Milyen típusú nőt keresnek maguknak a férfiak? (beszélgetős fórum)

Tudod,"attól tartottam" :D,hogy esetleg laikus testvérek megvádolnak téged ,az öntörvényű demokratikust azzal,hogy esetleg nem is tudsz/akarsz alap női ösztönöknek engedelmeskedni,mint gondoskodás.

De én most mindenki előtt kimostalak :Da...szóval..ööö..

Leírtam ide a kőtáblára,saját kezűleg,hogy bizony,te is egy nooormális nő vagy:D

Miért, ki mondta, hogy nem?:)

Csak én pártolok minden olyan kezdeményezést, ami önállóságra nevel. Mint mondtam, nem magától értetődő az, amit valaki leírt, hogy csaj egész nap nem csinál semmit, mindenki azt adja a közösbe, amije van. Nyilván nem várom meg az estét, hogy elpakoljak a gyerekek után, napközben én azonnal megcsinálom, és amit lehet, megcsináltatom velük, de az esti játék után szétdobált cuccokat már mindenki együtt teszi el, mert mindig az a soros aki otthon van, ha mindenki otthon van, akkor mindenki soros. Teszem azt, én a konyhában elpakolok, takarítok stb., ők a nappaliban, vagy fordítva. Nekem emiatt sosem kellett veszekednem, mert a csomagot így kaptam, ő precíz, rendszerető. Neki imponált, hogy én is ilyen vagyok.

Ami még sztem fontos ebben a főzés-gondoskodás dologban,hogy ha már az egik rendszeresen megcsinálja,nagyon nem mindegy,hogy a másik hogy reagál rá.

Tipikus történetem az egyke srác,aki egyébként talpraesett volt más dolgokban,de az étkeztetést elemi szinten várta el. Kb másodszor volam nála. Leült az asztalhoz,és megkérdezte :mit főzöl ma nekem?Egész döbbenetes volt,ahogya felnőtt ffibóla szemem láttára lett gyerek,aki az anyukájától kérdezi,mi lesz az ebéd...

A párom egyik jó tulajdonsága,h máig is megköszöni,ha beviszem neki a kávét,vagy ha főzök-pedig rendszeresen teszem,mert nekem van több időm,tehát számomra evidencia,hogy főzök,és nem érzem,h külön meg kéne köszönni,de nagyon jól esik.

Azt hiszem,ha általános lenne a megköszönés szokása,sokkal könnyebben menne a családi élet.

Igen, a túlélés az nagyon fontos. :)

Az én párom is tud, és szeret főzni, de ez valahogy nem vol vigasz számára akkor, amikor 10-en óra kemény munka után hazament, és még főznie is neki kellett, mert a nagy szerelme két szenvicset sem rakott össze neki, mondván, hogy egyenjogúság van, eltudja magának készíteni ha éhes... Pedig a csaj otthon volt... Persze véget ért a kapcsolat, ugyan nem a főzés miatt, de a mai napig mondja, hogy milyen jó dolga van, hogy én ezt megteszem. A legtöbb nője inkább az utóbbi kategória volt.

Egy ismerősöm pedig együtt is él a nőjével, de a csaj nem hajlandó még egy rántottát sem elkészíteni, mert úgyis vannak kifőzdék, meg gyors kaja. A vége az lett, hogy a pasi vissza is költözött az anyjához, az aktuális nőjével, mert a mama finomakat főz. Így most ott élnek. 30+ mindkettő...

Hát, már ezt a világot éljük, kinek mi az elég.

Szerintem nagyon jól neveled a fiadat, ugyanis ahogy ma már csak a saját köreimet nézem, hát nem túl bíztatóak a dolgok.

A szerelmet ,a szeretetet keresi minden ember,féri ,és nő .Azt ,hogy valaki kihozza belőlük ezeket az érzéseket,és azt,hogy ők is adhassák ugyanannak .

Szóval minden ember a "szívmelegítő típust " keresi.

Más kritérium igazából NINCS:)))

Melyik milyet

van, akinek pátyolgatós, anya-típus kell

van akinek erős nő

van akinek humoros

van akinek harsány

van akinek csendes...

Az a lényeg, hogy férfinek érezhesse magát a nő mellett.

Alap főzés tudás azért is jó, mert ha egyedül vagy, akkor is jól jön, akár férfi, akár nő, tudjon magáról gondoskodni. Ne legyen senki egy kapcsolatban csak azért, mert nem tudja kimosni a koszos ruháit és így van valaki, aki megcsinálja. Ez ad egy hozzávetőleges szabadságot abban, hogy jól válaszd meg, kivel kötöd össze az életed, mert addig is, amíg nem találod meg, önellátó vagy, így szépen lassan eldöntheted, nem kerget a tatár, nem kell félmegoldásokba belemenni. Ennyi. Mindenkinek tudnia kell ezeket, és igen, aztán az együttélés egy csapatmunka és aki ott van éppen, az csinálja meg.

Én ezért erőltetem, hogy "női" munkákat is tudjon a fiam is, mert így nem lesz kénytelen a házias csajt választani, ha éppen élete szerelme egy olyan, aki nem házias egyáltalán. Persze, törekedjen mindenki arra, hogy tudjon dolgokat, fejlődjön. Csak mondjuk, ami nagyon jó benned, azt egy megfelelő partnerrel a maximumra fejlesztheted, más dolgokban meg elég, ha túlélésnyire értesz hozzá.

