Munkahelyi viszonyok (beszélgetés)

Barátkozni szeretnék vele, de nem tudom, hogy ő alkalmas-e erre. Azt hiszem erre gondoltam a szövetség alatt.

Rosszul fogalmaztam mert nem férfi-női viszonyban kellene gondolkoznom, hanem 2 ember viszonylatában.

Nem barátkoztam még férfiakkal, és nem tudom, hogy kell, hogy ne legyek félreérthető. Pláne, hogy egyedül vagyok.

Nekem ő nem a lelki szemetesládám erre vannak bnőim, de neki én a melóban igen, azt hiszem. Kicsit szokatlan nekem ez a helyzet.

Igen, én értem, hogy mindenki a saját érdekeit próbálja érvényesíteni, és könnyebb nektek, családosoknak a másik oldallal azonosulni.

Viszont nem szeretnék szerető lenni, csak most van ez a fura helyzet és nehéz kezelnem.

Kiszolgáltatott vagyok egyébként is, mint alkalmazott, mint nő, mint beosztott, mint beteg és ehhez jön még a főnököm... furasága, mert egyelőre még nem tudom, hogy mi ez.

Persze, hogy nem írtál ilyet, mert ezt leírni sem túl kecsegtető. Csak az a szomorú valóság, hogy a leírtak alapján csak ez a lehetőség marad. Harmadik nem akarsz lenni, ez kiesett. Bár nem írtad, de erős a gyanúm, hogy a barátja sem akarsz lenni, tehát ez is kiesett. Szakmai kapcsolatotok már van, tehát ez sem cél. Foglalkozik az érzéseiddel, de neked nem lelki szemetesláda kell, különben nem hoznád fel ennyiszer, hogy családos, tehát ez is kilőve. Biztos nem is futótársat keresel. Szegényes fantáziámmal hirtelen nem jut eszembe több lehetőség. Főleg nem olyan, aminek az alapja a "férfi-női szövetség megélése" (testiség szépszóval?). Marad, amit írtam. Vagy mi az, amit kihagytam? Légyszi írd már meg, mert most már tényleg kíváncsi vagyok.

Tekintheted úgy, hogy betegesen védjük a családot, de itt inkább téged próbálunk megóvni a felemelően fantasztikus szeretői léttől.

Ha egyszer családos leszel, majd megérted.

Viszont én pl. a te érdekedben írtam, hogy légy óvatos. Szeretőből csak kevesen lépnek elő (boldog) feleséggé.

Nem, nem emlékszem, hol írtam ilyet. Eszméletlen, hogy mennyire beteges és elfogultan véditek a "család" intézményét, miközben fogalmatok sincs a másik oldalról.

Meg most nem is az a lényeg, hanem az én oldalam, mivel én írtam ide. Megértem, ha ezzel nem akarsz/tudsz gondolatban sem azonosulni, de ne láss bele olyat, amit véletlenül sem írtam, és nem is gondoltam.

Szóval bizonytalan a kapcsolat, a főnököm és köztem, aki családos férfi, és ő rendszeresen nőként közeledik hozzám. Mert foglalkozik az érzelmeimmel, figyelmes, gyakorlatilag viszont most semmi hasznom ebből a kapcsolatból, mert ő családos, szakmailag meg nincs a toppon, bár jó pozícióban van.

Szeretem a munkám, és a munkahelyem, a főnököm sajnos még biztosan marad, de nekem nehéz kezelni ezt a helyzetet.

Nem vagyunk kapcsolatban, minden a munkahelyen történik, szigorúan. Volt, hogy kettesben beszélgettünk, kb. pont 1 hete, és azóta van ez a fura érzésem, mintha tapogatózna, vagy nem tudom mit akar, mit nem, mi van a fejében, de semmi konkrét nem történt.

Ez nem szakmai megbeszélés, úgyhogy nem alulról indulnál. Legalábbis jó esetben egy érzelmi kapcsolatban az ember lánya nincs "alul" "nőként".

Ha már egy őszinte beszélgetés is problémás, akkor milyen lenne maga a kapcsolat?

Hogy hogyan alakulnak a dolgok.

Sok minden változik most, bennem is, még kialakul, hogy én mit szeretnék, az meg 1 másik kérdés, hogy ő mit szeretne. Ha nem lép, nem lépek én sem, meglátjuk.

Munka szempontjából ez így most nekem jó, a többi meg majd alakul.

