Milyen tapasztalataitok vannak az újszülöttosztály nővéreivel? (beszélgetős fórum)

Szia!Csak nézd meg a képeket az adatlapomon!

Azt elfelejtettem írni, hogy a két éves három hónapos kislányom kb. háromszor volt beteg és akkor is csak a járványokat kapta el.

Nekem az volt a szerencsém, hogy volt egy tündéri fogadott szülésznőm, nekem ő segített.

Sajnálom, hogy Te is így jártál. Rosszul voltam a kórházban töltött napoktól, alig vártam, hogy vége legyen.

Nagyon sajnálom ami veletek történt, remélem már jól vagytok

Kórháza válogatja sajnos. Nekem a fiam 5 hetesen ekrült egy másik megye gyerekklinikájára egy műtét miatt, és ott is olyan emberséggel találkoztam, amin teljesen megdöbbentem. Nekem is 3 napig intenzíven volt a babóm, de bármikor mehettem, akárcsak a család, foghattam, bármit kérdeztem válaszoltak, soron kívül adtak felvilágosítást, és ugyan ez volt a helyzet a sebészeten, annyi különbséggel, hogy ott már egy szobában is voltunk, ahova reggel 8-tól este 8-ig szabadon bejöhetett a családból bárki, fel lehetett venni Domit, mi is láttuk el. És bármikor bármi kérdésem volt, készséggel válaszoltak.

Sajnos az itteni kórházban csak akkor lehet legközelebb jobb tapasztalatom, ha zeljes személyzet csere lesz.

Ja, azt még nem is írtam, hogy a fiam születése után besárgult. Mikor kérdeztem a nővéreket, hogy mennyire súlyos, az volt a válaszuk, hogy : majd kiderül. Ennyi. Mikor bejött meglátogatni a fogadott szülésznőm, ő fagatta ki a csecsemősöket, és tudtuk meg hogy mi a helyzet. Ja, szombat volt, és hétfőn mehettünk volna haza. Azt se tudtam, hogy készüljünk. Csomagoljak? Párom vegyen ki szabit? DE szerencsére mehettünk. Ezeknek a nővéreknek nincs szívük? Vagy gyerekük?

Szia!

Kislányom 2005.decemberében született meg komplikációk miatt császárral.Az orvosom volt választott így a kórház az volt ahol ő dolgozik.Terhesen körbejártuk szép felújított.A szülészeten lévők csodásak bár azt láttam,hogy talán nem mindekivel,de nem a pénz dominált náluk.A csecsemősök viszont......hát szörnyes utálatosak voltak.Nem tudom azért e,mert éppen Karácsonykor voltunk bennt(bár ez sem jogosítaná fel őket),de hihetetlen rossz dolgokat éltem át én is.A szoptatási nehézségeinket is sajna nagy részben nekik köszönhetem,bár szerencsére sikerült orvosolni,de nagyon nagyon meg kellett küzdenem érte,hogy a picim anyatejet kaphasson hamár egyszer van.Ha segítséget mentem kérni többször elküldtek,majd mikor a helyi védőnő látva hogy sírok segített és megnyugodtam estére betévedt a csecsemős hogy:na itt vagyok! és mikor mondtam köszi segített már a védőnő azt mondta,hogy ennek semmi köze az egészhez hogy mer beleszólni!Na meg jó pár hasonló kellemetlen élmény.Egy előnye volt ennek csak:simán tarthatnék szoptatási tanácsadást akárhol annyi mindenen keresztül mentünk.

Szerencsére a második gyerekkel már hamar hazaküldik az embert,és megfelelő segítő erőkkel rá fogok készülni,ugyanis orvost nem szeretnék váltani a személyzetet meg a kedvemért nem fogják lecserélni:(

Szóval,hogy tudd nem vagy egyedül!!!

Bocsi a "bő léért";)

Debrecen,Klinika....panaszt még nem igazán hallottam...első osztályu hely(nem feltétlenül a felszereltség,hanem a hozzáállás,tenni,segíteni akarás)

Ugyanazon város,Kórház......a béka feneke alatt:(

Szia!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen is van nekem nagyon jók a tapasztalataim.Én az egyes számú női klinikán szűltem meg a kislányomat a 36. héten.

