Miért vállal babát, aki anyagilag mélyponton van? (beszélgetés)

:D akkor én is szívom a véredet picit, én mindig kölykömnek hívom a kölyköm (esetleg egyéb körülírt kifejezés, mint a méter alatti -bár ezt már kinőtte-, pulya, kiskorú, legkisebb közös többszörös, elsőszülött -utóbbiak azért nem egészen helytállóak mert csak 1 darab gyerekkel rendelkezem)

Az elnevezés pont az állatkölykökből jött, kevés aranyosabb dolog van a világon az állatkölyköknél.

De abban igazad van, hogy más gyerekét sosem kölyközném le, az már úgy tényleg nem poén; de a pulya szerintem simán mehet.

Most komolyan a vérem akarod szívni??? Tedd, bánom is én. Erről pofáztam végig, hogy nem mindegy a szövegkörnyezet. Igaz nem írtam ki így ahogy te, milyen értelemben, milyen hangsúllyal.

Én csupán azt a nyomorult szövegkörnyezetet használtam, mert nekem ugyanazt jelenti, mint amit te mondatba foglaltál. :)

Ez is az általad említett axiómákhoz tartozik.

Az alaptörvény – ahogy én értem – mindenekelőtt a közösségi lét, a szülő-nevelő szűkebb és tágabb közösségek újratermelésére vonatkozik, arra érvényes. A gazdaság, a szellem, az érzelmek, az erkölcs, azonosságtudat, hagyományok stb. átörökítése részint a családban, részint tágabb közösségekben megy végbe, tehát a gyermektelenek is vállalhatnak, akár normán felül, az átörökítés terheiből-örömeiből, feladataiból. Az a gyerektelen tanárnő, aki egész életét hivatásában égeti el, nyilván nagyobb adagot vállal, mint a családját elhanyagoló, züllött, sokgyerekes apa.

Sajnos itt a környékemen is nagyon jól élnek kisebbségiek, azért mert ők nagyon jól tudják a jogaikat, nem eltitkolják egymás elől,mint a magyarok. Nem ők átadják mit és hogyan kaphatnak.

Nekik jár hatalmas önkormányzati bérlakás,segélyek, mert anyuka sosem dolgozott, apuka ki-be sétál a börtönből, már a nagyobb gyerekek is. Az egész környezetüket megkeserítik. És számtalan van ilyen. Oldalakat lehetne teleírni.

Ha a közgazdaság tantárgynál tartunk, akkor ezeket a kiadásokat melyik oldalra könyvelik, amikor az éves GDP-t számolják? ......hát nem a bevétel oldalra, bizony arra az oldalra ahova a kórházak, iskolák stb. költségeit irányozzák elő, szociális kiadásként.

És hidd el nem azoktól sajnálom akik tényleg szegények, mert nagyon sokan vannak akik dolgoznak, de alig kapnak többet, mint azok akik segélyekből élnek.

Azoktól sajnálom akik másokon élősködnek, és termelik felelőtlenül a következő élősködő generációt.

Olyan mókás a kölykezés :DDD

[link]

BÚÉÉÉK :DD

Nem értetted a lényegét ennek a két számnak:) de mindegy.

Szerintem attól függ, milyen értelemben, milyen hangsúllyal használja az ember a "kölyök" szót.

Két példa: "a legédesebb kiskölyök, akit ismerek...", illetve: "azok a k.va kölykök a 3. emeleten..."

Már ne is haragudj... naná hogy zavar. Nem akkor ha egyébként normálisan élő nagycsaládosokról van szó, vagy ha a segélyt valóban a gyerekre költik (nem zavar pl. ha ingyen eszik a gyerek a suliban, vagy ingyen tankönyvet kap, vagy nyaralni viszik), de nagyon zavar, ha azt látom hogy a gyerekek után/jogán felvett segély nem jut el a gyerekhez, mert hamarabb lesz belőle cigaretta meg ital, mint ennivaló az asztalra.

