Nekem a két fiam születése, a két legszebb pillanat. Ezt tudom kiemelni, mert persze van az ember életében sok apró, mégis szép pillanatok, amiket nem lehet elfelejteni.
Tényleg nem könnyű szelektálni az emlékek között. Úgy szeretném, ha lenne egy szeretet és boldogságpillanat üvegem, amibe belezárhatnék mindent ami fontos, s ha rossz napom van, csak beleszippantanék egy jó nagyot. Ha mégis választani kellene, két pillanatot vennék ki belőle. Az egyik, egy gyönyörű éjszaka, a másik pedíg a kisfiam születése.
Nem könnyű kiválasztani egyetlen pillanatot a már megélt évekből, évtizedekből...
Az egyetemen volt egyszer egy olyan feladatunk, hogy két percig megállás nélkül kellett beszélni a legszebb élményeinkről. Tanulságos volt. Sorra vettem a legszebb élményeimet, és megfejtettem azalatt a rövidke idő alatt, mi is volt a legszebb pillanat.
Nekem egy ölelés. Egy olyan ölelés, amiben nem biztos, hogy valaha is részem lesz még.