Muszáj kiírnom magamból... (beszélgetős fórum)

Sziasztok

Olyan régen olvasgatok itt és most muszáj elmondanom az ismeretleneknek ami történik velem. Sajnos nem bízom eléggé magamban, így egy kis megerősítést szeretnék (vagy bármit)

Boldog házasságban élek férjemmel és 2 kislányommal 14 éve. Dolgozunk, éldegélünk, imádjuk a gyerekeinket stb, mint egy "mintacsalád". A gond sajnos az anyukám. Mivel egyedfül nevelt fel , valahogy egész életemben rám volt "tapadva" olyan igazi mérgező szülő! Napi 4-5 telefon, gyerekek ettek-e, ittak-e stb. Eddig jól toleráltam, de pár hónapja elkezdte hívogatni az EZO TV-t és ott meggyőzték, hogy az én férjemnek van még egy családja. Csúnya veszekedésekbe folyunk bele 1-2 hetente, de tegnap amit művelt az már több a soknál. A kislányom előtt (7éves) kezdte el szidni csúnyán a férjem, hogy hazug stb. igazán csúnyákat is mondott. Most úgy döntöttem, hogy befejeztem vele, nem tűröm tovább a viselkedését, hogy én és a férjem a szemébe állandóan egy senkik vagyunk. Itt megjegyzem, hogy vállalkozunk , mellette én alkalmazott irodai vezető vagyok, estin csinálom a másoddiplomát , saját ház, kocsi és hasonló. Ezt csak azért írtam le, hogy nem egy élősködő semmittevők vagyunk, hanem tesszük a dolgunkat egymásért, a gyerekeinkért. Megtehetem, hogy nem engedem oda a gyerekeket?

Pár gondolat.

A pszichiáterem javasolta nekem annak idején, hogy minél több mindenkinek mondjam el a velem történteket. Így megtudták a nagyon jó barátnőim, szüleim. Senkinek sem kívánom az érzést, amit a szüleimnek okoztam ezzel. De tegyük hozzá, hogy nem vettek észre semmit. Semmit. Zaklatott a nagybátyám(apa testvére). 4-5 éves lehettem. Egyik pillanatról a másikra kezdtem el cibálni a kezemen a bőrt. Véresre. Kérdem én, hogy mennyire figyel egy ilyen ember agyerekére, ha ez nem tűnik fel neki? És ki tudja, hogy emellett milyen jellembeli változások játszódtak le bennem akkor, mennyire változtam. Passz. A doki szerint a saját fájdalmamat (amit 22 évig hordoztam magamban), szét kell osztani, mert akkor megkönnyebbülök. Valahol igaza lett. Ha nekem ebből a kitálalásból annyi előnyöm lesz, hogy jobban odafigyelnek egymásra a szeretteim, a gyerekeikre, nekem már megérte. Tökéletesn megértem a topikindítót. Nekem ettől a traumától kezdődően lett minden bajom. Gondolok itt nulla önbizalomra, öngyilkossági gondolatokra, folyamatos félelemre. Még mindig nem sikerült feldolgozni, nem tudom, valaha sikerül-e. Főleg, hogy egy közeli ismerősömmel is történt hasonló, csak ő teljesen lezárta ezt magában. Ki fogom írni magamból az egész történetet. Lehet felteszem ide, ki tudja. Ha már egy emberkét meg lehet menteni ezzel, máris jobb.

Itt megint írtál nagyon okosakat,ahogy a 100as hsz-edben is.

Nem igaz,hogy csak sajnáltuk:együtt éreztünk vele,vigasztaltuk,és ötleteket adtunk a továbblépésre.

A lehetőségek ötletesek.Az 1.ről nem vitázom,csak a véleményem:aki öngyilkos lesz,és meg is hal,tehát nemcsak szórakozik,az nagy bajban van,Érezze magát utána rosszul a család,igen.És tanuljanak belőle.(úgy mondom ezt,h a családomban ez jellemző viselkedés)

De nem ez a megoldás,előtte ki KELL rukkolni a család előtt,hogy baj van!!!

