Milyen típusú nőt keresnek maguknak a férfiak? (beszélgetés)

Úgy kell háziasnak lenni, hogy azért közben ne maszatolódjon el a smink, mégis puccban legyen minden:DDD

Valami ilyesmi, a 21.század házias nője ilyen, gyors, praktikus, csinos pikk-pakk a háztartása! Ez nem vicc, valahol mindenki erre törekszik és a férfiaknak is ez tetszik jobban, mint a gürizős takarítónő

Ha jó a viszonya az anyjával, akkor nagyjából olyan csajokat választ, mint az anyja, és minél rosszabb a viszonya vele, annál különbözőbbet.

Kultúrától is függ, pl az olasz pasi alapjáraton a Barilla-reklám mintára épülő családmodellt részesíti előnyben, olyannyira, hogy már szállóige lett, hogy "barilla család" vagy olyan feleség mint a barilla reklámban. Aki mindig változó de mindig legyen szép és természetes, tudjon is főzni meg nem is, családközpontú is meg független is, minden, amit a néző bele akar képzelni:)))))

"Van akinek elég annyi, hogy egy nő dekoratív, és nem baj számára, ha két normális mondatot nem tud kinyögni."

Hihi.:D

Szerinted biztonságban akarják magukat érezni?Van most egy pasi,aki (minő meglepetés,jesszus...) belém habarodott.Nem rossz a csávó,szó se róla.De ilyen fura kifejezéseket használ:

"biztonságos érzelmi háttér"

meg

"kölcsönös "lelki otthonra találás"

Ha???

És ő erről ma beszélgetni akar velem!:/

Szóval passz.

Ma viszont (hosszú idő óta először) felötlött bennem,hogy a pasik lehet mégiscsak szeretnek önmagukon kívül mást is.Mondjuk a csajukat,hogy tényleg szeretik,meg hogy szeretik szeretni.Mármint,hogy vannak érzelmeik...Hogy nem csak önmaguknak örülnek,amikor azt hiszik,hogy nekünk.Aranyos,ahogy már előre izgulnak és már akkor kötődnek,amikor még nincs is semmi.Meglepő...:O

Szerintem régebben azért is tartottak ki jobban a házasság intézménye mellett,mert komolyan megszólták azt a párt(és a gyereküket is),akik elváltak.Manapság az a fő elv,h mindenki felelős a saját boldogságáért,és tegyen is érte.

Régebben,ha vki panaszkodott a párjára,azt mondták:hát igen,ez ilyen..és a kötény alá sok minden befért.Ma ugyanerre a panaszra azt kérdik:mért nem válsz el?(ill jó néhányan azt mondják: javítsd meg)..szóval nem kell tűrni a boldogtalanságot,ez ma általános életelv.A mártíromság napjainkban nem megbecsült státusz,régebben sokkal inkább az volt.

Akikkel eddig találkoztam,és szóba került a téma,az mind díjazta,ha nő házias,legalább alapfokon.És ha rossz női tulajdonságokat kellet mondani,akkor ott szerepelt az elején,hogyha nem képes egy ételt elkészíteni.

Az anyáskodó nőt sztem nem minden férfi szereti,a gondoskodót valószínűleg a legtöbben igen.

Szerintem egyszerűen a rossz választás az ok. Semmi más. Már a kezdetek kezdetén sem volt az jó, de x idő után elviselhetetlenné válik.

Akik jól választanak, azok nem lepődnek meg egy-egy reakción, illetve tudják tolerálni.

Ez nem igaz!

Kicsit tartanak tőlünk, de azért oda is tudnak lenni értünk:)

Egy ismerősöm azt mondta, hogy mondjam meg a férjemnek, 1 percig se aggódjon, hogy elvisznek, mert nagyon hamar vissza fognak hozni:))))

Én ha férfi lennék egy kicsit sem érdekelne, hogy a nő házias e vagy anyáskodó. számomra ezek inkább rossz tulajdonságok. Kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy a konyhatündér mivoltomat értékeli bennem egy pasi.

Nehogy már!

Én a legfontosabbnak azt tartom, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában, és ne csak az ágyba. Kajálni tudunk a mekiben is, anyáskodni meg a gyerek esetében kell.

Nekem a legfontosabb egy férfiba a humora, ha az jó, akkor el tudom képzelni vele a következő x évet.

Igen: elsőre, 18 évesen: (most női oldalról közelítem meg): legyen jóképű, a barátnőim irigykedjenek, jöjjön velem szórakozni, nem baj, ha semmije nincs és nem is olyan okos!

Válás után: legyen megbízható, szeresse a gyerekemet, értse meg a problémáimat, ne csak a jóban, hanem a rosszban is mellettem álljon, legalább annyija legyen, mint nekem! :D

Elmondok egy példát: az egyik exemmel jöttünk-mentünk, mozi, színház, kirándulás.. Jól éreztük magunkat, de a hétköznapokban nincs semmi közös témánk. Amiről ő beszél, engem nem érdekel, amiről én beszélek, arra nem is figyel.

Másik exem: napokig tudunk beszélgetni bármiről, de egyszerűen nem hajlandó velem sehová jönni, mozi, színház, kirándulás... Én igénylem a hétvégi kimozdulásokat, ő meg otthonülő típus.. A kettőt össze kellett volna gyúrni... :D

Elsőre vagy másodikra??? Elsőre , fiatalon olyat, aki süt, főz, mos,takarít, gyereket nevel , megbecsült ember a munkahelyen, jó anya és jó feleség és amellett legyen okos, szép, csinos.

Aztán harminc év után, második párt választ és ez már nem számít, legyen fiatal, ha csunya , kövér . lusta és buta is, ha nem tud főzni, nem akar gyereket nevelni, nem számít. Lehessen vele délig aludni, ne kelljen fel az ágyból holmi hülye háztartás vagy gyerekek miatt... :)