Mit tennél, ha megharapná a gyerekedet egy másik gyerek, mert a te gyereked nem akart vele játszani? (beszélgetős fórum)
Igen, itt a főváros közepén inkább ez a trend, itt örülök, ha látok egy egészségesen koszos, homokszórós gyereket..
Persze, tanítani kell. Nem is ez a kérdés. Csak azt is el kell fogadni, hogy hatalmas eltérések vannak a taníthatóságban, az érés ütemében. Akár 5-6 évnyi eltérés is. Meg a vele született habitus, öröklött neurológia is nagyon sokat számít. Amíg Marcsika már 2 évesen leboltolja, hogy ha tiéd a rózsaszín lapát, akkor enyém a sárga, meg még a vödör is, addig Lacika még lehet 7 évesen is vagy nem szólal meg, vagy valami idétlenséget mond, netán olyan, mintha agresszív lenne, mert nem tudja, hogy hogyan kellene kapcsolatot teremteni, hogy játék is legyen, meg is védje a sajátját, de adjon is.. És nem azért, mert őt kevesebbet "nevelték". Ez adottság, késség.
És akinek nincs meg, hiányzik akármilyen okból is a készsége, vagy késik annak kifejlődése, az valahogy le fogja reagálni a dolgokat, általában nem helyesen, de úgy, hogy észrevegyék... Tehát üt, harap, csíp, üvölt... De ettől még nem feltétlenül magatartászavaros, vagy "lelki sérült", csak ő egyszerűen később tanul meg dolgokat. Viszont lehet, hogy európabajnoki szintidőt fut edzésen, vagy éppen 5 évesen tönkreveri a szomszédot sakkból, amíg Marcsika a lépéseket se tanulja meg 20 éves korára..
Nem vagyunk egyformák..
Arról nem beszélve, hogy mettől kell tanítani, és mettől megy az magától is. Anyukám szerintem soha a száján ki nem ejtette azt, hogy kislányom, ne szórd a homokot.. Ha szórtam is, rászórtam másra, legfeljebb visszaszórta. Aztán megtudtam, milyen.. A szülők meg ültek a régi kőpados játszótéren, és kötöttek, meg elvoltak. Nem a gyerekeket egrecéroztatták. És mi másztunk visszafele a csúszdán, néha csúfolódtunk, vagy éppen kiabáltunk, ricsajoztunk. És nem számítottunk rossz gyereknek, a legnagyobb magatartáspanasz a volt ellenünk, hogy harmadikban hangosan nevettünk az idétlen ofő viccein.. Pedig a mai mércével lehet, hogy ott mindenkire a játszón már cimkét aggattak volna..
Pedig lehet, ha hagynák kicsit élni a gyerekeket, nem lennének annyian agresszívek...
És igen, a gyerekek sokszor nagyon érzékenyen reagálnak az otthoni helyzetre, a szülő pillanatnyi lelki állapotára. De ezekből meg nem kellene messzemenő következtetéseket levonni. Ma már ebben is a ló másik oldalán vagyunk, és élvezettel vájkálunk mások életében.. És élvezzük, hogy az övé - ha csak egy fokkal is - de rosszabb, mint a miénk, és lehet a gyerekére mondani, hogy "bezzeg, azért ilyen, mert elvált, mert kiabál, mert nem dolgozik, mert sokat dolgozi, mert nincs testvére, mert sok testvére van, mert szegények, mert burzsujok...".
Az senkinek eszébe se jut, hogy holnap ő lehet ugyanott. És az ő gyerekének is eljárhat a keze látszólagos ok nélkül.
Szerintem meg pont az a baj, hogy ott állnak a szülők, és állandóan csesztetik a gyerekeket, hogy jaj, ne szórd a homokot..
Mi szórtuk régen..
És hosszú távon mégis sokkal kevésbé voltunk agresszívek.
Szerintem pont az állandó cseszegetéstől, extra elvárásoktól lesznek előbb-utóbb agresszívek a gyerekek..
Egyébként meg lehet már mondani, hogy "nehogymár az enyémet bántsák".
De megsúgom: fogják.
Engem nem érdekel minek nevezik, de azt tudom sok hülye szülő van a játszótereken. Másik fejére lapátolja a homokot, anyuka csak nézi, majd, hogy a lelkét meg ne bántsa a hülyén nevelt gyerekének, elrebegi alig hallhatóan, hogy nem szabad. A csúszdán percekig ül a gyerek, miközben a többiek várják, hogy méltóztasson már megmozdulni, anyuka csak nézi, mintha ez rendjén volna, ha meg meglökik a magzatját, ő van a legjobban felháborodva. Enyhén buggyantak egyesek.
Ha én elvárom, hogy ne bántsák a gyerekem, akkor nekem is úgy kell nevelni, hogy ne bántson másokat.
Pedig a gyerekek pont ilyenek, pont ezt teszik évtízezredek óta..
Régen is ezt csinálták, csak nem csináltak belőle - egy szintig nyilván - ilyen ügyet.
Ma meg már mindenkire rámondják azonnal, hogy "viselkedészavaros"..
