Muszáj kiírnom magamból... (beszélgetés)

Szerintem a gyógyszeres kezelések, csak felületi kezelések. Ideig-óráig jól van tőle az ember, de mi van akkor, ha leállsz?!Vagy egy életen át szedi az ember a "csodapirulákat"?!

Az igazi út az az, amikor az ember szépen, kellő türelemmel önmagához elkezdi újból felépíteni magát. Ez egy fájdalmas és lassú folyamat, de megéri!

Írdd ki magadból! Ha kell, akkor ötször, tízszer, százszor! Nem lehet, nem szabad egész életeden át cipelni magaddal a fájdalmakat, sérelmeket, mert nem lesz hely a jó és a szép számára! Újra és újra mondogasd magadnak és a környezetedek, akiket szeretsz. hogy mennyire jó, hogy vannak neked, mennyire fontosak és szereted ôket. Egyszer leghalább édesapádnak is el kellene mondanod, mennyire fáj, hogy emlegeti a segítséget. Azt szokták mondani, hogy amit adunk, azt felejtsük el, amit kapunk, emlegessük!

Vagy nem fogadod el a támogatást...

Ha magadban tartod "megbolondulsz". Nekem is vannak olyan gyerekkori és fiatalkori emlékeim, amit akkor az édesanyámmal megbeszéltem, de azóta senkivel, még a pszichológussal sem, amikor jóval később odakerültem. Nem mondom, hogy komolyan befolyásolta az életemet, de egy agyturkász biztos visszavezetné a kudarcaimat ezekre az élményekre, pedig csak most, hogy olvastam a leveled, jutottak eszembe. Ha nagyon padlón vagy, és még az öngyilkosság is megfordul a fejedben , menj el egy pszichiáterhez.(nem biztos, hogy a szakrendelés elég). Nekem is voltak ilyen gondolataim, megtenni sosem mertem volna, de azt kívántam, hogy ne ébredjek fel, és akkor eszembe jutott, mi lesz az édesanyámmal.Én nem szégyelltem orvoshoz fordulni, igaz hogy gyógyszeresen, de segített.

Kívánom, hogy rendbe tudd tenni magad és talpon maradj.

Jól tetted, hogy kiírtad magadból, Nekem is ki kellene, de nem megy, csak cipelem! Elmondani sem lehet, mert nem mindenkivel lehet megbeszélni a dolgokat! Az őszinteség, hogy őszinte vagy, ha a másiknak nem tetszik, szakadékot állít távolságtartást! Én is egyedül vagyok, jobban mondva Te nem, Neked ott a párod aki megért!

Viszont annak ellenére, hogy apukád ököllel ütött, és most lelkileg bánt, hogy tudod szeretni, nem értem!

Mindenesetre kívánom, hogy megoldódjanak a problémáid.

Kedves avea!

Jó döntést hoztál, hogy kiírtad magadból. Ezzel megtetted az első lépést a lelki gyógyulásod felé!Amikor az embert valami trauma éri, először tagad, aztán feleszmél, majd elfogad, és a végén feldolgoz, majd meggyógyul.

Engedd el, azokat, akiket el kell engedni és bocsáss meg azoknak, akiknek meg kell bocsájtani!A múltbéli sérelmeid alól csak tudsz felszabadulni és teljes életet élni és ne feledd, hogy te értékes vagy, és bárki, bármit mondd, az hazudik!!!

A fájdalmaidat beszéld ki a szeretteiddel. Nagyon nehéz dolog, tudom, de csak akkor fognak leesni a szívedről igazán a mázsás kövek, ha mindenkivel rendezed a helyzetedet!

Kedves avea000!

Nagyon jól tetted, hogy kiírtad magadból a fájdalmad, és az ilyen butaságokat felejts is el, mint amit írtál! Ott a gyermeked, tényleg nem teheted meg vele! Ő semmiről sem tehet, abban az esetben mégis ő szenvedne minden miatt. Az én helyzetem sem egyszerű, bár egészen más problémáim vannak. Lehet nekem is jót tenne egy hasonló "nyitás" a világ felé...

SOHA ne add fel!

Ez nagyon szomorú történet:( Sajnos nemigazán tudok mit tanácsolni, az én életem sem a legegyszerűbb, persze közel sem ért annyi csapás, mint téged.

Annyit tudok kívánni, hogy rendeződjön az életed, és éljetek boldogan a családoddal!