2.sérüljenek,és küzdjenek ők is a javulásért..nekik is ki kell bírni,ha a topiknyitónak ki kellett:és vele történt,tehát neki fájt a leginkább,a többiek "csak" meghallgatják.

a 3.nagyon jó ötlet.

a 4.ről meg írtam,saját példát.

Nem a szerettei élete lesz pokol, ha megtudják is,hanem az övé VOLT az!!Nem lehet összemérni a két fájdalmat.

Igen,biztos,hogy ez lenne az első jó lépés,hogy nekimenni a mocsoknak,csak ehhez kell egy erősebb,magabiztosabb nő,mint a topiknyitó a mostani állapotában,és egy határozott,bátor férj-remélem,az övé ilyen,és ő(a topiknyitó) pedig képes lesz erőt gyűjteni ehhez a leszámoláshoz.

Hidd el, hogy nem csak arra van szükség, hogy mindenki sajnálgassa, hanem arra is, hogy nyíljon ki a szeme. Van néhány lehetősége:

1. Öngyilkos lesz , gyáva módon kiszáll az egészből, hátra hagyva azokat, akiket szeret, örökre megpecsételve a gyermeke, a férje és a szülei életét. Ehhez nem kell bátorság, ez megfutamodás, a család örök életre megsérül , mindenkinek lelkiismeretfurdalása lesz, csak annak nem , akinek kellene.

2. Kitálal mindent a rokonnak,a családjának, a saját családjának és a saját szüleinek. Ez elégtétel lenne? újra és újra felidézni ami történt, bíróságon elmesélni, újra átélni az esetet. Ez esetben a szülők és a családja szintén keményen sérül lelkiekben, esetleg lesz, aki nem éli túl, mert a lelkiismeretfurdalás (miért nem vette észre) elviszi.

3. A férjével kettesben ( mikor a gyermekük nincs otthon) elhívják az elkövetőt és akkor kiordíthatja magából a fájdalmat (szándékosan használtam az ordítás szót, mert sokszor jó annak, aki meg tudja tenni) Ez esetben javaslom, hogy számítógép közelébe ültessék az illetőt, kamera,hangfelvevő bekapcsolva, nehogy utólag még neki álljon feljebb.

4. Eldönti magában tudatosan, hogy lesz...rom, szeretnek , én is szeretem őket, nem fogom ilyenekkel felkavarni az életüket. Élvezze minden percét az életnek. Most tél van, a depresszióra hajlamos emberek nincsenek valami jól, majd jobban lesz ő is, amikor kisüt a nap, mehet a gyermekével a szabadba, élvezze az életet, magát az anyaságot, örüljön, hogy vannak szülei,akikre számíthat.

Csak azt kell feldolgozni, hogy ez most rossz, ez jár sokat az eszébe, de voltak és lesznek olyan napok, amikor elfelejti, ha csak ideiglenesen is, de jól fogja érezni magát.

Melyik megoldás a szimpatikus? Pokollá tenni azok életét , akik szeretik, vagy elfogadni, hogy igen, most nem nagyon pocsékul érzem magam, de majd elmúlik, elterelni a figyelmemet és igyekezni kell a pozitívumot látni az életben.

Én mit tennék a helyében? Én már korábban megborítottam volna a felesége előtt azt a szemétládát, aki molesztált. Vajon mit szólna hozzá a felesége? Nem ártana résen lenni az ilyen emberrel, főleg, ha neki is van gyermeke. Nem avatnék be mást, csak a férjemet, hiszen jóban-rosszban vele vagyunk együtt. Megértené, hogy ennyi elégtétel jár.

Két 80 év felettire mosok-fôzök-vasalok-takarítok-bevásárlok, ügyintézek, stb.

Ha anyukám marad egyedül, nem kap még 30 ezer Ft-ot sem... Akkor ki fog segíteni kit?

Bár ez nálam nem kérdés. Tudom, mi a kötelességem.

Kedves fórumindító. Nem csoda, hogy kikívánkozott belőled, ami a lelkedet nyomja már jó pár éve!

