Muszáj kiírnom magamból... (beszélgetős fórum)

Ez elsősorban nem neked szólt.

Az írás, amit te javasoltál, tényleg nagyon hasznos. Rengeteget írtam én is, füzeteket írtam tele.

MINDEN betegség lelki eredetű!

Avea, mondd el a szüleidnek, mi történt veled. ha elhiszik, ha nem. Nem kell bizonygatnod, csak elmondanod. Mondj el mindent, ami nyom. Azt is, h rosszul esik a segítség felemlegetése. És azt is, hogy nem kellett volna apádnak ütnie téged.

Aztán pedig indulj el a gyógyulás útján. A gyermekedért, a párodért, és önmagadért!

Bocsanat ennek a hozzaszolasnak nincs nagyon köze miröl a forum megy.

Egy kis megjegyzes , igenis egy fiatalkori trauma el is tud indittani egy 1 typusu diabeteszt . Nem beszelve arrol ha van genetikus diszpozicio a csaladban.

Hm, olyan okosak azok, akik semmit sem tudnak... Akikkel sosem történt ilyesmi, nem félemlítették meg, nem bántották őket, nem kerültek méltatlan, szégyenteljes, kiszolgáltatott helyzetbe és aztán nem cipelték titokban magukban ezt egy életen át félve attól, hogy ettől ők nem szerethetőek, értéktelenek, sőt az egész az ő bűnük...

És ők dobálják itt a szavakat, hogy nézz előre, meg ne foglalkozz vele, meg nem vagy már gyerek, meg szedjél gyógyszert, az megoldja...

Már bocs, de sajnos van tapasztalatom és ez nem így működik. Akit ilyen trauma ér, a személyiségének egy része egyszerűen "ottragad" a múltban, a depresszió pedig nem a rossz időnek köszönhető, hanem annak, hogy egy csomó feldolgozatlan érzés, fájdalom van a lelkében, amivel sosem nézett szembe. Ezen nem segít se a vegyszer, se az "előre nézek és erős leszek" kijelentés.

Engem is molesztáltak gyerekkoromban és senkihez nem fordulhattam, tudom milyen ez. Nem tudsz előre nézni, amíg nem nézel SZEMBE. Minden érzést, fájdalmat, félelmet, szégyent meg kell élni, ki kell mondani, el kell sírni és azután lehet elengedni. Amíg ez nem történik meg, a nap 24 órájában bármely pillanatban bármi történhet, ami egy pillanat alatt odarepít abba félelemmel teli, szégyenteljes pillanatba és azt érzed és úgy reagálsz, mint amikor gyermekként ott voltál.

Ahhoz, hogy az ember ilyen élmények után egészséges és boldog életet tudjon élni, kitartó és nehéz belső lelki munkával - amihez szerintem elengedhetetlen szakember segítsége is - fel kell dolgozni a traumát.

Persze lehet úgy tenni, mint ha meg sem történt volna, de akkor nem változik semmi, egy részed gyerek, sérült marad. A személyiséget, az önértékelést és a viselkedést meghatározzák az elfojtott érzések: a bűntudat, szégyen, félelem, kiszolgáltatottság, öngyűlölet, a test elidegenítése, a szex, a nemiség elutasítása, az értéktelenség érzése és a tudat, hogy nem tudja magát megvédeni az ember, ezért másoktól, az erősebbektől függ.

Szóval szerintem igenis fontos például elmondani a szülőknek is a történteket, nem azért mert megváltozna tőle a múlt, hanem mert ezzel elismerést és figyelmet kap a trauma és az ember bátran és jogosan megélheti a vele kapcsolatos érzéseket, fájdalmat, dühöt. Meg szembenéz azzal a félelmével is, hogy emiatt őt nem lehet szeretni, mert meg fogja látni, hogy lehet.

Szóval én azt tanácsolom kedves sorstársamnak, hogy először is keressen egy jó szakembert és a trauma élményeit ossza meg a hozzá közel állókkal. Ha nagyon fél, akkor először a bizalmas barátaival, aztán majd - ebben a szakember is segít - a családdal. Nem szépítem, ez fájdalmas és nehéz "munka", ami akár évekig(!) is eltarthat, de csak így válhat kiegyensúlyozott, lelkileg egészséges emberré.

Nekem sikerült és ezt kívánom mindenkinek, akinek hasonlóban volt része!

"Soha ne add fel.

Nem számít mi folyik körülötted,

nem számít mi történik:

Soha ne add fel!"

Kívánom, hogy mihamarabb rendeződjön az életed!

Jól tetted, hogy kiírtad magadból, mert a végén felemésztett volna ez az egész. Őszintén sajnálom, hogy lelkileg ennyire összetörtél, és remélem jobban leszel!

Fel a fejjel! Kitartást! És ha szükséged lenne egy "vállra, ahol kisírhatod magad" hozzám nyugodtan fordulhatsz!

Ami megtörtént, és a múlt, azzal nem tudsz mit kezdeni. Szüleidnek felesleges elmondanod, nem biztos, hogy megértik, csak felzaklatod őket, és egyébként is szereted mindkettőt.

Inkább nézz előre, és valósítsd meg amire vágysz.

Ami mögöttem van,azt elfelejtve,ami pedig előttem van,annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé./Filippi 3,14/

Szia! Jól tetted, hogy kiírtad magadból, mert ez az első lépés ahhoz, hogy végre magad mögött hagyd, (vagy legalábbis megpróbáld) a keserves múltad. De ez még kevés. Az biztos azonban, hogy a gyermekkori traumák az egész életet végig kísérik. Kell, hogy legyen melletted olyan ember, aki feltétel nélkül elfogad és megért, akire minden körülmények között számíthatsz.

Az öngyilkosságot pedig felejtsd el, mert felelős vagy a gyermekedért!!! NE tedd tönkre az életét egy felelőtlen cselekedettel!!!

"A virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék."

Értleek én, de már felnőtt vagy és már nem nekik kellene anyagilag segíteni titeket, hanem fordítva.Menj el dokihoz, mert így sosem tudod lezárni a múltat.

Kívánok sok erőt neked és jó egészséget!