Mi kell egy hosszú házassághoz? (beszélgetős fórum)

;-)

Ettől függetlenül nem vagyok házasság ellenes.Ha valaki összeszeretne házasodni nem kezdem el lebeszélni, max elmondom a véleményem. A gyerekeimet sem fogom befolyásolni,Ők fogják eldönteni, hogy hogy szeretnének majd élni;)

Teljesen igazad van!!

Csak amikor az a saját környezetem sem mutat pozitív példát, akkor elbizonytalanít, hogy kell ez nekünk?!

Én is azt mondom, hogy legyen bármilyen is egy kapcsolat hivatalos papírral, vagy csak élettársi, ha nincs tolerancia, tisztelet, bizalom akkor egyik formája sem működik.

Nem tudom miért, de mostanában ezt mondják a fiatalok. Minek a papír? Miért hiszi azt az ember, hogy akkor tartósabb lesz, stb? Ezt annyit mondják, hogy el is hiszik. Minek kell megkeresztelkedni? Minek kell bizonyítványt szerezni? Amiért ezeket is tesszük, azért házasodunk össze. Így válik hivatalossá.

És azért mert sokak környezetében a vállás a jellemző attól még nem biztos, hogy az övé is azzal fog végződni.

Ha mindig azon görcsölünk, hogy nem vagyunk szabadok, akkor tényleg nyűgnek éljük meg a házasságot. Ebben a fórumban épp azt írjuk le, hogy mi kell egy hosszú házassághoz, kapcsolathoz. Én azért írtam csak a toleranciát, mert szerintem ez az egy ami kell hozzá. Lehetek én bármennyire humoros, ha azt is megakadályozom a páromnak, hogy levegőt vegyen nélkülem, és lehet én nagyon szerelmes, ha közben a féltékenységemmel tönkre teszem az egészet.

Egy házasságba meg kell tanulnunk elviselni a másikat a jó és rossz tulajdonságaival együtt.

Ha házassággal nem megy, akkor a nélkül sem. Nem a papír tart össze házaspárokat ez így igaz, de attól sem lesz jobb egy kapcsolat, ha nem házasodnak össze.

Sziasztok!

A mai férfiak félnek a felelősségtől, a kötöttségtől. Nincsenek terveik, céljaik. Csak tengődnek. Én próbálom őket megfejteni: de egyenlőre ennyi. Kifogytam az ötletekből.

Ebből csak menekülni tud az ember lánya.

A házasságot még csak el sem merte kezdeni: gyáva.

Ez nem igaz! Én mindig többet kerestem a férjemnél, és még sosem mondam neki, hogy eltartom. És ez fordítva is így van! Voltam munkanélküli és eszébe sem jutott megbántani, sőt ő vigasztalt, pedig akkor aztán nagyon nehéz helyzetben voltunk.

Nincs itt kiegészítésről szó! Ez is a tolerancia! Szép lenne, ha számolgatnánk, hogy ki mennyit hozzott, evett, költött, stb.

Ha erről van szó, akkor az a házasság már szerintem semmit nem ér.

A hosszú házassághoz kell: hit,remény,szeretet,

tolarencia,tisztelet,kitartás,becsület.

Lehet még fokozni,pl. MEGBOCSÁTÁS....

45 éve vagyunk házasok,együtt jártunk gimibe is.

Jól vagyunk,kiegészijük egymást.Fiatalosak vagyunk,most az óvodás és a másodikos unokánk tart

karba bennünket.Van egyetemistaés gimnazista unokánk is.

Hát nem úgy gondoltam,hogy egyedi uralom.....

kinek van több ötlete??? és ki az aki többször rá tudja venni valamire a másikat....ki az aki állandóan akar valamit....

nézzünk minket mi már egymás gondolatát is ismerjük a másiknak meg se kell szolalnia és én a magam részéről biztos nem lennék meg a feleségem nélkül...elgondolni se tudnám...még fejbe se..nem ,hogy valóságban...

mi ketten teszünk ki egy gyenge egészet..talán....

az idézőjelben mondott boldogsághoz nehéz ut sok munka közös cél vezetet..egymásra kölcsönösen odafigyelünk ez a világ legtermészetesebb dolga ma már...

Igen normális estben így van.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi azért nem házasodtunk össze, mert, a baráti és ismeretségi körünkben sorra válnak. Olyanok, akik előtte hosszú évekig éltek együtt...Valami megváltozik az emberek fejében, amikor kimondják a boldogító vagy épp boldogítónak hitt igent. A valakihez tartozás, az hogy valaki tartozik, hozzám valahogy más értelmet kap, és sokaknál még nagyobb ellenállás fejt ki, ilyenkor jön az, amit Te írtál, az átjáró ház...A szabadság iránti vágy, még ha csak egy kicsit is. És ez nem feltétlenül másfelé kacsingatás jelent. De ez az enyém vagy sokakat feljogosít arra, hogy a másikat korlátozzák.

Én még mindig azt vallom, hogy házasság ide vagy oda, vagy CSAK élettársi kapcsolat, mindkettőből bármelyi fél bármikor kiléphet. Ha valakinek ez jár a fejében, lehet ott papír, ha menni akar, akkor menni fog...

attól még végleg nem fog hozzád tartozni. Bár a házasság arról szól, de nem örök garancia. Sajnos. Amúgy én is úgy gondolkodom, ahogy te. Stabilabb kapcsolat. Az én férjem sosem kapkodott el semmit, a lánykérést sem. Előtte jó alaposan átgondolta. Ez tök komoly.

