Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mi életed legrosszabb élménye? fórum

Mi életed legrosszabb élménye? (beszélgetős fórum)


1 2 3
2016. jan. 19. 23:05
Ami volt, elmúlt.
2016. jan. 19. 23:05
Volt néhány, de nem szoktam fellapozni az albumomat.
2012. szept. 25. 21:03

A perc amikor rájöttem ,hogy a férjemnek viszonya volt.

Ez űberelte még az édesapám halálhírét is.

2012. szept. 21. 15:31
Az életem legrosszabb élménye azt volt amikor elvesztettem 11 hetes babánkat :(:(
2012. szept. 21. 13:32

8 éves lehettem, mikor szenteste anyu odahúzta a fotelt az ablakhoz, és ki akart ugorni a negyedikről. :(


16 éves, mikor apu meghalt, pedig előtte 5 perccel köszöntem el tőle. :(


Aztán nem sokkal utána, egy szerdai napon, azt mondta anyu, holnap jön haza. Vártam, de nem jött. Ennek már 11 éve. A köztes időszak nehezebb volt mindennél. Nem volt könnyű egyedül felnőni. :((

2012. szept. 21. 12:58
A császármetszésem...
2012. aug. 17. 20:17
Az életem legrosszabb élmény,amikor elhalt a kisbabám 18 hetesen és az orvosom összevart, mert szerinte minden rendben van, csak elővigyázatos. 3 nap múlva, teljesen erőtlen lettem, egész nap infúziósztak, de csak rosszabbul voltam.Majd teljesen nyugodtan leközölte, h hullamérgezést kaptam, és azon vannak, hogy jobban legyek, és meghalt a kisbabánk. Ott kiszállt belőlem minden életerő, nem érdekelt senki is semmi. A kórházi papíron természetesen nem a valós történet szerepelt, hanem tele volt hazugsággal. egy cseppnyi együttérzést nem láttam az orvosok, nővérek szemébe. És azóta se tudom magam rajta túl tenni, pedig vágyunk egy másik kisbabára, de félünk,hogy megint ez lesz és azt már nem élnénk túl, belehalnék a fájdalomba, mert egyszer voltam erős, és az összes erőmet arra szántam, h. túléljem a tragédiánkat, az álmainkat kiradírozzam! Más ember lettem! :(
2011. jan. 25. 23:37
Amikor megtudtam, hogy a barátnőm autóbalesetet szenvedett és nem élte túl... Egy éve történt, de még mindig nagyon fáj:(
2010. ápr. 26. 15:07

Volt néhány :(

Talán nekem az volt a legrosszabb, mikor közölték velem, a baba meghalt (aznapra voltam kiírva) és megkellett szülnöm.

Lassan 19 éve történt, de szomorú, hogy még ma is történnek ilyen esetek :(

74. af4c41efc6 (válaszként erre: 73. - Magdi1985)
2010. ápr. 25. 18:15
Nagyon sajnálom és részvétem a kisbabád miatt. Azt mondják: az idő a legjobb gyógyír. Bár nem hiszem, hogy a nagy lelki fájdalmakat el kellene felejteni. Talán a fájdalom enyhül. Szeretnél egy másik kis lelket? Tudod-e, hogy a gyermekek választanak minket? Ha egy picit vigasztal, a lélek nem hal meg. A te picidnek valamiért vissza kellett térni, és lehet, hogy a következő babádba fog élni. Tudsz beszélni arról, hogyan halhatott meg a baba orvosi ellenőzés mellett?
2010. ápr. 25. 13:50
2009 augusztus 24,-én meghalt a kisbabám születése előtt. 36+6 hetes terhesen. El sem lehet mondani, hogy ez mennyire szörnyű érzés volt amikor mondta az orvos, hogy nincs szívhangja, pedig úgy mentem be a kórházba, hogy beindult a szülésem és hamarosan babázhatok én is.
72. af4c41efc6 (válaszként erre: 71. - Adfa0d8bdb)
2009. nov. 2. 17:08
Hála Istennek, hogy visszajöttél. Újjászületés és új lehetőség. Mi az, amit utána másképpen csináltál?
2009. nov. 2. 16:46

2004. május: autóbaleset...

Majdnem átköltöztem a túlvilágra, de szerencsére maradtam! MÉG DOLGOM VAN! :)

70. af4c41efc6 (válaszként erre: 68. - Ff4c28c706)
2009. nov. 2. 16:40
Őszinte részvétem szüleid halála miatt. Mikor mentek el? Még mindig nagy a fájdalom eltávozásuk miatt?
69. af4c41efc6 (válaszként erre: 67. - 236fe2f68e)
2009. nov. 2. 16:36
Nagyon sajnálom, hogy elment a cicád és papád is. Biztosan érzed még a jelenlétüket. Ilyenkor meg még fokozottabban itt vannak körülöttünk.
2009. nov. 2. 12:13
édesanyám és apukám halála én is meghaltam egy kicsit
2009. nov. 2. 11:51

Mikor édi kicsi cicám a kezeim közt halt meg..azota sem tudtam feldolgozni.. :(

És amikor tatám meghalt tavaly, vagyis 2008. dec 24 reggelén :(( rettenetes volt...

