Miert szokták azt mondani, hogy az anya-gyermek közötti kötődés kialakulasahoz fontos, hogy az anya természetes úton szülje meg gyermekét... (tudásbázis kérdés)
örülj neki. járhattál volna rosszabbul.
pl ha már igy a negatív oldal:
szintén ismerős. annyit szenvedett szülés közben hogy végül megszülte a gyereket de olyan súlyos oxigénhiányt szenvedett,hogy azóta is kupakot gyűjtenek neki hogy megműthessék, ugyanis sérült lett...
nekem ismerősöm járt úgy hogy 21 órát vajúdott a baba beszorult a szülőcsatornába.
küszködött majdnem belehalt a szülésbe a gyerekkel együtt...
a végén császárral szedték ki.
szóval nem minden szülés móka és kacagás az biztos..
Ezzel mit akarsz mondani?
Nekem meg rohadtul fájt, 19 órát vajúdtam, kétszer kaptam oxitocint, azt hittem levakarom a falat. Az utolsó 4 órát végigordítottam. A baba meg 10 perc alatt meglett, 3x nyomtam.
ne lehet bizonyítani és nem is kell. szerintem ez nem a mi dolgunk.
persze biztos van benne valami,de pl én is fent voltam császárnál és még azt is éreztem amikor kiszedik a gyerkőcöt.
lehet másképp de érteztem.
és felsirt elvitték, és hát utána már cicizett is még aznap este. ugyanis délelőtt szültem.
Depis csak majdnem lettem.
Én sem voltam nagyon tapasztalatlan (kicsit meghányt-vetett az élet), én 29 évesen szültem.
Nem féltem a szüléstől és attól sem, hogy nem leszek jó anyja. Nagyon-nagyon akartam már a babát, és sokan mondják, hogy látszik is rajta, kiegyensúlyozott, nevetős...
Ha épp császárral szültem volna, biztos vagyok benne, hogy akkor is ilyen lenne.
Igen, gondoltam... Csak mégis furcsa volt, hogy egy olyan nő fogalmaz így akinek már van babája.
Na mindegy!
ez egyébként tényleg genetika..
amúgy én sem hallgattam soha senkire.mondjuk elég idősen szültem. 31 évesen. igy már voltam lelkileg elég erős és élettapasztalattal teli hogy tudjam mit akarok.
én mindig elhajtottam mindenkit az okos tanácsaival.
még a saját anyám is.
szerencsére én nem lettem depressziós.
de szerintem ez is emberfüggő.
de egy a lényeg. sosem szabad senkire sem hallgatni. csak menni a magunk feje után. ugyanis felnőtt ember ha jó alapokat kapott akkor igenis el tudja dönteni kinek mit hisz el vagy mit nem.
Ez az egész hajcihő arra jó csak, hogy elbizonytalanítsa a terhest, vagy a frissen szült nőt. Annyi sok okosságot (főképp rengeteg, helyenként egymásnak teljesen ellentmodó okos tanácsot) meghallgattam én is, de nem engedtem magam befolyásolni. Majdnem depis lettem (sikerült még időben észhez téríteni magam), mert nem tudtam 3.5 hó után szoptatni, és mindenki azt mondta, de próbáld, erőlesd, szedjél ilyen bogyót, igyál olyan teát, meg minden, mert a gyereknek szopni KELL, mert nem lesz egészséges, a tápszer nem természetes....
Próbáltam én mindent, de tényleg, dehát nem ment. Akkor, ha rájuk hallgatok, én most rossz anya vagyok. De tudom, hogy nem vagyok az, ez nem a szülés módján, vagy a szoptatáson múlik. Ez az ember szívében dől el. Nem holmi tisztán csak a hormonok termelődése alapján működő gépek vagyunk, hanem emberek......
Micsoda parázs vitába csöppentem!!!
A fórum címéhez írom le a véleményem:
Ez egy sztereotípia. Ma megint a "természetesség" győzedelmeskedik mindenben, ha úgy tetszik, régi-új irányzat. (Ami bizonyos esetekben nem is baj.)
A véleményem: Nem gondolom, hogy az az anya kötődik legjobban a gyermekéhez, akinek a legjobban fájt a szülés. Ha ez igaz lenne, akkor a császárosok, vagy a gerinctáji érzéstelenítésben szülők nem köződnének olyan szorosan a gyermekeikhez, dehát ez nem így van, ők is a legjobb tudásuk szerint nevelik a gyermekeiket. Ez a terhesség alatt már eldől, mennyire várja a babát, mennyire szereti. Ha nem várja, tökmindegy hogyan szül.
Azon vitatkozni, hogy hogyan jobb szülni, marhaság. Nyilván a császárnak megvan az indoka, hogy miért kellett. Nem hiszem azt, hogy vki csak szépészeti okból döntene a császár mellett, a has bőre a terhesség alatt nyúlik meg, nem a szülés alatt, a heg pedig meglátszik.
Igaz, hogy császár alatt nem szabadul fel annyi oxitocin, mint a hagyományos szülésnél, így esetleg később jön meg a tej, de ez is egyénenként változó (genetika).