Csak egy példa, ami pl. végtelenül dühít (mert igen, az én pénzemből is finanszírozzák): a házunk épp a kerületi önkormányzattal szemben van, a ház aljában egy optika. Putris család havonta! jön az optikába szemüveget csináltatni a gyereknek, amit persze egy hétig sem hord a szerencsétlen kicsi gyerek, mert elhányódik a putriban vagy eladják pár ezresért, de minden alkalommal a legdrágábbat kérik (szó szerint így, nem azt amelyik jó, vagy kényelmes vagy szép, hanem ami drága) mert az önkormányzat kifizeti nekik. És ezért én is és a többi dolgozó ember fizet. (Az optikus néni már be sem vallja hogy melyik a legdrágább, mert már őt is zavarja... pedig neki még haszna is lenne rajta.)

De ugyanígy látjuk azt is amikor a nagy fekete mercik beállnak az önkormányzat elé segélyosztás napján... és senki nem meri megtenni, hogy ne adjon nekik segélyt...

amiket írtam, az a kvázi egyáltalán nincs ilyen kategória, ha a hozzánk képest írtam volna bizony hosszú lenne a lista

És nem stresszelek azon hogy mennyit jattolok az államnak, ez van. Pusztán leírtam azt, hogy baromi sok a levonás, ennyi.

Elnézést hogy nem mindenkinek válaszolgatok külön-külön,főleg azért,mert majdnem

mindenki,mint a búgócsiga egy téma körül kering (és még csak fel sem tűnik neki hogy el van szédülve :) miszerint könnyű a nagy családot csak megalapítani, és a gondokat áthárítani az államra, meg az embertársaikat arra kötelezni, hogy mások könnyelmű és felelőtlen cselekedete következményét anyagilag finanszírozzák.Ha a gyerek a hobbija, örüljön neki, de számoljon előre felelőtlensége következményeivel.Öntudatos, gyermektelen asszony: „Én fizetem a gyerekesek pótlékát, tőlem vonják azt le”.:D ez a kibicsaklott szemlélet annyira általános, hogy maguk az akárhány gyerekes családok is természetesnek veszik: ők állami-társadalmi jóindulatnak köszönhetik a „segélyt”, a „támogatást”, a „juttatást”.

Voltaképp ezt az elmezavart képviseli a világszerte hivatalosnak tekinthető szociálpolitikai szemlélet,amiről előzőekben már szóllottam volt.

Jut még eszébe egyáltalán valakinek, hogy amióta a közgazdaságtan tudomány, az is tudományos tételnek számít – axiómának szinte -, hogy a munkabér nemcsak a munkaerő napi újratermelésének kell legyen a fedezete, hanem távlati újratermelésének is, azaz két-három gyerekes család fenntartásának a kor színvonalán. Nem csupán a munkát ténylegesen végzőt illeti tehát a munkabér, hanem családja minden tagját – asszonyát, gyerekeit – teljes joggal?

A további bejegyzésektől megtartóztatom magam,az már átmenne politikába,ami itt nem megengedett...

Persze hogy adott társadalmi rétegről beszél, hiszen ez a fórum témája!!! Nem a gyermekeit tisztességgel vagy akár jólétben felnevelő nagycsaládos, hanem az aki a nyomorba szüli sorra a gyereket és szülői kötelezettségeit itt befejezettnek is tekinti.

A társadalom szempontjából ezek a családok nem értéket, hanem generációról generációra hatványozódó terhet jelentenek. Nem minden a mennyiség. Az utóbbi évtizedekben amellett hogy fogy a népesség, egyre nagyobb azoknak a családoknak a hányada, akik nem nevelik tisztességesen, nem taníttatják, még alapvető szükségleteit sem látják el a gyerekeiknek.

Aki egy gyereket nevel, taníttat tisztességesen, normális körülmények között, miközben ő maga is végigdolgozza az életét otthon és a munkahelyén is, semmivel nem teremt kevesebb értéket mint aki 20 éven keresztül folyamatosan szül mint egy tenyésznyúl, a gyerekei nyomorognak, esélyük nincs tanulni, sőt normális munkára sem, érzelmileg-szellemileg-testileg beteg, visszamaradott egyénekkel terheli a társadalmat.

A megtakarításból sok hátránya nem származott senkinek.Ha nem a nyugdíjra, akkor kell másra.