Reggel 7 óra 15-kor elment a magzatvizem kb 10 óra körül beértünk a korházba ahol megvizsgált egy doki, mert az én orvosom akihez jártam(nem fogadott orvos)pont reggel ment haza a 24 órás ügyeletből.Aztám kaptam infuziót a szűlésznő óránként bejött és megvizsgált és rögtön telefonált a doktornőnek, hogy tudassa vele mi a helyzet.13 órakkor visszajött a doktornő, mert már két ujjnyira voltam nyitva.Hozzáteszem egy órától addig ameddig nekem megindult igazán a szűlés két anyukának is segített világrahozni a babáját.Szóval a 12 órás vajudásom alatt a kislányomat kb négyszer kelett visszatólni,mert ő már jött volna de én még "nem engedtem".

Amikor 19óra 12 perckor megszületett nem sírt fel és rám egyből a frász jött.Akkor mikor végre nyivákolt egy kicsit és doktornéni azt mondta, hogy gyorsan rakja rám a szűlésznő(amit az apa meg is őrőkitett)tudtam, hogy baj van.Kb 15 másodpercig volt nálam aztán jött egy gyerekorvos aki rögtön elvitte.Az apa utána ment és ott lehetett volna a mostatás mérés és stb.-nél de kizavarták.Ő akkor sejtett valamit.Egyből az intenzív osztályra vitték amit akkor azzal indokoltak, hogy nagyon kifáraztotta a szülés és ezért kerül inkubátorba.Én csak este 11 körül kerültem kórterembe ami egy négyágyas szoba volt ahol teljesen egyedül voltam.A doktornőm intézte el, hogy ne a kisbabás anyukák közé rakjanak, mert ő már akkor tudta, hogy nem fogom megkapni a lányomat.Szóval a terhes kismamák közé kerültem de egyedül voltam ami nagyon jó volt.

Tudni kell, hogy az intenzív osztályra napi két alkalommal lehet bemenni 20-20 percet megszabott látogatási időben, az éjjel 11 óra nincs közte de beengettek.Megfogni nem lehetett, mert légzéstámogatást kapott, mert sajnos tűdőgyulladással jött a világra.

Másnap a dokinéninek 8 órától volt rendelése de a gyerekintenzíven kezdte, hogy mindent megtudjon a kislányomról és csak ezútán jött be hozzám és mondott el mindent nekem.Az intenzíves nővérkék pedig mindig segítőkészek voltak mindenben.Én a 3. napon kijöttem a kórházból de a Laura még bent volt mindig mendtünk látogatni és este 8-9-10 óra után is bármikor vihettem a lefejt tejet nem szóltak soha sőt volt, hogy éjjel egy órakkor felhívtam őket, hogy minden rendben van-e a kislányommal és akármelyik vette fel a telefont mindig válaszoltak.Laura baba is volt kék fény alatt, csak egy szavunkba került, hogy a kötést a szemén igazitsák ugy ahogy nekünk tetszik és már meg is volt igazitva.Én nagyon köszönöm nekik azt amit a gyermekemért és értünk tettek.

Másfél hét inenzív után átkerültünk a Madarászba és bár 10-15 gyerek mellett max 3 vagy 4 ápolónő volt soha nem mentem be arra, hogy ne lenne ellátva a gyerekem sőt oda 3 óránként bejártam etetni és ha nem voltam ott időben , mondjuk késtem öt percet, már evett a lányom.Remélem a következő babádal nem kerülsz ilyen helyzetbe.

Hát nekem sincs jó tapasztalatom... Mondjuk nálunk szinte egész nap velünk lehetett a baba (Kivéve reggeli vizit és fürdés alatt). A szopizás nekünk sem ment, behozták hogy szoptassam meg. A kezembe adták és ennyi. Első gyerekes anyaként fogalmam sem volt róla mit kell csinálni. Mondjuk nem is ment a szopi 2 hónapos korig ( fejtem a tejet és üvegből adtam neki). Bent fejni sem engedtek. Szegény kicsim éhezett amíg bent voltunk. ( szerencsére ez csak 2 nap volt). Azt mondták várjam meg míg ő kezd szopni. Hát várhattam volna...

Azért volt rendes nővérke is. A lányom 16.10-kor született, 18 után értünk fel az osztályra. 20 körül kelhettem fel, 21 körül lefürödtem... Utána kaptam meg a lányom, de a szopizás nem ment. 23 körül bejött a nővér és elvitte, azt mondta ha nagyon nem bír vele akkor hozza vissza :) Hajnali 4 felé hozta be hozzám. Mondjuk sokszor felébredtem, nem tudtam rendesen aludni.

