Mindenkinek, aki keveset tud a párjával lenni! -Beszélgessünk! (beszélgetés)

Hááát köszönöm nektek a lekesítést!

(Ma együtt leszünk egy picikét...)

Remélem nektek is jól fognak alakulni a dolgaitok idővel..Drukkolok!!!

èn speciel irigyellek hogy ennyit vagytok együtt!!

Ami neked kevés, azért én (és szerintem sokan mások), a fél karunkat odaadnánk!!

Mi egy éve vagyunk együtt a párommal, 7 hónapig együtt is éltünk, éjjel nappal együtt voltunk!! Most viszont 1300km-re vagyok töle, nem láttam 6 hete, és ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor nem is fogom szeptember végéig!!

Fel a fejjel az az egy hónap ami még hátra van az nem a világ vége!! Aztán meg ujra többet lehettek együtt!!!! Szerintem élvezzétek ki a hétvégéket és az estéket!! Én most még annak is örülnék ha este meló után hulla fáradtan beeshetnék mellé az ágyba és ugy alhatnék hogy ól hozzábujok!! :):):)

Kitartás!!!

Amúgy ha jól olvastam 1,5 éve vagytok együtt?

Akkor még nálunk sem ment volna egyből,hosszú folyamat volt mire eddig eljutottunk.Mindig kicsit nőni kellett a feladatokhoz.Mondom én a nagy öreg :D

De a 15 évemhez képest amennyi akkor voltam azért tényleg nőttem :))

De akkor még tényleg nem tudtam volna megcsinálni,hogy mit főzzek ebédre mit ennél? na meg a többi,ami együtt járt a közös élettel "rakd el a cipőd onnan "10.x is:)

Akkor úgy volt jó,vagyis ha tudtunk volna találkozni sűrűbben most meg így.

Jövőre meg már lehet eltüzelem a cipőjét ha nem rakja a helyére :D:D

Nálunk nem azzal volt a gond,hogy nem akarta az összeköltözést hanem,hogy olyan szinten ragaszkodott az otthonához.Nem tudtam miért,velem van a baj?De aztán csak rá jöttem,hogy az elválás és "felnőtt élet"kicsit megállította.De a félelménél még mindig erősebb volt az,ahogy engem szeret.És most már nincsenek is olyan gondok mint eleinte voltak,meg hogy inkább költözzünk hozzájuk.De mondom mikor itt élhetünk kettesben(a mi házunk megüresedett) és szerencsések vagyunk,hogy nem kell albérletet is fizetni.

És úgy örülök Neki,hogy én gondoskodhatok róla érzem,hogy megérte!Mert nekünk aztán tényleg nem volt egyszerű ez a majd' négy év,de ezek szerint nem véletlen harcoltunk egymásért :)

Nem irigylem egyikőtöket se...

Ezek mellett az én "gondjaim" már kicsit el is törpülnek..

Letty:

Az sms-ezések, telefonálások nálunk is mennek...

Jó, hogy társkártyás a telefonunk, és egymás közt ingyen beszélünk, különben hatalmas számláink lennének..(és még dolgozhatnék hónapokig)

Én is próbáltam már felvetni 1x-2x az összeköltözés gondolatát..

Igazából lenne is egy lakás, amit ő és a nővére jelenleg albérletbe adnak ki..De még élvezi a "független" életét és nehezen hajlik erre a dologra..

Szerinte ráér még 3-4 évig..

Egy hónap nem a világ, nagyon gyorsan el fog menni hidd el!

Én itt vagyok az 5 hónapos kisfiammal és szinte csak hétvégente látjuk apát. Nagyon rossz de dolgozni muszály. Valamit valamiért! Októbertől pedig 1,5 hónapig külföldön lesz. :(

Nálunk is eltelt majdnem tíz év közös szilveszterezés, karácsonyozás nélkül (több műszakos, nonstop üzemelő munkahelyek miatt). Úgy felnőtt a gyerekem, hogy alig tudtunk eljárni érte az oviba, iskolába, másokat bíztunk meg ezzel.

Gyakran fordult elő, hogy hajnali munkakezdés miatt már előző este elvittem aludni rokonokhoz.

Egy idő után ácsit intettem. Nem éri meg.

Na akkor minden rosszban van valami jó, nem igaz ;)

És ezt a pár hetet már tényleg kibirjátok fél lábbal is szerintem.

Talán jó is ez arra, hogy ne legyetek mindig össze zárva. Ő menjen a barátaival, Te menj a barátnőkkel... igaz, Neked nincs erre sok időd.

De nem szabad tragikusan felfogni ezt. Nézd a jó oldalát, keresel némi pénzt, amit utána elkölthettek egy nyaralásra :P

Szia:(

Megtudlak érteni milyen rossz is ez.Én lassacskán 4 éve vagyok együtt Barátommal és kb egy éve élünk együtt.Az előtte lévő időben az első másfél év maga volt a rémálom.Mikor sülve főve együtt lettünk volna kéthetente egy napra tudtunk találkozni,vagyis az is túlzás,hogy napra mert késő délutántól másnap reggelig.És ez így ment másfél évig.Amikor tehettük a telefonon lógtunk mindkettőnk vitte magával mindenhova én suliban órán is sms-eket írogattam ő meg munkában amikor csak tudott.Volt olyan egyszer,hogy 7000 ft elment egy nap a telefonkártyára,tényleg megállás nélkül nyomtuk.Sokat kellett melóznia nagyon,nem sírom vissza azt az időt!!!