Kezdve az elején: egy olyan pici gyereket, mint amekkora te voltál nem lett volna szabad magára hagyni... akármilyenek is legyenek a körülmények.

Egy gyermeket/tinit, stb. nem verünk szíjjal, meg egyéb dolgokkal sem.

Szüleid mindvégig segítettek... miközben nincs olyan nap, hogy az orrod alá dörgöljék... HÁT, TUDOD, AVEA, AZ FOGALMAZÓDOTT MEG BENNEM SZOMORÚ SORAID OLVASVA, HOGY SAJNOS TÉGED IS "MÉRGEZŐ SZÜLŐKHÖZ" POTTYANTOTT A GÓLYA. S még mindig próbálod enyhíteni, szépíteni a "bűneiket" amiket ellened elkövettek és folytatják napjainkba is, amikor minden alkalommal megmérgezik a napjaidat, ha felhánytorgatják, hogy ők mi mindent megtettek érted! Hát, igen, mindent megtettek azért, hogy tönkretegyenek. Ezért érezted a muszájt is...

Kifejezetten érzéketlen hsz-ed volt,hogy finoman fogalmazzak. Az jött le belőle,hogy neki semmi oka-joga rosszul érezni magát,mikor mindenki kiteszi a lelkét érte.És még meg is vádoltad,h esetleg okot adott a verésre.A szülők meg azért dolgoznak,h nekik is jusson..És ha már pénzt adnak,bele is beszélhetnek az életükbe.Minden alkalommal!

Abból következtettem,hogy nem fogod észrevenni,hogy baj van a gyerekeddel,hogy ilyen érzéketlenül szóltál hozzá,és annyira elmentél a lényeg mellet,mindenféle nyakatekert indokkal meg ötlettel álltál elő,hogy minél hülyébb helyzetbe hozd a topiknyitót a fájdalmával.

De egyébként jó olvasni,hogy előjött belőled az anyatigris:) Ez a lényeg:vigyázzon mindenki legalább az övéire.És ne rúgjon abba,aki a földön fekszik.

Egyébként szerintem olvasd vissza magadat,mert ez a szerencsétlen hozzászólásod olyan,mintha egy másik ember írta volna,nem ugyanaz,aki az eggyel későbbit.

Felrázni akartál? Engem sikerült!A topiknyitót meg jól ledorongoltad.Más se hiányzik valakinek,aki ennyire mélyen van,minthogy még pluszban hibáztassák is.Ha nyakig ér a sz.r neki,valós okok miatt,akkor hiába rázod,mert attól csak még feljebb fog érni.

Viszont örülök,hogy te szerető családban nőttél fel.Akkor talán ebbe nem is tudod annyira beleélni magad.Ami nem baj,de akkor tarts távolságot érzelmileg,és ne ragadtasd el magad ennyire,mikor segíteni akarsz a másiknak.

Gondolom,a szerető családból fakadóan neked több erőd van,és előbb-utóbb akár egyedül is meg tudsz birkózni a te traumáddal,ezt őszintén kívánom neked.

Figyelj az öngyilkosságot felejtsd el!

Szüleidnek mond el a te fájdalmadat, még ha esetleg vita is kerekedik belőle.

Azoknak kell ezt elmondanod, akik közvetlenül érintettek.

Szülid elég fura felfogásúak.

Beszéld ki magadból, mert csak magadat marcangolod belülről.

remélem sikerül erről beszélned valakivel.

Egyetlen egy mondatodat emelném ki:

"erőt vettem magamon és azt mondtam, senki, de senki nem érdemli meg azt, hogy megbolonduljak és tönkre tegyem az életemet miatta. "

Most is tedd ezt!!! Se az itteni, de pedig a valós életben ártani akaró emberekkel ne foglalkozz!!!

Könnyű úgy ítélkezni, hogy csak a cikked pár sora alapján látnak bele az életedbe.

Remélem most is sikerülni fog túllépni! :)

Valami kiváltotta:nálam pl.az,hogy most már végre nincs tele a fejem aktuálisan megoldandó nehézségekkel,és most átvették az érzések a hatalmat.Párszor már visszanyomtam,most kijött.

