Mihez hasonlítanád a szülési fájdalmat/makat? (beszélgetés)

Egyetértek, a vesegörcs sokkal rosszabb! :)

Én is egy erős menstruációs görcshöz hasonlítanám, de valószínűleg mindenki másképp éli meg, és mindenkinek más a fájdalomtűrő küszöbe! Az enyém elég magas!

Szerintem, aki azt mondja nem nagy fájdalom, azt a jótékony feledés homálya segíti.

Én teljesen fel tudom idézni.Az elsőnél, amikor beadták az oxitocint, inkább a halált választottam volna.Biztos voltam benne, ezt soha többé nem akarom átélni.Mintha élve boncolnának, de még az is jobb lehet.Ez a része 15 perces egybefüggő görcs volt.Aztán egy nyomásra megszültem, 2 másodperc alatt.

A lányomat csak úgy vállaltam, hogy előre beszéltem az orvossal EdA-t akarok.Különben nem mertem volna még egyszer belevágni.

Lényeg az, nem kaptam meg az érzéstelenítőt, mert olyan gyorsan jött a lányom.Sokkal kevésbé fájt, mint az első szülésem, mert nem kaptam oxitocint.Normál szülésnél felesleges kínzás beadni, én betiltanám.Anélkül valóban kibírható, de nem kellemes.Nekem a varrás is nagyon fájt.

Két babucim születése nekem gyönyörü élmény volt.

Ajánlom a szülés elött álloknak:A bába válaszol címü könyvet.Homeopátás bogyók,gátmasszás,lelki felkészülés,teák,mszülésznö választás stb.. ezek szerintem mind elviselhetövé teszik a szülést.Nekem legalábbis nagyon bevált.(Babucim 4600dkg ,gátvédelemmel 2óra alatt született meg)

Igen, nekem is eljött az a pont hogy nem bírom tovább, meghalok...de ez egy pillanatnyi dolog és amikor a hasadon van a babád...na az mindent elfeledtet!

Persze utána meglesznek az emlékek, kinek milyen...de nekem például a férjem segítsége leírhatatlan jelentőségű volt...

figyelni kell a nőnek magára szülés után is, és el nem hiszem hogy minden férj csak úgy lelép!:)

és a szülés nem OLYAN fájdalom! Ez tompa fájdalom, és nem az erőssége az elviselhetetlen, hanem a hosszúsága...Teljes mértékben kibírható!!!!!!!!:)))

Ne hagyd ki szerintem az anyaság örömét az életedből ezek miatt a dolgok miatt...

Engem 3 hónapos terhesen hagyott el a kislányom apukája, most fél éves, és nem bánok semmit...:)

Én is így voltam vele,csak azzal a különbséggel,hogy rám sem nézett a kutya sem.Indították a szülést,folyamatosan jöttek a fájások,a délelőttös szülésznő meg akarta magyarázni,hogy nekem nincs is fájásom...

A délutáni sem törődött velem sokat,ráadásul az egészet végig feküdtem /kb.1 órát voltam csak labdán,addig vettek le az infúzióról/.na,mindegy,engem pszichésen annyira megviselt a dolog,valahogy nem így képzeltem,azt hittem,hogy barátságosabb lesz a légkör.Mert akárki akármit mond,szerintem igenis fontos,hogy mennyire "jófejek".Ha lesz még egy bébim,tuti nem így csinálom majd,sok mindenre rájöttem,és igenis kiállok magunkért :)

És nem gyalázlak le :)

ne haragudj ,de ez hülyeség!!!!! Nagy betüvel írva!!! A lábad biztos hogy jobban fájt mint a szülés! Ezt tapasztalatból állítom.

Kitágulsz - ez nem egy kinai póló_ izom!!!

