Miert szokták azt mondani, hogy az anya-gyermek közötti kötődés kialakulasahoz fontos, hogy az anya természetes úton szülje meg gyermekét... (tudásbázis)

A szoptatási nehézség az oké az nekünk is volt (császárral szültem akaratom ellenére)de érzelmi gondok nem voltak és most sincsenek.Imádjuk egymást és nélkülem nem is nagyon van el.

Ugyhogy amit irt az a doktor bácsi az egy hülyeség!!Nem is tudom miért nyilatkozik ilyet egy férfi ezt ő nem éli át!!

Amúgy azt sem értem, mi a baj azzal, ha valaki fájdalomcsillapítást kér? azt miért kell elítélni?

Örüljünk neki, hogy -ahol van rá lehetőség - mnapság már nem muszáj végigszenvedni a vajúdást (nekem nem volt rá sajnos módom).

Ha fáj a fejünk, akkor sem szenvedünk teljes meggyőződéssel, hanem fájdalomcsillapítóért nyúlunk.

Nem azt írtam, hogy ne írd le a véleményedet, hanem arra kértelek, hogy nekem ne válaszolj!

Én kiszállok! Szép napot!:)

Mégsem tudom megállni, hogy ne reagáljak!

Nem vagyok irigy és nem az orvosilag indokolt császárral van bajom!

Akkor ítéld el őket, ha neked ez jólesik.

Egyéb jutalmat nem kap senki sem a szülésért, a gyereken kívül, akárhogy is szült, és talán aki nehezebben szült az igazságtalannak érezheti, hogy a másik nem. De ilyen az élet, neki talán más nehezebb nem kell irigynek lenni :)))

Ha nem akarod megérteni a gondolatimat, ne érts meg és ezzel lezárom a témát részemről.

Nem tartom rossz szülőnek azt aki orvosi indokból császárral szült, mert bárkivel előfordulhat.

Csak azt az élményt nem élheti át /nem saját hibájából/, amikor kibújik a baba.

Ha vki fájdalomcsillapítóval szül , az már nem természetes, mert a természetes szülés fájdalommal jár. Mint írtam, lesznek akaik ezen felháborodnak.

Tudom miről beszélek, a lányom 16 órás vajúdás után született, a kisfiam 4150grammal, 57 cm-rel gátvédelemmel.

És egyetlen szóval sem írtam, hogy bárki rossz anya lenne és nem szeretné a gyerekét, valamint, hogy különb lenne a másiknál!!

Részemről a téma lezárva!

nem nem értem meg, mert azt gondolom a legfontosabb, hogy szeresse a gyerekét!

Engem az sem érdekel, hogy elmenekül a fájdalom elől, tudod nem vagyunk egyformák, mindenkinek vannak félelmei, amiket nem tud leküzdeni, és van olyan is, aki kevésbé bírja a fájdalmat.

És ha már itt tartunk, sajnos van olyan is, aki természetes úton szül, mégsem szereti a gyerekét.

Nem vagyok meggyőzve, és nem is érzem magam egy picit sem különbnek annál aki nem természetes módon szült.

Most is azt gondolom, hogy a fájdalomcsillapító nem természetes dolog. És igenis elítélem, akik divatból szül császárral.

Akinek orvosilag indokolt, természetesen úgy kell szülnie.

Olvass vissza, talán megérted!

azért mert ilyeneket írsz "elítélem" meg hogy fájdalomcsillapítóval "nem természetes"

Tény, hogy csodás azért mert végre megszűnik a fájdalom ! :DDDD

Csak azt nem értem, hogy ezt miért nekem válaszolod.

Az utolsó mondatommal nem nyomasztani akarom őket, ami tény az tény.

szerintem meg az a lényeg, hogy bárhogy is szül valaki, szeresse a gyerekét. A többi nem számít (hosszabb távon biztos nem)

Természetes úton szültem, de teljes mellszélességgel kiállok a császárosok mellett, szerintem nem kell őket azzal nyomasztani, hogy kimaradnak valami csodás élményből! Lányok, a legcsodásabb érzés anyának lenni, semmi más nem ér fel vele.

,,Az biztos, hogy azt a csodálatos érzést, amikor kibújik a baba a császárosok nem élhetik át."

:-/

Itt szerintem nem lehet egyértelműen állást foglalni.

Én mindkettőt természetes úton szültem, nagyon örülök, hogy így alakult. De, ha császár lett volna, akkor is imádnám őket.

A császárt az orvosok a baba és mama egészsége érdekében alkalmazzák. Szerintem a császáros anyukák is szeretik a gyereküket.

Azokat, akik kényelemből /mindenféle sztárocskák/ szülnek császárral, na azokat elítélem.

Valamint /tudom sokan fel fognak háborodni/ azokat sem értem, akik fájdalom csillapítóval szülnek - természetes úton. Ekkor már nem is természetes.

Az biztos, hogy azt a csodálatos érzést, amikor kibújik a baba a császárosok nem élhetik át.

Én császárral szültem, és sajnos szoptatni sem tudtan, mert nem volt tejem. Mégsem gondolom úgy, hogy nem szeretem maximálisan a lányomat.

Sőtt! Akárhová megyünk, mindenki megjegyzi, hogy milyen kiegyensújozott és látszik, hogy sokat foglalkozok vele. Szóval??

Még egy dolog! Ha akkora láthatatlan kötelék alakul ki a természetes szülés során, akkor miért van az, hogy sok ilyen anya akár hónapokig nem fogadja el a gyerekét?