Amúgy ez a "betelt a pohár" jelenség.A tele pohár,és a kicsorgás közt 1-2 csepp van. Az utolsó csepp az lehet egy iylen témáról szóló film is pl.,amitől a topinyitó úgy érzi,hogy már nem bírja tovább.

Egy darabig el tudta temetni,aztán feljön,amikor nem várod.De erről írtam a többi hsz-emben.

(Én is most iszom a levét annak,hogy az előző 40 évben mindig elfojtottam a fájdalmat,és a célra koncentráltam,csináltam az életemet).

Értelmes volt az, csak szövegértés kérdése! Az más kérdés, hogy az,ilyen hsz-t nem szívesen olvassa senki, de hidd,el, ha sarkítva is, de ott volt az igazság.

Nem tudom elfogadni, hogy most akar öngyilkos lenni, eddig miért nem? Eltelt 20-30 év. Valami kiváltotta MOST.

Neked nyilván piszok nehéz.

Én a többiek hozzáállását nem értem,hogy miért arra biztatnak,hogy felejtsd el,és hagyd annyiban,ahelyett hogy szembenéznél,feldolgoznád,és esetleg még az unokabátyádnak is elkapnád a frakkját.

Ezért is ajánlottam a pszichológust,aki segít megszabadulni a bűntudattól,és a fájdalom nagy részétől,és erőt ad(vagyis kihozza belőled az erőt) ahhoz,hogy valóban túl tudj ezen lépni.

Van a NANE egyesület,talán ott tudnak neked használhatóbb,konkrétabb ötleteket adni arra,hogy hogyan tovább,és talán a sorstársakkal való elbeszélgetés,vagy történeteik elolvasása segít új nézőpontokat kialakítani magadról,a sorsodról,és esetleg arról is,hogy hogy lehetne lehúzni a keresztvizet az unokabátyádról úgy,hogy te a legkevesebb fájdalmat érezd.Ezt nyilván nem lehet megúszni,hogy valamennyire fájjon,de utána van egy felszabadult érzés,ami megéri.

(én is küszködök múltbeli dolgokkal,messze nem volt ilyen fájdalmas,csak sok volt belőle.Én két ,általam nagyon szeretett személynek kíméletből nem tártam fel az igazságot,és beteg voltam tőle fizikailag,lelkileg.De most,hogy elmondtam,mintha mázsákat vettek volna le a vállamról.Természetesen nekem könnyebb volt-bár "bántani" valakit,akit szeretünk,nem könnyű-,de hidd el,hogy utána sokkal jobban leszel,ha belevágsz.

Így meg életed végéig vagy rágódni fogsz rajta,vagy ha nem akkor rémálmaid lesznek,vagy megbetegszel.Az ember nem felejt nyom nélkül.

Erőt,és kitartást kívánok neked.

szerintem akik velem ezt tették meg se gondolnák hogy Én emlékszem mindenre..lehet meglepődnénke..

igazad van! miért hogyjuk ezt így tovább, szólni kéne. csak valami mégis vissza tart..talán a félsz. a múlt mélyebb felidézése...

Én nem kínlódok hogy szeressem őket! hanem tiszta szívemből szeretem őket. és nem azért mert a szüleim...anyukám a legjobb barátnőm.

nem tudom miért hagyta a gyerek kori fájdalmaimat..sajnos ez már megtörtént. változtani nem lehet rajta.

És mi lesz a pedofil unokabáttyal,aki éli világát?

Szülők,anyák,ti nyugodtak vagytok,hogy a ti gyereketek nem kerül sorra,ha ezek mindenféle korlátozás,megtorlás nélkül élik világukat?Hogy 1-2 kivétellel mindenki csak azt tanácsolta,hogy felejtse el,lépjen túl rajta a topiknyitó?

Emiatt a hozzáállás miatt tudnak az ilyen kretének élni és virulni,és tovább rombolni,mert mindenki igyekszik kikerülni,és elfelejteni a dolgot.