Mit tennél, ha megharapná a gyerekedet egy másik gyerek, mert a te gyereked nem akart vele játszani? (beszélgetés)

ha ez folytatódni fog, nem állok jót magamért és szerintem egy anya se hagyná, hogy a gyerekét bántsa egy másik gyerek.

Igen, menjen másik oviba, harapdálja ott a gyerekeket nem érdekel, ő problémája, ez viszont az enyém, hogy az én kislányomat bántja folyton.

Így van, engem nem érdekel a gyerek háttere, ismerem a kislányt, együtt jártak bölcsibe is, nem volt semmi gond, szépen fokozatosan kezdte el bántani és egyre durvábban, itt jött el az a pont, hogy tenni szeretnék valamit azon kívül, hogy elmagyarázom, hogy ne barátkozzon vele, ne foglalkozzon vele, játsszon mással, stb...ha nem fojtják el most a kislányban az agressziót még rosszabb lehet, vagy kinövi, de az én gyerekemet hagyja ki ebből, mert én is úgy beleharapok, hogy nem marad kézfeje és sajnálni se fogom.

Óvónő azt mondta, hogy biztosan valami problémájuk van otthon, mert mostanában lett agresszív, én ezt értem és sajnálom szegény gyereket, bár senki nem mondta tutira, hogy gond van otthon, de tenni fogok azért, hogy ne járjon egy óvodába a gyerekemmel, és nem mi fogunk váltani ha ez folytatódik.

Én nem verem a gyerekemet, sose csaptam rá, sose csináltam semmit, de néhány gyerekre igazán ráférne egy kiadós verés.

:DDD

Miért pont az apját??? :) De nagyon jó! :)

Már bocs...de én harapdálom az apukát?!:)

Egyébiránt meg én mindig arra neveltem a lányom, hogy védje meg magát, ő ne bántson senkit, de ha őt bántják ne hagyja magát.

Szerintem ez tök normál így.

Hovatovább ha valamelyik gyerek nem tudja magát magát megvédeni, akkor igenis a szülő lépjen közbe. Azért van, nem? Többek között...

Biztos bennem is előtörne a harctéri ideg ha a gyerekemet, unokámat egy nagyobb gyerek csesztetné. Ha nem hagyná abba szép szóra és a szülő is csak állna mint ló a dohányba, lekevernék neki olyan vekkencset meg a jóóóédesanyjának is, hogy megemlegetnék:)

Ez tok igaz, nem ugy "elevenek" a mai gyerekek, mint regen.

Erdekes, hogy latszik, hogy melyik szulonek milyen gyermekkora volt.

En 2 gyermeket nevelek, legjobb tudasom szerint egyforman. Az egyik, ha bantjak, pl homokdobalas vagy ele allnak a sorban, vagy elveszik tole a homokozo cuccot, akkor ha a fejem tetejere allok sem fog semmit tenni ellene, mert ilyen a szemelyisege. A masik tuti nem hagyja magat, egy pillanatig nem gondolkodik, hogy az igazat ervenyesitse. Pedig ugyanannyi "ne csinald ezt, csinald azt" kapnak. Gyerek fuggo. Nem minden gyermeknek jo, ha a jatszoteren es az oviban farkastorvenyek uralkodnak. Azert vannak a szuleik, hogy megtanitsak, ha nem is azt, hogy mi a jo, de legalabb azt, hogy mi nem helyes.

Raadasul amig az egyik egoja csak novekszik, mert nincs kontrolalva, addig akikbol megerosodik, azok pedig igenis serulnek.

Nemrég volt egy ilyen topik, de úgy látom, azt törölték az elszabadult indulatok miatt.

Nem olvastam msot végig, csak beleolvastam. A homokszórásról anynit, hogy régen tudták a gyerekek "normálisan" szórni a homokot. Nem direkt, nem a szemébe, csak azért, hogy a másiknak rossz legyen. Most már vannak ilyen gyerekek is. :(

Köszönöm a kiselőadást! :)

Én is a belvárosban élek, csak úgy látszik másképpen éljük meg a dolgokat. Írtad, nem vagyunk egyformák, igen szerencsére nem.

Amikor a 8-12 hónapos gyereket öntöget le, egy 3-4 éves homokkal, vagy ver fejbe lapáttal, rohadtul nem érdekel a háttere, mi okozza a viselkedését, hanem az mit tesz.

Hogy jött ide a szociális érzékenység, azt nem értem.

Mindegy, tiszteletben tartom az érzéseidet, csak ne akarj meggyőzni arról, normális dolog, hogy az egyik gyerek bántja a másikat, azt nézze el a másik gyerek, vagy szülő. Egy frászt, az a kötelessége a szülőnek, ha a gyereke nem tudja megvédeni magát, akkor lépjen és védje meg ő.