mellesleg ha valaki szeretne, nálam vehet Moksát)

Szia!

Próbálj úgy tenni és ezt ki is fejezni, mintha nagyon fontos lenne neked édesapád, a szüleid.

Én már elég idős vagyok, vannak gyerekeim, unoláim, és nagyon szeretek adni nekik. Bármit.

Csak tudod úgy van ez, hogy felneveled a gyerkeid, kezdetben meg sem tudnának lenni nélküled, minden energiád beleadod,látod a fejlődésüket, büszke vagy rájuk, aztán hopp, te már nem vagy olyan fontos, megvannak nélküled.

Az eszeddel tudod, hogy ez a világ rendje,örülsz is, hogy önállóan megállnak a lábukon, csak mégis marad egy űr a lelkedben. Ezt próbáljuk "kitölteni" további ajnározással, még akkor is, ha a gyereknek nincs szüksége rá.

Akár kell a pénz akár nem, fogadd el a szüleidtől, mert ők most ezzel gondoskodnak.

Viszont néha mondd el, hogy de jó volt,éppen kiköltekeztél amikor jött a segítség és ezt meg azt vettél belőle. Ha mással segítenek, pl főz anyukád arra is térj vissza, finom volt, éppen jól jött, mert neked nem kellett főznöd, maradt időd a vasalásra.

Szerintem ugyanis apukádnak az a visszaigazolás hiányzik, hogy ő a továbbiakban is fontos neked, szinte meg sem tudnál lenni a segítsége nélkül.

Magadra pedig ne haragudj az életedben történtek miatt! Először is, az a múlt, amin segíteni nem tudsz. Bármit tettél vagy nem tettél, akkor ez volt a legjobb döntés! Magának mindenki jót akar, csak az ismeretei később változnak, ezért ma rossz döntésnek értékeled ami akkor a legjobb döntés volt.

Végül mi van, ha ez volt megírva a sors könyvében neked?

Legelőbb magadnak bocsáss meg!

Az 1 évesről eszembe jutott valami. A barátnőm mesélte, hogy egy közös volt munkatársunknak 2 éves kisfiánál állapítottak meg leukémiát. A szakszerű orvosi kezelésen túl a szülők elég nyitottak voltak alternatív dolgokra és elvitték ide-oda megmutatni a gyerkőcöt, mert ők is arra voltak kíváncsiak, mi a fenétől lehet ilyen pici baba beteg.

Végül valamiféle természetgyógyász, aki állítólag látó is, azt mondta nekik, hogy valamilyen magzatvizsgálat - na ehhez nem értek, hogy milyen fajta - során sokkott kapott és ettől beteg most.

Persze erre is lehet mondani, hogy kuruzslás.

De igenis már komoly, bizonyított szakirodalma van annak, hogy a betegségek "pszichoszomatikusak". Az összes.