Mindenki megtalálja az igazit? (beszélgetős fórum)

:)

Neeeeeeeeeeem akaroooooooooook problémát, annyi problémám volt már! :DDDD

"Mindnyájan keressük a tökéletes társat.

De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek.

Miért van ez így?

Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat,

hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket.

Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal – megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk – akkor találhatjuk meg életünk társát,

mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk.

Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az 'Igazit'.

Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk:

'Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!'"

/A. Boyd/

Az egy nagy kérdés. Már így is úgy érzem valamiről lemaradtam. A húszas éveim elvesztek. Tapasztalatszerzés? Honnan? Ez olyan ördögi kör mint az álláskeresésnél. Mindenki tapasztalatot vár el, de senki nem ad lehetőséget a megszerzésére.

A korral egyből feltételezik a kapcsolati rutint, "ő már biztos tudja" alapon. Hát nem.

persze, hogy ég és föld a kettő!

Én mondjuk sose hajszoltam a szerelmet, jött magától! most is tudom, hogy sikerülni fog görcsölés nélkül, csak kérdés, hogy mikor!

Amíg mindenki pszichedelikus víziókat hajszol, addig az átlagemberek meg, akik jól kiegészítenék egymást, elmennek egymás mellett, aztán meg az élet megy el mellettük.

Évekig voltam aktív párkereső, és igen a netet is használtam, de sikertelenül. Mindenki álmokat akart megélni, meg izgalmakat meg pörgést. Én csak nyugodt egymáshoz bújást szerettem volna, nézni a lélegzését miközben alszik, s örülni csendben hogy ott vagyunk egymásnak ebben a káoszban.

Aztán ahogy idősebb lettem, a célcsoport is változott, viszont a helyzet csak rosszabb lett. Egyre nehezebb volt független embert találni, aki nem sérült a válástól, vagy ne adj isten válásoktól. Olyat aki nem küzd vért izzadva nap mint nap az egykor oly tökéletesnek hitt, talán túl hamar, talán túl meggondolatlanul kiválasztott, azóta máshol boldogan világát élő apától hátrahagyott gyerekkel, gyerekekkel.

Jelenleg nem látom mit hoz a jövő, ha hoz egyáltalán valamit. Az aktív kereséssel már felhagytam, a sorsa bízom annak eldöntését mi jut osztályrészül ebben az életben.

óóó, az egyik jó tulajdonságom, hogy nekem mindig igazam van - ezt a férjem is igazolja :D

1 adag kedvességgel előbb észre lehet venni, mint 2 adag szexiséggel. :)

:)

Biztos vagyok abban, hogy valaki éppen azt várja, hogy megszelíditsd. :)

Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért amit megszelídítettél!

szeretnék már valakit én is megszelídíteni :DD

:DDDD

nagyon szép

Az igazit nem megtalálni kell, hanem azzá tenni:

"A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám."

"Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált."

/Popper Péter/

Tuti nem.

De nekem erről az a kérdés jutott eszembe, hogy csak egy igazi létezik, vagy lehet több is?

azért remélem nekem megadatik, én úgy éreztem, hogy nekem most kell kilépnek erről a munkahelyről, most kell életmódot változtatnom, de nem tudom megmagyarázni, hogy jött ez nekem, hétfőn felkeltem és már így mentem dolgozni...

egyszerűen nem tudom megmagyarázni,de még magamnak se

Nem szabad arra pazarolni az időnkét és az energiánkat, hogy kesergünk, hogy miért nem találjuk meg, aki a párunk az életben... épülni kell más területeken, befelé figyelni, hogy miért is vagyunk itt... nem biztos hogy a boldog családi élet a cél mindenkinek... persze az alap ez lenne, ez tény, de nem mindenkinek adatik meg.

:)