Természetesen sokan vannak, akik nem tudnak félre rakni, de ettől nem a megtakarítás, és az öngondoskodás rendszere lesz hülyeség.

Az én állami nyugdíjamra tökéletesen alapozhatok, mivel le kellett hozzá dolgoznom x számú évet-ez az én előre befektetett megtakarításom-nincs köze hozzá egy nagycsaládosnak sem.

Egyébként én nem sajnálom senkitől az adómat, tőlem rózsaszín elefántcsordákat is tenyészthetnek belőle, ha az ország épülését szolgálja.

"Valószínűből" nem lehet megélni..Nem látunk a jövőbe..Ezzel az erővel,nem érdemes félre sem rakni,mert lehet,hogy holnap felrobban a föld...(elég valószínű,mert ramaty állapotban van)

A pénzt,amit levonnak a fizudból-ugye-a nagycsaládosra költik.Tehát félre kell pakolni,mert ha úgy alakul,nem kell elfogadni,azoktól,akik majd esetleg keresni fognak,és tőlük akarják neked levonni..

Én nem elvi okokból nem apellálok a nyugdíjra, hanem azért, mert valószínűleg 3 db kiflire sem lesz elég.

Az öngondoskodás nem a rongyrázásról szól, valamit félreértettél.

Sajna de nagyon nem vagy képben és ismét csak egy bizonyos társadalmi rétegre apellálsz.Nem tudom érzékelted e hogy miről szólt az első hsz-em,szerintem csak simán elsiklottál felette..

Egy rápillantással fölmérhetjük, hogy a jövő beruházásainak a nemzeti jövedelem 30 százalékát kitevő óriási terhét gyalázatosan eltúlzott arányban a gyermeket – kivált a több gyermeket – nevelő családok viselik. Rajtuk élősködik a társadalom, az ő „segélyüket”, „juttatásukat”, „támogatásukat” zsebeli be, az még hagyján, hogy ellenszolgáltatás nélkül, de azzal a megszégyenítő szemérmetlenül hazug beállítással mindmáig, hogy amikor valamicskét törleszt abból, amit a családoktól elcsikart, ő, a társadalom ad juttatást, segélyt, támogatást a kizsákmányolt gyerekes családoknak.

Külön részletezés nélkül is világos, hogy a jövő beruházásaiért a gyermekes családoknak az egész társadalom adósa. Legkivált azoknak adósa, akik mások helyett is szülnek-nevelnek utódot, s legkivált azok adósok, akik helyett szülik, nevelik. Számba véve a körülményeket igazságos tehermegosztás a lehetetlennel határos, de legalább annyi igenis megilletné a szülőket, hogy ha a ráfordított időt, a fáradozást, az aggodalmat nem is, de a jövő beruházásainak tényleges költségeit térítsék meg. Negatív – több mint negyven év óta negatív – népesedési mérleg esetén még a jogosnál is fokozottabban megilletné őket a teljes térítés. Ehelyett megkapják a jogos térítés egyötödét, azt is úgy, mint valami megalázó, kegyes ajándékot, a négyötöd részt viszont elorozza az állam.

Én nem olyanra gondoltam,ahol "egész jó a helyzet hozzánk képest" hanem ahol egyáltalán nincs ilyen..

Az isteni csoda...háát..nem tudhatjuk mi lesz..Találgatni tudjuk a jövőt,de soha nem tudhatjuk 100%osan,hogy mi lesz..Lehet,hogy meg sem érjük az öregkort...Ha az ember felesleges stresszt gyárt magának ("Hova megy a pénzem,amit úgysem tudok magamnak megmenteni"??) akkor nagyon hamar elkezd a szervezet randa tüneteket produkálni..

Igen,az lenne a jó,ha az ember saját magának dolgozna..De mondhatják azt is,nem 100.000 kapsz,csak 80at...és húsz meg oda megy megint csak,ahova akarják...Te meg megnyugszol,nem tőled vonják,te ennyit keresel...

?

Miért utasítaná vissza egy olyan ember a nyugdíjat, aki egész életében dolgozott?