Milyen a házasságod? Megbántad-e a döntésed? Van-e valami, ami hiányzik? (beszélgetős fórum)
Szia!
Nem voltam egy pár napig és ennyi minden történt! Hát ezt szomorúan olvasom! De mi történt,hogy így látod? Monodtt valamit? Vagy mi?
:(
Örülök,hogy nálatok minden rendben,végre valami jó is.
Mindenben igazad van amit írtál.Bizalom pedig tényleg nincs,és nem tudom ezt helyre lehet-e állítani,mert anélkül pedig megette a fene.Még kell egy pár nap,hogy lenyugodjak és döntsek.
Köszi mi jól vagyunk. Minden ok.
Sajnálom, hogy nem javult a helyzetetek. De gondold meg érdemes-e együtt élni egy olyan pasival aki nem becsül meg és nem tesz semmit a családért. Nem beszélve arról, ha egyszer megtette könnyebben elcsábul másodszorra is. Ezek után gondolom nehéz bíznod benne.
Szia!
Igen sikerült,csak nem azt amire számítottam.Ez egy két évvel ezelőtti afférja amiről hazudott nekem.Csak most derült ki, hogy minden megtörtént,és megcsalt.Nem sok minden történt azóta,mennek a veszekedések,most meg ez.Úgy érzem most minden összeomlott,fogalmam sincs mit tegyek.Kicsit le kell tisztuljanak a dolgok,és megtalálnom a megoldást.Megmondtam neki,hogy jelen pillanatban még nem tudom együtt maradok-e vele.
Most csak azt tudom nagyon fáj,és össze vagyok zavarodva,de nem szabad elhagynom magam hiszen itt vannak a gyermekeim is.
Veled mi újság?Hogy vagytok?
Szia!
Remélem jobban érzed magad egy kicsit,és alakulnak a dolgaid.Átérzem a helyzeted,ugyanis nálunk is kiderült,hogy a kedves férjem megcsalt.
A szüleid nem tudnak segíteni? Nincs ott seni akire kicsit támaszkodhatsz?
Ha mégis válásra kerül a sor ne legyél gáláns vele, amit csak lehet kérj. Gondolok a gyerektartásra, ha jó a fizetése akkor a 20%-hoz ragaszkodj ne fix összeghez, mert azt nem fogja emelni később de a 20% törvényileg jár és az a mindenkori fizetéséből, és ha lehet tiltasd mert akkor minden plusz juttatásból pl. prémium, 13. havi. Tapasztalatból írom. Neked lesz könyebb ha nem így csinálod később meg fogod bánni és sok bosszúságot okozhat.
Hát, a mai nap után esélytelennek látom az újra kezdést.
Igen szar lesz egyedül nevelnem a gyereket, meg dolgozni, meg ...
Hogy hogyan oldom meg, azt nem tudom.
Segítsetek.
Köszi.
El is megyek szórakozni, ha úgy tartja kedvem. :)
Köszi az együttérzést és a tanácsokat.
Az idő mindent megold. Az én fejemben is kezd kialakulni a kép.
Szia alficica!
Most olvastam el nagyjából az eddigi hozzászólásokat, és bekapcsolódnék.
Igen, az idő az segíthet. Csak, ha a férjed szerelmes, azt nem lehet egy gombnyomással kikapcsolni, illetve, ha beléd nem szerelmes, azt sem lehet bekapcsolni. Ezt letisztázni tényleg jól jöhet az, ha nyugodtan végig tudjátok gondolni a múltat, és a jövőt is, hogy mit szeretnétek. Mik az elképzelések, elvárások. Összeegyeztethetők-e kettőtök céljai, vágyai.
Nem biztos, hogy szerelmes, vagy csak egy kis fellángolás ez a részéről, mert valami nem volt rendben köztetek. És most olyan jól érzi magát egy másik nővel, a rózsaszín köd mámorában.
Innen még vissza lehet fordulni, ha fontosabbnak
találja rendbehozni a kapcsolatotokat. Ha rendbe szeretné hozni a problémákat, és nem máshol keresni a boldogságot. Mert ugye a boldogságért, a jó, elégedettséget hozó kapcsolatért tenni is kell. Nem lehet elmenekülni a gondok elől.
És akkor mindenféle hiányérzetét majd éppen egy aktuális személlyel fogja kielégíteni? Akár több nőből összerakni a tökéletest, mert hogy egy személyben azt nem lehet úgyse megtalálni? Meg persze azért közben téged is szeretne megtartani, mert valamit te is adsz neki.
