Mihez hasonlítanád a szülési fájdalmat/makat? (beszélgetős fórum)

Nekem annyira nem volt szörnyű. Egy vesegörcs sokkal borzalmasabb, sosem gondoltam volna, hogy az túltesz három szülésen, míg át nem éltem:(

Valahogy mindegyik gyerek születésekor megnyugtatott az, hogy amikor már nagyon fájt, láttam, hogy jönnek a csecsemős nővérek, készítik a törölközőt, amibe a babát teszik. Akkor tudtam, hogy mindjárt túl leszünk rajta:)

:DDD én szegény szülésznőm ujjait törtem el majdnem!:))

Én magamnál voltam, nem volt olyan a végére, hogy elfáradtam...csak már könyörögtem a dokiknak, hogy vágjanak inkább fel...:D

én nem tudom szülök-e még, de ha igen, akkor tuti csak fájdalomcsillapítóval! Mondjuk az egész vajúdásom kb 3 órás volt, de akkor is...:P

Az Én Párom is mindvégig velem volt és nagyon jó érzés volt,látni ahogy elvágja a köldökzsinort ahogy behozta a karján a kisfiunkat...annyira nagyon megható pillanatok voltak ezek mindkettőnk számára!

Már másnap ugy éreztem hogy igen,bármikor ujra végigcsinálnám,átélném.

Én is bármikor újra!

Akkor annyira összetartoztunk a férjemmel, mint addig soha, és annyira felemelő és boldog érzés volt az egész az összes fájdalom ellenére! Isteni volt, ahogy a férjem létezett körülöttem/körülöttünk... bármikor újra! :)

Pedig nekem igazán friss az élmény!

Sziasztok!

Húh! Én is azt éreztem sokszor, hogy nem megy, akárhogy is akartam, nem bírom végigcsinálni, elájulok, de ott volt mellettem a férjem, végig fogott, tartott, hogy függőlegesen legyek, és segítse a gravitáció a Picinket, 17 órás vajúdásunk volt!

Nekem nem fájt annyira (lehet hogy a fájdalomküszöböm magasabb). Sokkal roszabb volt amikor a térdem megsérült. Mondtam is hogy inkább szülök még három gyereket, csak ezt többé ne.

Nekem a tolófájások kifejezetten megkönnyebbülést jelentettek- már nyomhattam és akkor egyáltalán nem éreztem fájdalmat, csak erős feszülést, de az teljesen bírható volt. Fájdalomcsillapítás meg sem fordult a fejemben. Az elején azért nem mert nem fájt nagyon a végén meg egybefojtak a fájások és én magunkra koncentráltam.

sajnálom,hogy kevés olyan ir ide, akinek szörnyü volt. én irtam, hogy nekem az első 4,5 kg volt, és miután végigcsináltam az egészet a kitolásig, kb. 2 órás tolófájásos időszak után kellett megcsászározni.

nekem egyáltalán nem volt olyan szörnyű, persze fáj, de én sokkal rosszabbnak gondoltam.

A császár sem volt rossz,

A második normál uton született, kb. 1 óra alatt meglett. Persze az is fájt, de egyáltalán nem volt kibirhatatlan.

Ugyhogy, szerintem felesleges izgulnod, nem tudod mi lesz, beszéld meg az orvossal, hogy ha ugy érzed hogy nem birod, kérsz epit. és hajrááá.

Ennyire...?

Amúgy lányok...igaz, hogy mindenkinél eljön az a pont, hogy nem bírja tovább...?

Ezt a könyvet,én is olvastam,és bennem ez él,hogy ilyen lesz szülni...:)

Nagyon találó lehet.:)

Az én fájdalomtűrési küszöböm = a 0-val. Úgyhogy ahogy bekerültem a szülőszobára fűvel-fával közöltem, hogy EDA-t kérek. :DD De sajna a dokim szabin volt és a helyettese nem volt híve az EDA-nak, és közölte, hogy nem kívánságműsor.

Hát a vajúdás alatti fájdalom nekem cseppet sem hasonlított a mensigörcsökhöz. A hasam legalján egy pontban éreztem iszonyatos, addig soha nem érzett fájdalmat. Mintha egy tonnás súly nyomta volna azt az egy pontot, mintha át akarta volna lyukasztani a testemet.

De ez semmi ahhoz képest, ami a kézzel tágítás volt. Na akkor tényleg önkívületi állapotba kerültem, azt nem tudom semmihez hasonlítani.

Aztán miután párszor majdnem elájultam a szülésznő kérésére megkaptam az EDA-t. Hát, az maga volt a megváltás. Komolyan mondom, teljesen megszűnt a fájdalom 8 perc alatt. Éreztem, mikor van fájás, ugyanaz a fájdalom, csak 1000x kisebb, mosolyogva viseltem utána az egészet.

De túl későn kaptam meg, mert még hatott, amikor eltűnt a méhszáj és jöttek a tolófájások. Azt is éreztem, az eddigi érzés mellé jött a derekam jobb oldalán egy olyan érzés, hogy mindjárt ketté törik. És az EDA ellenére is eléggé fájt. Végig tudtam mettől-meddig tartott, mikor kell nyomnom.

Éreztem, ahogy a buksija nyomja a gátam , és ahogy kicsusszan a kicsi teste.

Nagyon örültem, hogy így alakult, mert fájdalom nélkül minden pillanatát érezhettem a gyermekem születésének. Viszont a gátvarrást nem éreztem, szintén ennek köszönhetően.

Nem feltételeztem magamról, hogy kibírom a szülési fájásokat. És mégis.

Úgyhogy Te is túléled majd, ne félj! :) És ha nem bírod tovább, kérj nyugodtam EDA-t. Nálunk csak előnye volt.

Könnyű szülést kívánok! :)

Semmihez.......

Bár mindenki másképp éli meg!

Nekem olyan volt, mintha mindenem össze akarna préselni a kislábujjamtól a hajamig. Baromi erősen! Mindenhol éreztem! Mindenhol fájt! Nagyon!

De kibírtam. Mindeig az járt a fejemben, hogy a babámért van, el fog múlni, csak ő szülessen meg!

Nekem négy és fél óra alatt megszületett a kisfiam. Ebből fél óra volt,amikor kiabáltam, mert úgy éreztem, hogy nem bírom tovább..

Nekem olyan érzés volt,mintha ketté akarna szakadni a testem a derekamnál. A végén meg pont olyan,mintha nagyon kéne kakilni:) De az már a finish:))

Most várjuk a második gyermekünket, 34 hetes leszek szerdán:)

Most sem fogok fájdalomcsillapítót kérni.