Aki htb akar maradni, és neki ez így kényelmes, vagy így jó, az mutassa meg, hogy abban szuper. De aki meg elvezetget 2 vállalkozást, nem kell, hogy úgy érezze, hogy csak mert nem mesterszakács, ettől ő kevesebb, hiszen abban teljesít jól, ami neki jobban a szívügye, az igazi tehetsége. Csak illik tudni egy pár dolgot elkészíteni, ennyi:)

Perszeee, én nem is arra gondoltam, hogy kizárólag a nő főzhet. Később ezért is írtam, hogy ennek a megoldása aztán két emberen múlik. Szerintem az, hogy valamit mindkét fél szeret csinálni az csak külön öröm, mert megosztódik a kötelesség, sőt, tök jó közös program is lehet belőle. :)

Az én párom is szeret főzni, és nekünk az, hogy együtt főzünk külön program az utóbbi időben. Ezek a szerepek inkább akkor voltak így leosztva amikor csak a férfi dolgozott, a nő meg otthon volt. Ma már természetes, hogy ketten vállalják az ilyen-olyan dolgokat, de én akkor is úgy gondolom, hogy egy nőnél ez akkor is alap.

Korábban írta valaki, hogy minek a főzni tudás, arra ott a meki... Hááát ha nekem egyszer lesz gyerekem tutira nem a mekiben akarom étkeztetni...

Valahogy én nem lennék boldog ha az anyósom vagy az anyám jönne főzni, takarítani. :)

De nem vagyunk egyformák, ezért nem kell ragaszkodni ezekhez a dolgokhoz, mert ha egy férfi szeret főzni, mit csinál egy házias nő mellett? Ha egy nő szeret barkácsolni, szintén gátolni fogja őt egy olyan férfi, aki saját maga is szeret barkácsolni.

Mi mindketten jól főzünk, a férjem is és én is. És én házias típus vagyok. Ő tud szerelni, oké, de házias is, besegítünk, én is le tudom szedni a csap szűrőjét, ha valami beleesik.

De spec a főzésnél vannak szituációk, amikor vitatkozunk, mert ő más vonalat képvisel, mint én. Mi úgy egyeztünk meg, hogy a baráti összejövetelekkor, amikor grillezés, vagy rizottó van, ő csinálja. Az ünnepekkor, rafináltabb cuccokat én. De ha leragadtunk volna olyanokon, hogy csak a nő főzzön, nem tudom, ő biztos gátolva érezte volna magát, én meg mikor rá voltam utalva, valójában kényelmes volt, hogy ő is tud főzni, gyerekekre is külön-külön, meg felnőttekre is.

Van az, hogy hazaesik hullafáradtan a melóból és jól esik, hogy ott a kaja, nem kell rajta kattognia, minden elé van tolva. És van az, hogy mondjuk hazajövök a kórházból a pici babával, és ágyba kérem a kaját, mert éppen szoptatok is, és zokszó nélkül, szívesen megcsinálta, amikor vészhelyzet volt úgymond, természetes volt. Pedig szeretek főzni, csak akkor úgy jött ki a lépés. Más családokban ilyenkor jön az anyós, és ő főz, vagy takarít, de amikor 2 ember egymásra van utalva, vagy egyszerűen nem az anyóstól akarják kérni a segítséget, megoldják maguk között.

Én Veled értek egyet. Nekem anno volt olyan lovagom, aki azt se tudta hogyan fogjon meg egy fúrót, vagy hogyan verjen be egy szöget a falba. És bizony, nem ennek alapján választok, de hamar kiábrándultam belőle mint férfiból...

Egy férfi igenis ha minimális szinten is, de tudjon olyan dolgokat elvégezni a ház körül ami férfi munka, és találja meg a megoldásokat.

Egy nő pedig igenis legyen képes gondoskodni a kajáról és tisztaságról, az otthon melegéről.

Hogy aztán a két ember hogyan hozza össze közösen a szükséges dolgokat, az pedig már a kapcsolaton, kettőjükön múlik. :)

Szerintem meg egy nő igenis legyen házias. Ne robotgép, de igenis egy nőnek ne jelentsen gondot a hétvégi kaja megfőzése, meg a takarítás, mosás, stb. Ez nem jelenti azt, hogy robot lenne, egyszerűen megvannak a szerepek, és kész. A férfi pedig igenis tudjon kifesteni egy szobát, tudjon beverni egy szöget a falba. Természetesen nem kell építész legyen, de ha bármi műszaki gond van otthon, vagy építkezni kell, akkor azt megoldani a férfi dolga. Ha nem ért hozzá akkor az ő feladata a megfelelő segítséget, szakembert megtalálni.

Nekem ez a véleményem, pedig nő vagyok... :)

"Mindenki azt csinál meg,amihez éppen ideje van."

:) ez aranyos,egy újabb idealista gondolat,ami nagyon keveseknél létezik valójában.

Mert ha vki alig ért vmihez,akkor nyilván a másiknak sokkal több mindent kell megcsinálnia.Mert ugye közel sem ért mindenki mindenhez..

Innen nézve nekem pl.fontos,hogy a párom IS értsen sok mindenhez,ami egy családban előforduló megoldanivaló.Mert én ugyan nagyon sok mindent meg tudok csinálni,de nagyon nem szeretném,ha azért kéne szinte mindent nekem,mert a másik nem ért hozzá,vagy nem hajlandó.

Amiket te leírtál,azok nálam az alapok,hogy egyáltalán szóba jöhessen valaki,mint pár.Ezen felül van az,hogy a teendőkhöz is legalább annyira oda tudja,és akarja tenni magát,mint én.

Nekem csillapíthatatlan szabad rezgésem van..._:o))

\Sigma\ F = ma = m \ddot{x} = m \frac{d^2x}{dt^2}

..akinek sikerült megfejtenie, jelentkezzen!..:o))