Milyen a házasságod? Megbántad-e a döntésed? Van-e valami, ami hiányzik? (beszélgetős fórum)
Bocsi, hogy most válaszolok,de a telefonban megint ment a vita.Szerintem itt nem lesz jó döntés,se jó vége.Igazad van valahogyan rendezni kell.
3 éve vagyunk együtt.Ez idő alatt ez a második eset mikor anyunak segítség kell a részünkről.A másik tavaly volt,mikor mamám meghalt,és rendezni kellett a dolgokat anyunál otthon a dolgokat.Akkor én mentem le a gyerekekkel,hogy ne kelljen minden nap ingáznom.De így is megtettem a páromnak mindent amit tudtam,hogy a lehető legkevesebb rosszal járjon.Akkor is megvolt érte a balhé.
fúúú... Te aztán jó nagy lekvárban vagy!!! :S
nem irigyellek... Lehet itt egyáltalán jó döntést hozni? Illetve kell? Jobb lenne ha mégis rendeznétek valahogy különben egyiküket el fogod veszteni!
Mióta vagy férjnél?
Sziasztok!
Két tűz közé kerültem,és nem tudom hogyan cselekedhetnék helyesen.Sosem voltam még ilyen helyzetben.Most az anyukám és a férjem közé kerültem,pocsékul érzem magam.
Édesanyám itt van nálunk pár hete,mert egy balesetben eltört a karcsontja,a jobb kezén.Most már gyógytornára jár vele,egyre jobb,és a jövőhéten menni akar haza.Mivel a házasságom nem a legfényesebb eddig sem,ez most újabb feszültség.
már jó ideje érzem köztük az ellentétet.Anyukám most látja miben is élünk,mert nem járok hozzá panaszkodni.Párom pedig nem nagyon akar tolerálni egy-két helyzetet,ebből kifolyólag oda-vissza szurkálnak egymásnak.De tegnap volt a legdurvább.Párom szerint anyukám minden nap beleköt,és szerinte most már elég jól van hogy hazamenjen.Mindkettőnek van igaza.Javasoltam a páromnak üljön le vele négyszemközt beszélni,ne legyek én a közvetítő köztük.A párom erre azt monta készüljek fel mert abból tuti nagy balhé lesz.
Nem tudom mit is tegyek.Anyu eddig rengeteget segített nekünk,és most ő kényszerült a mi segítségünkre.Most mondjam mejál haza?Párom azt mondta inkább nem jár haza,vagy csak beül a gép elé.A gyomrom egy nagy görcs,félek nagy balhé lesz,akkor hogyan legyek kettőjük közt?
Sziasztok,
Kicsit visszaolvstam, ez borzasztó, hogy van akivel így beszél a Férje. Én személy szerint nem nyilatkozhatok 1 év házasság után..mert az képmutatás lenne, hisz imádjuk egymást, nincs ilyesmi.
De a szüleim 33 év után soha nem beszéltek csunyán egymással, Édesapán tiszteli anyut nagyon...kézenfogva járnak, pusziszkodnak..nekem ez a normális.
Nem is értem, egy férfi hogy alázhatja meg ennyire a feleségét, és a feleség hogy jut el oda, hogy ezt elfogadja és már az első "próbálkozásnál" nem folytja el ezt.
amint látom, akik itt beszélgetnek, senkinek sem jobb az élete a másiknál. azért írom ezt, mert én is hasonló cipőben járok.
mi már ott tartunk, hogy szinte nem is beszélünk egymással.
És azzal el van intézve,hogy csak viccel!!
Én értem a viccet!És néha még el is fogadnám..na de mindig??
Egyetértek! Ez felháborító...
Tulajdonképpen amit tőlem ezért egy férfi kapna, azt biztos nem tenné az ablakba... szomorú hogy ilyen korlátoltság még létezik a huszonegyedik században.
Erre már nem tudok mit mondani.
Szerintem velünk van a baj :-)
Az is gond, hogy akarja, és az is, ha nem.
:D
Óh,azok simogató szavak!!Nálunk a piros betűs napokon:ma csak cumizol szivi??
Egyéb napokon,ha hamarosan hazaérnek a gyerekek az iskolából:Na ,akkor ma sem ugrunk!!
Általában meg,szinte minden nap:ugrunk,bébi?
Na ehhez mit szóltok??
Igen. Ez ismerős. De ehhez valahogy én már hozzászoktam.
A hasonló mondatok, hogy: Mi van elefánt?, Nagy maci. és hasonlók, már nem zavar annyira.
De az, hogy semmibe vesz, pedig nincs oka rá, teljesen kikészít.
Folyton azon agyalok, vajon mit rontottam el? Hol hibáztam?
Tudom nem vagyok tökéletes és nem is szeretnék az lenni. Vannak hibáim, és próbálok is azokon változtatni, mégis be kell látnom, hogy semmi értelme. Egyedül maradtam.
Se barátok, se férj, sem senki, aki egy kicsit is figyelne rám.
Lehet, hogy ez egoizmus, de én úgy érzem szükségem van valakire, aki a támaszom lehet.
Egy mélyebbre kerülök és nincs, aki megfogja a kezem.
Szia!!Hát hallod,neked sem lesz könnyebb egyik nap sem ,a másik után..
Én is ma próbáltam beszélni a férjemmel,hogy mellőzze a megalázó beszólásait,mert a falra mászok tőle!!!!Hát megint ugyanazt mondt,mint mindig:csak viccelek,nem gondolom komolyan!!Hát kössszzzz!!!
Én is sajnálom.
Nem. Nem mondott semmit. Állítólag fájt a gyomra és azért aludt el.
Hmmm.
Hmmm...
Sajnos nincs mit mesélnem nem mentünk kirándulni, mert reggel esett, délután meg találkozója volt.
Az este mozi is elmaradt. Elaludt.
Hát ez van. Nem leszek én már boldog. Pedig nagyon hiányzik. Nem kellene sok milló, sem valami csicsa-micsa kocsi, meg ilyenek. Csak egy kis figyelmet szeretnék, hogy úgy érezzem fontos vagyok. Vagy legalább is érek valami.
Nanááá,már "megyek" is olvasni! :-)
Én is gondolkodtam rajt,elég érdekes életet élek,csak az a baj,nincs időm irkálni!:-)