Nekem természetes úton volt szerencsém szülni. A kórteremben négyen voltunk, két császáros, két ghagyományosan szült. A szülés utáni 2. napon mindannyian az ágy szélén sírva ülva próbáltuk a tejet fejni, hogy a gyerekünknek legyen mit ennie. Pontosan ugyanazok a lelki folyamatok mentek végbe mindannyiónkban. Az orvosok is monanak néha hülységet, nekem azt mondta az egyik drnő a szülés utáni 2. napon, nem volt tejem- hogy sose fogok tudni szoptatni. Ha rá hallgatok, azonnal tápot adok, és akkor a babám nem szopott volna 3.5 hónapos koráig (eddig volt tejem). Ez mégiscsak több, mint a semmi.
Ugyanez működik a szoptatással kapcsolatban. Kevés volt a tejem (3.5 hó után), a baba örökké éhes volt, sírt. Két hétig szenvedtünk, mire hajlandók voltak felírni tápszert, de akkorra már a baba elutasította a cicit is. Lehet, ha előbb felírják, akkor csak pótolni kell a tej mellé és még ma is szopna. Vagy ki tudja, ez már sosem fog kiderülni.....
Jó a természetesség, de ha a végletekig erőltetjük, akkor lehet hogy többet árt, mint használ.
száz szónak is egy a vége. elindult ez a topic. egy kérdéssel.idézek:
"Miert szokták azt mondani, hogy az anya-gyermek közötti kötődés kialakulasahoz fontos, hogy az anya természetes úton szülje meg gyermekét..."
erre mit én is,sokan azt mondták hogy az anya gyerek kötődéshez semmi köze sincs ahhoz hogy valaki hogyan szül.
akkor?
most mégis miért tart a topic 6 oldalnál?
megmondom. mert marcsix nem elégszik meg ezzel az egy mondattal hogy mindegy hogy szül az anya a lényeg hogy a gyerek egészséges legyen,
neki több kell. bizonyítás az igazára.
nem érdekli őt hogy sok itteni anyuka próbálja megosztani a tapasztalatát vele,hogy bizony kötődik a gyerekéhez pedig nem simán szült.
nem-nem.
cáfolja vádaskodik hogy mégis hogy mondhat valaki ilyet....
nem hiszem el azt hogy amikor sokan tényleg tapasztalatból beszélnek, neki ez miért nem elég?
miért kell mindenáron csakazért is megcáfolni?
egyébként ha marcsix eldöntötte hogy csak azért sem hiszi el hogy anya-gyerek közt nem a szülés milyensége alapján alakul ki a kötődés, akkor inkább szüntesse meg a topicot.
mert ide bárki bármit ír neki nem felel meg...
aztán ott van az hogy én ugy tanultam anno kezdő anyaként hogy az anya terhesen minden eshetőségre fel kell lészüljön. kutya kötelessége.egyszerűen nincs joga ahhoz a gyerekkel szemben hogy ő a saját gyereke feje felett döntsön a sorsáról. én delkészültem mindkét szülésre.ugyanis az ember nem tudhatja.
lehet éppen az is hogy nem tud simán szülni mert a gyerek tényleg bele is halhat. akkor mi van?
nem állhat ugy hozzá hogy csak simán és kész. mert ha mégis császár lesz olyan depresszióba esik hogy ebből még nagyobb baj lehet.
mindegy hogy szül. akár simán akár császárral a gyerek a legfontosabb. nem az hogy ő mit akar!!!!!
Te elég minősíthetetlenül fogalmazod meg a dolgokat! Mi az, hogy gyereket "fialni"? Te is ezt tetted? Hisz természetes úton szültél.
Az ember azt gondolná, a szülés van akkora hatással egy anyára, hogy ne fogalmazzon ilyen primitíven! Remélem ez a második baba kicsit változtat az életszemléleteden!
Ennyire primitiv embert....
Nem tudod követni a dolgokat, akkor minek vagy itt. ugy jött ide, hogy az embernek nincs empátiája, akkor akár mit mondhatsz neki. nem tud elméletileg beleszóln, mert nem élte át. Mivel te nem éltél át hasonlót a nővéreddel, igy nem tudnád megmondani mit éltél volna át. Nem tudod, milyen érzés, csak sejted. Ha te császárral szültél, akkor hogy a jo égbe tudnád, milyen a természetes szülés??? HOgy tudnál véleményt mondani, ha nem is szültél még ugy?????????????????????????????Na!!!!!!!!!!
Igy jött ide kedves!
További ajánlott fórumok:
- Miért hisznek az emberek a természetgyógyászatban, homeopátiában és más effélében?
- Nevel valaki halmozottan sérült gyermeket?
- Pajzsmirigy alulműködéssel lehet-e gyermeket vállalni?
- A világ változott vagy a szülők nevelnek "lazán" gyermeket?!!
- SpermaJOGOK, avagy a férfiak is dönthessenek, akarnak e gyermeket!
- Hány éves korig lehet gyermeket vállalni?