Jó érzés, amikor a férjem bemutat, ő a kisfeleségem.

Hát..... mi 20 éve vagyunk együtt, szuper kapcsolatban. Szerintem, az alapján amilyen kapcsolatok a környezetemben vannak: Szerencse!

Azért hogy megtaláld azt az emebert, aki kiegészít Téged!

12 éve

vagyunk együtt.

Voltak nehéz pillanatok,de átvészeltük.Miért?

Először a SZERELEMÉRT,

késöbb; a SZERETETÉRt.

De ez mind kevés,ha nincs tisztelet,bizalom és sok-sok tolerancia.

Alakulni,alkalmazkodni kell mindkét félnek a másikhoz.Erről szólnak az emberi kapcsolataink.

Vegulis ami azt jelenti,hogy tenyleg szeretitek egymast,es nem az anyagi helyzet volt eloterben egyikotoknel sem.

Sajnos ma mar egyre tobben az anyagi helyzetet nezik,foleg a lanyok,aztan jon a csalodasok sorozata.

Igen,igy van valahogyan igy lehet egy hazassagot rendben tartani,nagyon sok ferj szereti,ha o a csaladfo es gondoskodik a csaladjarol,miert aki otthon van,az is nagyon sokat dolgozik,es sokkal termeszetesseb,pihentetobb egy csalad szamara.

A fejlodest ugyis lehet alakitani,mintha elmegy valaki dolgozni.

Van aki jol erzi magat otthon es van aki imad dolgozni,es sajnos eleg sokan a faradtsag miatt nem tudjak kordaban tartani a csaladot,elobb-utobb valashoz vezet;Hat ki igy,ki ugy.

mikor összekerültünk én kerestem kevesebbet évekig, és akkoriban segítettek a szülei. most már jó pár éve én keresek többet és nem fogadunk el segítséget senkitől sem.

de nálunk tényleg nem volt soha sem kérdéses az anyagi rész.

bár, emlékszem, mikor vettük a lakásunkat, apukája akart vagyoni szerződést írni...

de ezt párom sem akarta, így végülis nem lett

Szerintem meg igenis szamit,mi mind2en atlagos voltunk.

Tudod miert erzed,hogy nem szamit,azert,mert neki a szulei segitettek,de viszont te 2szer annyit keresel,de ha nem keresnel semmit,vagy joval kevesebbet,akkor elobb-utobb megkapnad.

Tehat ti vegeredmenyben kiegeszititek egymast,es igy van jol.Na es a jozan esz is nagyon fontos.

:) ezt egyik kollégám mondta nekem, hogy szerintük őket az is összeköti, hogy mindent együtt teremtettek elő

Nem tudom nálunk mi lett volna másként, mert mi is így voltunk, most már jó ideje a férjem tart el minket, de nálunk ez nem téma. (most mondja a férjem, hogy "hogy lenne téma, én azt hittem mi egyek vagyunk?" :)))

Mi is sem feküdtünk le soha kibékülés nélkül - és nem voltak válságok sem, csak néha veszekedés, azt is én kezdeményeztem, mert néha kicsit hirtelen tudok lenni, de aztán megbánom :-)

Szerintem az anyagi helyzet nem számít. Mi teljesen eltérő anyagi helyzettel jöttünk. Ő gazdag család fia, én átlagos.

Mindent együtt alakítottunk, értünk el. Soha nem vágta a fejemhez, hogy szülei mennyit segítettek korábban, ahogy én sem azt az Ő fejéhez, hogy dupla annyit keresek, mint Ő.

Az összeköltözésünktől kezdve közös számlaszámunk van és mindenről együtt döntünk.

Anyagi dolgokon még SOHA nem veszekedtünk.

A hazassagban eloszor is nagyon nagy szerepet jatszik az anyagi helyzet....

Egyutt megalkotni mindent, sokkal nagyobb erteket ad egymas szemeben,mint amikor mar az egyik fel kocsival vagy lakassal lep egy hazassagba,foleg ha a masik nem rendelkezik ugyanannyival.

Neha a veszekedes is elfer egy hazassagban,de csak akkor,ha ugy alszunk el,hogy kibekulunk egymassal es utana elnevetjuk es megbeszeljuk,hogy mi miert volt.A bekules nagyon nagy biztonsagot ad 2 szereto embernek.

Azonkivul egymasnak az ertekelese nagyon fontos,en nem akarok egy masik ferfit jobbnak latni,mit az en ferjem,es remelem ez forditva is igy van.

Es ami meg nagyon fontos a gyerekeket soha nem szabad egymas ellen nevelni,tehat mint szulok ellen.

Türelem, kompromisszum.

Mi most vagyunk túl egy kisebb válságon (10 év alatt 2.), de együtt mindent meg tudunk oldani.

A szerelem már elmúlt, de mindig tud olyat "adni", ami miatt kicsit újra és újra beleszeretek. Persze, néha a falat kaparom Tőle:-)

és ehhez kell a kompromisszum. a türelem meg hozzám. meg hogy érzékeltesse, hogy Ő nem adja fel, még akkor sem, ha én éppen feladom...

Hát, nálunk ez nem így működik:)

Vannak dolgok, amikben én vagyok a döntnök, vannak, amiben a férjem.

Tehát mindketten dominánsak vagyunk valamiben.