Mióta együtt élünk és "mindig" együtt vagyunk az sem olyan sok sajnos.Hétfőtől szombatig meló,reggeltől estig,aztán hazaér vacsi,fürdés és beesik az ágyba... ennyi egy nap,de szerencsére nem mindig :D Amikor van kis szabadidő együtt vagyunk,de azért néha elmegy ő is én is ide oda ha muszáj.Meg ugye hobbija is van,pl most éjszakai horgászaton van,nekem valahogy nem volt szimpatikus dolog:)

Lényegesen van különbség a két időszakunk között,de még mai napig hiányzik akkor is ha elmegy dolgozni:))

Szóval kitartás.Bár tudom nem sokat segít,hogy ezt mondom,de azért mégis,lesznek szebb napok is!

Szia:)

Háát ez a veszekedés dolog már egyszer összejött, pont egy ilyen együttalvás lemondás után..(akkor már a 4.napja csak halogattuk)...

Felgyülemlett bennem a fáradság, a stressz meg a párom hiánya és kicsit kibuktam..

Sose veszekedtünk a 1,5 év alatt..de ez most arra jó volt, hogy így jobban megerölteti magát..

Azt is felejánlotta azóta, hogy 1x-1x megpróbál értem jönni kocsival a munkahelyemre, hogy fél órával is többet legyünk együtt..

Ez 2napja volt azóta még nem "tartotta be"..Remélem gyorsan eltelik ez a pár hét még..és nem lesz e miatt több veszekedés...

Viszont egy pozitívum:

Azóta esténként sokkal szorosabban ölel magához..és ez legalább jó érzés

Igen..igen.. akkor majd helyreáll a korábbi rendszer, hogy délutánonként meló után egyenesen hozzám jön..De nehéz ezt kivárni..

Igazából eléggé ragaszkodó típus vagyok..

Túlságosan hozzászoktam, hogy éjjel-nappal együtt voltunk. Mostmeg egyik pillanatról a másikra szinte semmi..

Az az 1 életető erő lenne a munkaidőm alatt, hogy este látom..de még ez se jön össze gyakran..Mert du egyre sűrűbben kapom a telefonokat, hogy "bocsi nem jön össze"..Ilyenkor kicsit Ő is összeomlik..én meg főleg

Nem túl rég óta, ez még jobban neheziti a helyzetet.

Kb. fél éve. Azóta már megjárta Olaszországot is/az volt a 2 hónap/. Utána én is elmentem ki hozzá. De amióta haza jöttünk, nehéz a találkozás, mivel az anyjával él egy egy szobás lakásban. Azelőtt legalább tesójával élt egy albiban, igy tudtunk talizni minden héten még a távolság ellenére is..

Hmm..Háát ez esetben tényleg nehezebb a helyzetetek..

Mióta vagytok együtt?

1 hónap az nem a világ vége.:)

mi évközbe vagyunk xar helyzetbe. Ő messzebbre jár egyetemre, kolis, és csak hétvégén tudunk találkozni. nehéz volt hozzászokni, szeptembertől megint nehéz lesz, de muszáj, hiszen szeretjük szeretjük egymást. A távollét megédesíti az együttlétet.:)

Ha nem fogsz dolgozni akkor többet tudtok majd együtt lenni?

Már csak egy hónapot vagytok külön ennyire ha jól olvastam. Nos, ez nem tragédia szerintem. Ennyit ki lehet így is bírni. Én majdnem 400 km-re lakok a pasimtól, volt h két hónapig sem láttam, most megint több mint egy hónapja nem taliztunk.

Nehéz , de ez van...

Én irigyelnélek, ha ennyit tudnék vele talizni :D

Sziasztok!

Mostanában egyre kevesebbet tudunk a párommal együtt lenni, és ez mindkettőnknek nagyon nehéz...

(19 éves vagyok, ő 24, nem élünk még együtt..)

Kb. 2 hete kezdtem el dolgozni (diákmunka)..

Ugyanott, ahol tavaly egy Call-centerben vagyok telefonos operátot, viszont most az ügyfél elérhetőség miatt 11:30-20:00-ig tart a munkaidő..Onnan még kb. 1,5 óra mire hazaérek..

A párom fél 4-ig dolgozik..

Korábban (suli alatt, nyáriszünetben, amíg nem dolgoztam), ahogy végzett a melóban átjött hozzám, és együtt voltunk estig..

Heti 2x focizik..ami számára nem csak "hobbi", így nem tudja feladni a kedvemért, de erre nem is kérem..

Próbáljuk azt a megoldást szemelőtt tartani, hogy hétköznap (minden 2. nap), nálam alszik..Így együtt lehetünk, és neki a munkahelye is közelebb van..De mivel én jóesetben 21:30-ra érek haza, hulla fáradtan kb. annyi időre vagyunk eggyütt míg lezuhanyzok és lefekszünk aludni..hiszen másnap mindkettőnknek munka van..

A hétvége szintén macerás..Szombatonként meccse van, így Szombat este nála alszok és Vasárnap vagyunk együtt..

1 nap a héten, amikor nem csak egy "Jó éjt!"-re találkozunk!

Eszméletlenül hiányzik..hiába látom 1-1 órára heti párszor..Hozzászoktam már, hogy teljes délutánokat együttvagyunk!

Még 1 hónapig dogozok, kell a pénz...

Volt esetleg veletek hasonló helyzet? Hogy oldottátok meg? Tudtok vmi tanácsot adni?

Am. Budapestre járunk dolgozni, Pest megyében lakunk..(egymástól kocsival kb. 20-25 percre)