Igen, jó lenne másikat választani, de a gond az, hogy ez egy kisváros, 1 kórház van, és a legközelebbi kórház, amit választhatnék, az 30 km-re van.

Átélni tényleg nagyon rossz volt. Rengeteget sírt a babókám, nagyon nehezen viselte, hogy csak úgy ki lett kapva a biztos helyről. Én meg a szobába bőgtem, mert nem mehettem oda hozzá, hogy megvigasztaljam.Nem ölelhettem meg a saját gyerekem!!! Alig vártam hogy hazajöjjünk végre. Itthon érdekes nem is volt gond. Evett, aludt, csak akkor sírt ha éhes volt.

Tudom, nem egyszerű, de, ha másik szülészetet keresnél?

Mert amit leírtál szerintem rossz, és biztos nem volt könnyű átélned.

Szia!

Irigyellek! Sajnos a következővel sem lesz sokkal több jó tapasztalatom, hacsak gyökeresn nem változik a felfogásuk, vagy a személyzet összetétele.

Szia!

lehet, hogy ritka kivétel vagyok, de nekem szerencsére nagy segítséget nyújtottak az újszülöttes nővérek, és a szülészeten lévők is. segítettek szoptatni (hogyan kell), segítettek pelenkázni, első pillanattól velem voltak a gyerekeim, kedvesek voltak, soha egy rossz szó, látogatók is jöhettek. Szóval, mázlista vagyok, bár szerintem ahol én szültem mindenki ilyen ellátásban részesült. Persze van, aki többet, mást akar, nekem tökéletesen megfelelt. A fürdetésben is segítőkészek voltak, tehát nekem egyetlen rossz szavam nincs. Sajnálom, hogy Neked igen. Talán legközelebb.....

Sziasztok!

Érdekelne, merre mikt a szokások, milyenek a nővérek.

Én egy kisvárosban szültem, és a rosszon kvül jó élményt nem szereztem velük, kivétel a tiszteletnek, de ez csak 2 nővér volt.

Hallottatok már olyat, hogyha viszem a lefejt tejet az osztályra, akkor kizavarnak, hogy várjak a folyosón? Hogy képzelem hogy csak úgy bemegyek? DE volt olyan is másik műszaknál, hogy szintén tejet vittem, az egyik nővérnél ott volt a babám, nagyon sírt, és ringatta, de én nem foghattam meg. A SAJÁT GYEREKEM.

Első baba volt, és azt se tudtam mi az hogy fejés. Szerencsére hamar lett tejem, és szoptatás után volt ez, mikor is nekiálltam először fejni. Lefejtem 60 ml-t, és mentem, megkérdezem az egyiket, hogy mennyit kell fejni, meddig, mert fogalmam sem volt. Erre az volt a válasz, hogy a 60 ml sok, és nem szabad hogy a mell teljesen kiürüljön. MInt első gyerekes kismama, gondolhatjátok, hogy ezzel mennyire ki voltam segítve.

Mellretételben segítséG??? SEmmi, közölték, hogy én vagyok az anyja, jöjjek rá, oldjam meg.

A kisfiam besárgult, 4 napig fény alatt volt. És sokszor úgy hozták ki szopizni, hogy egyrészt aludt, másrészt előtte tömték meg, persze hogy nem akart enni. Elkönyvelték rosszul szopó babának, de ne izguljak, majd kapok tápszer receptet. Szombat este jön be a szobatársam, és mondja, hogy aznap éjszaka megkapja a babáját, de az enyém nem hozzák ki, mert "úgyse tud szopni". És hiába kértem nem kaptam meg. Következő éjszaka már harcot vívtam a nővérrel, mire szíveskedett kihozni, és jé, a nem szopó fiam 80 ml-t evett. ( 3 hét alatt 1,20 kg-ot hízott otthon csak tejtől).

Szülés után a férjem nem foghatta meg ( pedig az a szokás), és még rá is szóltak, hogy gyorsan fényképezzen, mert vinnék el.

Császáros voltam, indított szülés után, eleinte rengeteg sírt a fiam, persze nem kaphattam meg, és nem vigasztalhattam, de megoldották, adtak neki valami nyugtatót, és mikor kihozták, szóltak, hogy hagyjam, de próbáljam szoptatni, hagyjam aludni.

Az ott dolgozókról lesír, hogy hagyják őket békén, és utálják ezt az egészet.

Írjatok, hogy ti milyen élméyneket szereztetek, hátha jobbat mint én.