Munkahelyi viszonyok (beszélgetés)

Nincs ezzel gond, ha így gondolod. Én azon az elven vagyok, hogy kell, hogy legyenek "saját terei" az embernek, akár egy párkapcsolatban, akár barátságban.

Én - nem kell egyetérteni velem - nem engednék ilyen nagy betekintést semelyik ember számára se az életembe. Kvázi ha egy nyitott könyv vagyok valakinek, ezt a tudást akár könnyen ki is használhatja, ellenem fordíthajta, mert ismerni fogja a gyengéimet.

Én igazából ebben látom ennek a veszélyét.

Ekkora hatalmat nem adnék semelyik embernek sem, hogy a magánéletemet, meg a munkahelyi életemet is kontrollálja. Ugyanis ha beüt valami gikszer a párkapcsolatban, akkor szó szerint borul minden, a magánélet és valószínű ki is rúg, pláne ha a főnököd.

Ezért szerintem szerencsésebb, ha a munkahelyedre nincsen ráhatása. Arról nem beszélve, hogy a munkahelyi rosszindulatú pletykák csúnya árnyékot vethetnek a rózsaszín románcra.

Nem hinném, hogy ebből jó fog kisülni. Ha össze is jönnétek: nagy az esélye, hogy esze ágában sincs otthagyni a családját, szerető leszel, az meg egy idő után nagyon car. Ha esetleg otthagyja őket, később a lelkiismerete, otthagyott gyerekei, anyagi gondok miatt rámehet a kapcsolatotok. (Láttam már nem egy ilyet.) Ha minden okés, akkor is mozaikcsaládotok lesz, az sem fenékig tejfel.

Szerintem húzd meg azokat a határokat. Hogy megmarad-e a barátság, nem tudom. Attól függ, milyen ember.

Mi az hogy ilyenkor? Nem történt még semmi, vagy mégis?

Egyébként furamód elszaporodtak az ilyen témájú fórumok, de nem nagyon értem, hogy mi az értelmük, jól tudod, hogy te mit akarsz tőle, ha zavarna hogy családos, akkor nem "feszegetnétek" a határokat...

Az a baj, hogy mi nem látjuk, hogy hogy viselkedik veled, így meg nehéz megítélni, hogy mi is az igazság, meg, hogy túlreagálod-e vagy sem.

Mondjuk, ha egy nő érez valamit, az általában úgy van, és a nő is tudja meghúzni a határokat. Ezt a férfiakra nem szabad bízni, mert abból bizony ide-oda tologatás lesz.

Ezzel teljesen egyetertek.

Az a baj, hogy o erzelmi tamogatast akar adni, szakmai helyett. Nem hiszem; hogy tudatosan; csak o ehhez "ért".

Most meg erre ki vagyok ehezve es ez extran neheziti a dolgot.

Jo kapcsolat van koztunk; szeretnem, ha ez megmaradna, mert ez mindkettonk erdeke, csak faraszt, hogy ugy erzem; hogy nekem kell hatarokat huzni... sot eltolni, mikozben o kezdemenyez folyamatosan. Persze lehet, hogy felreertem. Ez a resze is erdekel, ha mas is ezt gondolja. Nem tudok ferfikent gondolkozni.

Sziasztok!

Kölcsönösen szimpatizálunk egymással a főnökömmel; aki családos férfi.

Mindketten elég nehéz időszakon megyünk át a magánéletünkben, érzem, hogy mindketten feszegetjük a határokat.

Egyedül vagyok, és beteg is vagyok, ezt a hiányzásaim miatt, sajnos muszáj volt vele is megosztanom, viszont úgy érzem, azóta még inkább nyit felém.

Őszinte leszek, nekem is bejön, szívem szerint hajlanék a dologra, de volt már részem ilyenben, nem akarok kicseszni magammal. Munkát váltani most nem tudok, igyekszem mindig rövidebbre zárni vele a beszélgetéseket, és minél kevesebbet személyeskedni.

Lehet még ilyenkor "barátkozni" vagy jó kollégáknak maradni?

Ti mit tennétek a helyemben?

Előre is köszi a válaszokat.