A férjeed nem kiván- hát ez elég ritka eset, valszeg egyébként is bekövetkezne

Hogy valaki meghízik- az biza az ő hibája és nem velejárója sem a terhességnek , sem a szülésnek (pl. én nem híztam el pedig 5 gyerekem van)

Rosszat hallottál?- itt mindenki azt írta hogy természetes hogy fáj, DE ez a legszebb fájdalom és tökéletesen feledteti a kis élet amelyet létrehoztál!!

lehet hogy pont a hozzáállásod miatt fogsz válni (de ne úgy legyen)

Egyetértek,de sajnos tényleg vannak ilyen férfiak.. :(

Nekem szerencsém volt,mert minket is még közelebb hozott egymáshoz

Én kaptam már gerincérzéstelenítést, mert szétment a bokám és műtöttek. Csavarozták meg minden... Az utána való fájdalom eléggé megkínzott. Egy évig nem tudtam rendesen járni. Félig-meddig maradandó károkat okozott a baleset a lábamban. Pl.: reggelente nyikorog, fáj és lomha. Nem tudok sportolni, pedig nagyon igénylem, és nincs tűsarkú... A csavarom kivétele már csak sima helyi érzéstelenítéssel folyt... Mellettem volt a röntgen kivetítője és mikor benyomta az ízületbe, nem csak éreztem, de láttam is... Mindent éreztem... A szike hidegségét is... Mikor felvágták olyan volt, mintha forró vasat öntöttek volna a lábamra. A csavar kitekerése pedig maga volt a pokol. Recsegett-ropogott és baromira fájt.

Elnézést, hogy leírtam, mert nem ide tartozik, de ha azt mondjátok, hogy a szülés jobban fáj, akkor szó sem lehet az egészről.

Annyi rosszat hallottam már erről, hogy elegem van.

Sok fórum pl arról szól, hogy a férj szülés után hagyja el a feleségét, mert már nem izgalmas, nem érdekes, megcsúnyul, kinyúlik, meghízik, stb

Sem válni, sem kinyúlni, sem szenvedni nem akarok.

Hát, nekem is nagyon nagyon fájt, de én tuti nem kérnék semmit, mármint nem bántam meg, hogy nem kértem! Ez így volt tökéletes ahogy volt. Igaz, hogy kb 5-6 óra vajúdás után már elkezdtem nyögdécselni, és ez egyre jobban kibontakozott ahogy telt az idő és egyre jobban fájt. :))

Nekem valahogy könnyebb volt, ha hangokat engedtem ki...bár én mesigörcs miatt is képes voltam nyögdécselni, ha nagyon fájt már, dehát nekem úgy könnyebb elviselni

nálunk a kórházban eleve nem kérhetsz fájdalomcsillapítót sajnos...nem adnak.:(

a fájások közben engem sem érdekelt volna a tű , szerintem meg sem éreztem volna!:DD

Túl lehet élni,itt vagyunk mi is és beszélgetünk :D

De nincs mit szépiteni tényleg fájdalmas,de amint kicsusszan megszünik minden fájdalom

ne mááár!:)

Sz@r ez a fórum ebből a szempontból, mert elrettenti a szülés elött állókat...pedig nem olyan vészes ám, ahogy itt leírjuk...a jó az egészben az, hogy akkor nagyon rossz, de elmúlik egyik pillanatról a másikra...

Én a kislányomért akárhányszor végigcsinálnám újra! Csak most már tudom mire számítsak, és jobban megtervezném az egész cécót...

Nem állt szándékomban kérni,de mikor megkérdezték hogy kérek e nem utasítottam vissza,abban a pillanatban nem érdeelt se tű se hogy hova szurják stb...csak hogy ne fájon annyira :)

Az volt a baj,hogy a kisfiam Supermen-ként jött,nehezen illeszkedett be a szülőcsatornába

szép lehetett...

én mondjuk rettegek a tűtől, nem tudom, hogy viselném az EDA-t...a tolófájás nekem nem voltfájás, jó volt nyomni, mintha könnyebben viseltem volna akkor már az egészet, tudtam hogy mindjárt vége...

áááááá, durva..

nekem az uccsó 1 óra volt a tolófájásos rész, de a doki nem engedte még megszülni, ugyhogy könyékig bennem matatott, tartotta vissza a bébi fejét...