Mi is az a szerelem? (beszélgetés)

Pár napig én is igy érzek, miután találkozunk. De aztán elmúlik ez az érzés, és már nem is hiányzik annyira. Szerintem megszokom, hogy külön vagyunk és nem látjuk egymást hetekig.

De nem tudom elképzelni az életemet nélküle, valahogy tök üresnek érezném :(

Viszont tudom, hogy meg kell tennem a szakítást, mert nem passzolunk össze, minden apróságon összeveszünk stb..

Én meg most mondtam meg neki, hogy jobb ha szakítunk mert nem illünk össze :(

Lehet, hogy holnapra megbánom, de utálom ezt a se vele se nélküle dolgot. Tiszta vizet akarok önteni a pohárba, és ez tünt a legjobb ötletnek :(

Én már megint úgy érzem szeretem,szerelmes vagyok...

A minap láttuk egymást , és jobban vert a szívem mint valaha , már megint álmodozni kezdtem vele kapcsolatba.

Saját magam sem értem, de egy biztos , én már megint szerelmes vagyok ,vagy valami hasonlót érzek :)

Kész csoda, hogy a barátom ezt enyire jól tolerálja. Ugyanis ha szakításról beszélek akkor egy valamit csinál: megvárja, míg elmúlik :D

Talán kicsit hiányolom a figyelmét, azért fenyegetőzm néha a szakítással, mert akkor legalább figyel rám, kérdezget stb.. Ez is egy ok lehet, elég beteges de most mit csináljak :(

Igazad lehet. De annyira zavaró érzés ez, az ember nem tudja hányadán is áll a dolgokkal :S

Egyszer megőrülök érte, a másik nap meg kidobnám valami apróságért. NEm lehet, hogy túl szeszélyesek vagyunk :)

Nekem már mondta más is ,hogy szeszélyes vagyok és percenként változik a véleményem.

Ha tényleg félénk egy fiú, akkor ettől a kezdeményező lépéstől is megijedhet. Én inkább várnék és egyértelmű jeleket küldenék felé pl a szememmel. Mi nők állítólag jók vagyunk ebben,nem? :)

Szóval a lényeg, hogy fogja ezeket a jeleket, és akkor remélehetőleg lépni fog. Végülis az sem baj, ha te kezdeményezel, csak esetleg megijed Tőled. Néha jobban félnek, mint mi.

Szia! Azt már próbáltad,hogy leülj vele beszélgetni és felhozd a témát ? -Emlékszel még arra az időszakra,mikor járni akartál velem? ... Mit gondolsz,ha akkor össze jöttünk volna most is együtt lennénk? Vagy ha most lehetséges lenne és igent mondanék neked,hogy járjunk,belemennél ?- Kb. igy. Ne légy félénk! Ha úgy érzed szereted ,ne vesztegesd az időt ,lépned kell.

Én is igy tettem, én voltam ki odalépett Ő hozzá,mert éreztem,hogy kedvelem.

Igaz,most össze vagyok zavarodva, de tudom bátor döntés volt,és jól tettem,mikor nyiltan beszéltem vele.

Próbálj meg te is hasonlóan tenni :)

pontosan

és egy gombóc van a gyomrodban időnként

főleg, amikor meglátod, hirtelen ugrik egyet az a gombóc, majd ugyanolyan hirtelen vissza is zuhan...

A szerelem egy nagyon csodálatos dolog.

Amikor baromira hiányzik neked valaki, teljesen kivagy mert nem látod, aztán amikor összetalálkoztok úgy érzed magad, mintha egy pillangóverseny lenne benned.Nem tudsz tisztán gondolkodni, nem vagy képes másra figyelni...és nagyon boldognak érzed magad!

Én is voltam igy. Elgondoltam,nos oké ,véget vetek mindennek,többé tényleg látni sem akarom, legyen vége a kapcsolatnak . De csak tervezgettem.Szólni nem mertem volna,mert éreztem megbánom,ha megteszem.

Szerintem ez szerelem, csak Te is, akár csak én is

félünk ... lehet hogy épp a ''Kedvestől''?Hogy az Ő érzelmei nem olyanok mint a mijeink ,netán úgy érezzük nem szeret annyira és ezért van az a látni sem akarom, de mikor ott van,akkor mégis a világ legboldogabb embereinek hisszük magunkat.

Ilyen is lehet...

nem tudom ...

Sőt én sokszor a szakításon is elgondolkoztam.

De ezt mindig megbántam, mert másnapra mintha elfújták volna ezt az érzést. Általában dühömben szoktam hozzávágni egy egy szakítós mondókát veszekedés közben. Másnap rendszerint megbánom és azután mintha mi sem történt volna ugyanúgy dúl a lámúr. Nem értem, komolyan mondom..

Igen, pontosan így. Engem is megzavar ez se vele se nélküle érzés. (én igy fogalmaztam meg magamnak) Van úgy velem is, hogy nem akarom látni. Máskor meg majd megveszek azért, hogy vele lehessek. Teljesen ambivalens érzelmek, én azt hittem csak velem van ez így. De ezek szerint Te is hasonló cipőben jársz :S

Én folyton azon gondolkodom miért van ez, és vajon elmúlik-e? Lehet,hogy bizonytalanok vagyunk magunkban, vagy a párunkban? Én sem tudom az okát, de nagyon jó lenne rájönni.

Az elején én is úgy éreztem ez szerelem.De most már zavarban vagyok,nem tudom.Valahogy úgy érzem ,ha ez tényleg szerelem lenne,nem érezném azt,hogy ''jaj,ma látni sem akarom''.Ha szerelmes vagyok,miért van az,hogy néha-néha látni sem akarom?

Talán félek ettől az érzéstől?Félek a szerelemtől?A csalódástól?Ja és mikor látom,úgy érzem az enyém az egész világ,repülni tudnék,boldog vagyok,és mindig csak vele lennék.

Beautiful Te is igy vagy ezzel?

Szerelem az olyan, hogy mindig a másikkal lennél. Nélküli egy perc is fájó érzés. Gondolatod, lényed állandóan reá koncentrálódik. Úgy érzed, nélküle nincs élet, számodra csak az a másik létezik.

Amit leírtál az érzéseidről, az úgy 30 eltöltött év után lehetséges. Bár a mai fiatalok egészen másképpen élik meg a kapcsolatukat, mint anno, így én is másképpen gondolom a szerelmet.