De, ha titeket választ, az csak akkor lesz működőképes, ha nem csak a gyerek miatt marad, hanem miattad is.
Igen, nagyon jól teszed egyébként, hogy nem nyomulsz, mert azzal csak az ellenkezőjét érnéd el. Ha erőltetnéd őt valamelyik irányba is, akkor az ellen biztosan tiltakozna. Így van, foglalkozz magaddal, érezd jól magad. De persze azért tűzz ki egy határidőt, ameddig meg kell hoznotok a döntést. Nem lehet a végtelenségig kettős életet élni.
Közben te is végig tudod gondolni, hogy mit vársz el egy kapcsolattól, és attól az embertől, aki melletted van.
Szurkolok nektek!
Szia!
Egy kicsit eltűntem az utóbbi napokban.
Javulás az nincs. Vagyis kettőnk között nincs. Ő továbbra is eljár, meg minden. De legalább beszélünk, ami azért elmúlt időszakban nem volt ránk jellemző.
Én viszont úgy döntöttem, nem fogok nyomulni. Ha vissza akar jönni most még jöhet, de ha nem akkor szedje a sátorfáját és ne is lássam többé.
Most magam vagyok a fontos, hogy rendbe jöjjek testileg és lelkileg is. Én is eljárkálok ide-oda és lassan rájövök, hogy nélküle is van élet.
A múltkor motorozni voltam egy ismerősömmel :). Puffogott is érte a kedves uram, de én legalább jól éreztem magam.
Én is átgondoltam a kockázatokat és mellékhatásokat.
Nem várhatok tovább. Nem tudom, hogyan fogom eltartani a gyermekeimet, miből fogok megélni, de lépnem kell, s kirakni.
Dünnyögjön ott, valahol ahol nem hallom.
Akkor ha jól értem, nem tetszik az a helyzet amiben vagy, de nincs hova menned, ezért inkább tűrsz?
Csak egy időre, vagy felkészülési időt adsz magadnak?
Én először 9 éve éreztem úgy, hogy nem bírom tovább, de 3 kicsi gyerekkel, albérletben nem nagyon ugrálhattam. Azóta tudatosan készülök.
Ha minden igaz, akkor most megfelelő az időpont is.
Meg hát ki akar amúgy is egy rossz házasságba élni..egy darabig tűri az ember,de mikor már nem bírja,és az idegire megy akkor nem érdemes szórakozni!
Az én szüleim nem váltak el,de sok volt náluk a vita,én sosem bírtam...apám egy kicsit zizzent volt régebben,olyan mindha nem élte volna ki magát,és sokszor része lettem egy-egy vitának,és ronda szavaknak,vagyis olyan szavak voltak inkább ami sértő volt nekem hogy hallodtam,mit is mondd anyunak,mert szerettem mindkettőt,és nem akartam,hogy elváljanak,de aztán rendeződött a helyzet,apám megváltozott nagyon,és örültem neki! Anno én mindíg azt mondtam,hogy egy házasság egy tökéletes pasival,akivel boldog leszek,egy gyerek,meglesz mindenem,lakás,kocsi..stb.,de aztért hozzá tettem,ha nem fog működni nem érdekel,ha egyedül leszek,vagy maradok a gyerekkel,én akkor válok! Nos igen...kicsit a házassággal mellé trafáltam,de nekem sajnos nincs olyan szerencsém,hogy el is tudjak költözni,mert nincs hova menni,először megoldom inkább a helyzetet,hogy kényelmesen legyek majd a gyerekkel,aztán lépek! Anno azt hittem,ez majd úgy megy,hogy nem működik,aztán lépés....de hát azért előtte nem árt gondolkodni,hogy mi a menet fontossága! A nagybátyám a keresztapám is elváltak,az egyiknél volt gyerek a másiknál sajnos nincsen,de már nem is hiszem,hogy lesz,mert amúgyis idősebb nőt választott magának akinek már van két gyere,de nagyon szeretik egymást,és ők olyanok mind egy család,szerintem azért is nem kell neki,vagyis biztos bánja hogy nincs sajátja,de ezzel már nem tud mit csinálni..ő mindíg is akart,csak az akkori felesége nem akart,mert félt a szüléstől meg ilyenek,de azóta sincs neki ( a nőnek sem )! Na mindegy...egy kicsit más témába mentem! Anyám mindíg megakarta oldani helyettünk a problémánkat,hogy legyünk együtt sokáig..de már látja ő is,hogy mi folyik itt! A barátnőim annó azt mondták,hogy lehet azért küzd anyum ennyire értünk,mert tudja,ha nekem nem tetszik valami,akkor képes lennék válni is..és inkább segít,hogy nehogy bekövetkezzen! De hát már akkor sem lehetett,elviselni még ellehetett a helyzetet,de most már inkább utálni mind szeretni!