3. nem szeretnék lenni, sem érzelmileg, sem fizikailag.

Várakozás helyett szerintem egy őszinte beszélgetés kellene, mert lehet hogy félreértitek egymás viselkedését, közeledését, stb.

Szvsz tisztázni kellene, hogy ki mit akar/nem akar a másiktól.

Mire is vársz? :)

Pedig igen, gusztustalan vagy.

Ez a legrosszabb verzió, mert akkor beigazolódik, hogy egy jó ember, most azt értem alatta, hogy áldozatkész, van benne igazi emberség, szeretet, méltóság, túl a férfi-női, meg házassági baromságokon (bocsánat a kivételt képező csodás házasságban élőktől).

Szóval ez nekem szerencsétlenség lenne. Ettől félnék a legjobban, ha kialakulna köztünk vmi "szövetség", amit férfi-nőként viszont nem élhetünk meg a társadalmi elvárások miatt. Akkor inkább most felmondok, és folytatom a munkahelyek keresését.

Lehet, hogy én reagálom túl és csak figyelmes velem, mint ember, csak meglep 1 férfitól, sajnos.

Vagyis valószínűbb, hogy szakmai érdekeltség van a dolog mögött, semmint férfi-női. Hát nem tudom...

Várok még.

Nem erre várok, ahogy írtam is korábban, véleményekre, gondolatokra, leginkább tapasztalatok érdekelnek.

Leírtad a véleményed, nem volt túl hasznos.

Nem tartom oda a "nunim", annak ellenére, hogy a családos férfi farka már rég felém áll.

Jogodban áll gusztustalannak tartani, attól még ez van.

Gusztustalant én nem látok ebben a helyzetben senki részéről.

Szerintem egy kicsit szélsőségesen látod ezt a dolgot.

A munkahelyemet, és pozíciómat sem féltem, kettőnk közül egyébként neki van nagyobb félnivalója ezen a téren...

Lehetséges is, hogy csak szakmai érdekkapcsolatot lát bennem, mint főnök. Nem tudom.

Mindenesetre, én nem félek a munkahelyváltástól sem, ha arra kerülne a sor. A lelki jólét, az már más kérdés, de az meg "sajnos" 1 szerelmi kapcsolatban mindig ki van szolgáltatva. Jó esetben.

Gondolom arra vár, hogy itt meggyőzzék, amit csinál(na) nem etikátlan. 😊

Igen, fura módon sok nő odatartja a nunit... 😐

Gusztustalannak tartom, na de ez az Én véleményem.

Ha a férjedel/feleségeddel szakításra, válásra kerül sor, a legkisebb probléma a munkahelyi pozíció. Szerintem.

Amúgy, amióta covid van és HO-ban dolgozunk nagyrészt, 24 órában együtt vagyunk a férjemmel és élvezzük. Pedig 20+ éve vagyunk együtt. Ha szereted a másikat, akkor élvezed az együtt töltött időt. Szerintem.

Ez viszont nekem is fura, mindentől függetlenül én vágyom a nyitott könyv érzésre 1 kapcsolatban. 1 bizonyos határig.

Mondjuk a munkahely tekintetében pont inkább PöttyösPankával értek egyet, nem tudna ellehetetleníteni, azért sem, mert szakmailag jobb vagyok nála, és emiatt is tudunk jól együtt dolgozni. Konfrontálódni viszont neki kell, ez meg "férfi-dolog", és jó is benne.

Irigyellek, de örülök neked! :)

Nagyon szeretem a munkámat, nekem ezért is nehéz ezt kezelni. Kényelmes is lenne egy munkahelyi pasi, vagy legalábbis ebből a szférából.

Igen, én tudom, hogy mit akarok tőle.

Azért nem teszem, mert családja van. Ő is akarja tőlem, különben nem "tologatnánk a határokat".

Most azon az állásponton vagyok, hogy véget vetek ennek a játéknak, mert most úgy gondolom, hogy nem éri meg a kockázatot, jobban szeretem a munkahelyemet is.

A nőjével közös gyerekük van és együtt élnek, nem a felesége, ezt már többször kihangsúlyozta.

Te véded magad, és inkább falakat építesz. Csak nehogy végül a nagy védekezésben magányos maradj.

Egy igazi, szerető kapcsolatban a felek igenis nyitott könyvek egymás számára. Nem pedig potenciális ellenséget látnak a másikban.