A szülő meg nincs ott, ami hozzá eljut, az vagy úgy volt, vagy nem, az előzményeket meg senki sem tudja, hogy mi zajlott öt percel előtte a két gyerek között.
Az a baj, hogy ma már 3-4-5 éves gyerekektől azt várjuk, hogy felnőtt módjára viselkedjenek, és kommunikálják le a problémáikat. Pedig a problémák fennállnak, és nekik még nincsenek meg az eszközeik. Ezen eszközök kialakulása is nagyon-nagyon eltérő.
És az a mítosz is leomlóban van, hogyha nagyon értelmiségi szuper családban a szuper szülőket látják, majd ők is szuper gyerekek lesznek, és semmi gond sem lesz velük. Mert még ha idig-óráig így is van, meglesz ennek a böjtje, nem kis neurotizálódás ennek a korai kényszernek az ára..
Persze nem jó dolog a harapás, nem erről van szó. Kezelni kell, beszélni vele, stb.. De nem is egy olyan dolog, ami nem fordult elő a világtörténelemben. Ez az a kor, amikor meg kell tanulni az indulatokat kezelni, formába önteni.. Most kell tanulni.. De nem kell még feltétlenül tudni..
Van aki tudja, van aki nem.
A nagylányom már másfél évesen tudta. A fiam még 8 évesen is ezt tanulja egy speciális erre való iskolában.. Pedig ugyanúgy neveltem őket..
Igen, ma fokozottan nehéz az éppen rossz korszakukat élő gyerekek szüleinek. Régen nem csináltak egy-két esetből ügyet. (Más persze egy tartós piszkálás, tartós agresszió.) Ma meg már rögtön mindenki örül, hogy valakit lehet feketíteni, az életében vájkálni...
Pedig hosszú távon kevés gyerek nő fel anélkül, hogy ő ne lenne valamikor a "rossz" oldalon.
Nem védeni akarom a harapós kislányt. Csak sajnálom :( Én ugyan ebben a cipőben járok csak a fiam verekszik Minden nap szól óvónéni Beszéltem fiammal szépen , csúnyán kértem jutalmaztam (a jót) büntettem semmi eredménye
Óvónénik addig nem szentelnek neki külön figyelmet amíg az óvodai pszichológushoz el nem vittem és levélben nem kérte a dokinő a kiemelt figyelmet a nehéz beilleszkedés miatt (3 éve jár oviba)
Nem biztos, hogy a harapós kislány anyukája rossz csak lehet a gyerek valami miatt már nem tudta máshogy elkűldeni a kislányod :(
Az óvodában történtekért elsősorban az óvónő a felelős. Hivatalosan is. Neki kell a gyermekek testi épségére vigyázni..
Óvónő barátnőmnek az a véleménye, hogy túl van ma lihegve ez a közösen nevelés dolog, mert a legtöbb gyerek másként viselkedik otthon, mint az oviban. Ez rendben is van lelkileg, ott adja ki az "ellentétes önmagát". Senki se gondolja azt, hogyha az anyukát jól "helyre teszitek", akkor majd másnaptól nem lesznek ilyenek.. Ezzel csak jó feszült hangulatot, egymás kerülgetését fogjátok elérni.
Ettől még persze kell, hogy tájékoztatva legyen, erre való az, hogy az óvónő jelzi a nap végén a gyermekkel történteket. Jelezze ezt is, nyilván.
Egyébként meg eleve soha eszembe se jutott problémát csinálni abból, ha kaptak a gyerekeim, pedig volt néhány durva eset, van olyan is, ami meg is maradt.. És? Enélkül nem nő föl gyerek, és az is fordult elő, hogy éppen az enyém volt, aki ütött, harapott..
A legjobb barátnőmre az oviban a mai napig is úgy emlékszik a család, hogy "a karmolós". Mert ő karmolt. Én meg imádtam. Egyébként tök aranyos volt, rendes család.. Nemrég találkoztam vele. Gyönyörű nő lett, és már nem karmol.. Legalábbis engem..............
oviban... :-/
persze beszélek anyukával, de nem tudom, mi van ha nem beszél vele, én nem állok jót magamért, ha megint megharapja vagy kárt tesz a gyerekemben...
Komolyra fordítva a szót, más gyereke tabu, mit gondoltál milyen tanácsokat kapsz?
Beszélj az édesanyjával, hogy hasson a gyerekére, mást nem igazán tudsz tenni.
Egyébként hol történnek ezek az atrocitások?
További ajánlott fórumok:
- Hogyan nem neveznéd soha a gyerekedet?
- Mit szólnál hozzá, ha a volt férjed egyszercsak el szeretné vinni napokra a 3 éves gyerekedet, úgy hogy a gyerek nem is ismeri?
- Engeded otthon a gyerekedet vízfestékezni, gyúrmázni?
- Hány évesen szülnéd az első gyerekedet?
- Elengednéd a 10 éves gyerekedet a Laser Force Arénába szülinapi buliba?
- Te engednéd a gyerekedet beregisztrálni ide a Hoxára?