A szüleim elváltak anno, s én akkor elhatároztam, csak akkor megyek férjhez, ha szeretem, s az az életem végéig tarthat. Így most saját kudarcomként fogom fel az egészet.
Megvártam, amíg a legnagyobb gyermek 16 nem lett, így végezhet diákmunkát, azaz a saját tesóira is hivatalosan is vigyázhat- amíg melózgatok.
Sajna nincs más megoldás.
Ha a bizalom megszűnt, azt nagyon nehéz visszaépíteni.
Jó a szó Tesó!
:)
Szia!
Aztaa..hát ez nem semmi pasi! Egyértelmű,hogy elválnék,ha már nem bírnám...! Az én páromban is meg van ezek közül egy pár hiba,de azért ennyire nem!
pl: "12 előtt nem kel ki az ágyból, addig ne is zajongjunk, hangos beszéd, mosás, porszívózás lefújva. Ha felébredt:s ezek után tv, meccsek, sportesemények,a számítógéphez is ül egynap százszor,"de ha én akarok akkor azt már megjegyzi!
Mondjuk nálunk nem lopja a pénzt,kér inkább,ha meg nincs akkor fut anyucikájához..szóval megoldja!...stb.
De elhiszem,hogy te már nagyon bírod...ááhh...
A férjem is azt mondta mikor megemlítettem a válást neki,vagyis kész tények elé állítottam,és ő is azt mondta,hogy nem fog aláírni semmit,és hogy hagyjam őt ezzel békén...!
Ezek a pasik! Sok nőt irigylek..de ahogy látom azért még mindíg több a normálatlan viselkedésű pasi! :(
Válaszolok, nekem ne "úgyissozz"!
Igen, ismerem, nehezen fog kijönni a maradék pénzéből. Ráadásul felelőtlen, ami egyenes út az utcára.
Tegnap próbáltam vele nagyon komolyan beszélni, indulatok nélkül, hogy mi az, amit vinni szeretne magával a személyes dolgain túl.
Hallani sem akar a válásról, neki minden így jó, ahogyan van.
Hát nekem nem. Mivel vállalkozó lettem, a munkámat sem tudom itthon csinálni, mert annyira hisztizik mindenért.
Ráadásul rettentően lusta.
12 előtt nem kel ki az ágyból, addig ne is zajongjunk, hangos beszéd, mosás, porszívózás lefújva.
Ha felébredt: Hol a kávém? Hol a reggelim? Hol az ebédem?, ... s ezek után tv, meccsek, sportesemények, híradók, s ezzel szinkronban pókerezik a számítógépen. Természetesen mindenki hagyja békén, ne zavarjuk. Ne is vasaljak, mert a pókerezésben zavarja. Kutat a dolgaim között, a dossziékat már szétcseszte, s be is vallja, hogy így akar információkhoz jutni. Mondom neki: Nem lenne egyszerűbb kérdezni? Mellesleg tök mindegy mennyi pénz van nálam, valamennyit mindig elvesz belőle.
Pl csekkek befizetésére volt a pénztárcámban 38000FT, s 10 000Ft reggelre hiányzott belőle.
Ezek mindennapos dolgok. Teljesen elegem van belőle. Inkább dolgozok jelenleg 2 munkahelyen, mindkettő egyesével is jól fizet. Meg fogok állni a magam talpán, s nem engedem, hogy a nyugtató adagomat kelljen emelnem, csak mert van egy férj a háznál.
Ameddig a szülei befogadják, addig lesz hol laknia. Utána meg remélem talál valami jó kis nőt, aki pont egy ilyen "szent" emberre vágyik.
Jár gyülekezetbe, s meg van róla győződve, hogy ő tetszik Istennek, nem baj ha nem tökéletes, Isten majd megbocsájt neki.
Hja, és a házastársi " kötelességek" teljesítésében sem valami aktív, már ha aktiv itásnak lehet nevezni az évi kettőt.:((
Szerinted érdemes megvárni, amíg normális, életképes házasságunk lesz?
Mert szerintem csak a válás az egyetlen megoldás, ha nem akarom a gyermekeimet és az épebbik eszemet is elveszíteni.
Egyszerűen nem tudom. Még nem látok teljesen tisztán mindent.
Azt hiszem, most nekem kell egy kis idő, hogy végig gondoljam a jövőt.