sose hittem volna, hogy valaki az én családomból meghalhat, pont Karácsony reggelén :((

66. af4c41efc6 (válaszként erre: 64. - Bcicus)
2009. aug. 23. 10:55
Mi történt veled? Remélem azóta már sokkal jobban vagy. Jobbulást kívánok!
65. af4c41efc6 (válaszként erre: 63. - B8bc576349)
2009. aug. 23. 10:53
Nagyon sajnálom a Piciket és Téged is. Gondolom nagyon sokáig élt benned a fájdalom miattuk.Mit mondtak az orvosok, mi volt a baj? Azóta változott-e az életed? Lettek-e babáid?
64. Bcicus
2009. aug. 22. 22:42
Amikor kevesebb mint egy hónapja életveszélyes állapotban kórházba kerültem és 1.5 hétig nem lehetett tudni, hogy túlélem e.
2009. aug. 22. 22:03
mikor közöltél,hogy az ikrek meghaltak a pociman :(((
62. af4c41efc6 (válaszként erre: 61. - D9d8721118)
2009. aug. 15. 21:56

Kedves Lina!

Nagyon szomorú amit leírtál. De hidd el Édesanyád jó kezekbe került. Minden csakis és kizázólag Isten akarata. Te semmiről nem tehetsz. Ha te ott lettél volna ugyanez történik. Az életet Isten adta és Isten veszi el. De csak a fizikai test szűnik meg, a lélek tovább él. És Édesanyád lelke miatt is meg kell bocsátanod mindenkinek, el kell engedned Anyukád, hogy ő is megbékéljen. Így az ő lelkét is nyugtalanítod, pedig ODAÁT is megvan a feladata. Ha te békét lelsz ő is békét lel. Ápolónő vagy. Nagyon sok emberen segítesz. Tudod, hogy meg lehet találni a lelki békénket, és ez nagyon sokat számít egész életünkben.

Neked a Jóisten lehetőséget adott, hogy szép életed lehessen. Igenis kaptál segítő kezet. Ne arra gondolj ki nem segített, hanem arra, ki segít. Ki van melletted. A többi már nem számít. Ez a Te nagy leckéd, feladatod. Ismert fel mindig ki az aki igazán szeret, aki hisz benned. Nem szabad kihagynunk ezeket a lehetőségeket, mert ezek sem véletlenek és jól kell velük gazdálkodnunk, meg kell becsülnünk. Az angyalok szerintem senki nem bántanak. Ők mindig a szeretetet és a békét hírdetik. A földön ragadt szellemek tudnak csakis negatív dolgokat produkálni. De szerintem Anyukád senkinek sem tesz rosszat, hiszen Ő már tudja, hogy az ítélet csakis Isten kiváltsága.

2009. aug. 15. 20:33

Arra kérdésre, hogy ki támogatott, annyit tudok írni, hogy páromék. Ők megkérdezték miben segíthetnek. De más mindenki elfordult tőlem... Majd eljön az idő amikor nekik lesz rám szükségük...

A mai napig nem tudom feldolgozni, nem tudok sírni, ha rágondolok, hogy nincs itt.


A mai napig bennem az a szörnyű nap, minden perce. Érzem a nedves szőnyeget, érzem azt a fura illatot, látom a kukát, amibe a mentősök dobálták a fecskendőt, tűt, kesztyűt...

Látom a síró rokonokat, mindent!!!! Egy életre megnyomorodtam, hogy elfordultak tőle, megloptak és szenvedtem! De tudom, hogy anyu segít. Talán ha akkor nem megyek el otthonról, tudtam volna segíteni...


Az az érdekes, hogy van egy fénykép, amin anyu teljesen ugyanabban a ruhában, pózban fekszik az ágyban, mint ahogy utoljára láttam. Ez maradt nekem...

60. d9d8721118 (válaszként erre: 59. - Af4c41efc6)
2009. aug. 15. 20:27

Elmesélem.

Éppen 18 éves lettem, és anyu kb. 3 hónapra rá halt meg.

Egyik nap hétvégén nagyon rosszul voltam, beteg lettem. Megbeszéltük párommal, hogy azért igy is lemegyek hozzájuk hétvégére. Összepakoltam, és elindultunk. Este nagyon rosszul voltam, elaludtam, olyan este 11 óra felé ébredtem fel, megnéztem a telefonomat és láttam olyan 40 nem fogadott hívásom volt. Megijedtem. Mindjárt gondoltam, hogy valami baj van. Több ember hívott akkor. "Mostohaapámat" hívtam vissza, nem is tudom miért... Nem vette fel. Majd pár perc múlva hívott az egyik ismerős, hogy anyu meghalt. Nem akartam elhinni, már barátoméknál mindenki aludt, de én olyan zokogásba és hiszitbe törtem ki, hogy mindenki felébredt. Senki nem hitte el...

Akkor éjjel nem sikerült pihennem. Gondolkodtam, járt az agyam, hogy lesz tovább.

Aztán másnap hazamentünk párommal és pár rokon otthon volt már. Sírt mindenki. A nappaliban a szönyeg nedves volt. Kértem meséljék el mi történt.


Szombaton este anyu rosszul volt, nem találta a helyét. Aztán egyre rosszabul lett. Vágül nem bírta tovább felhívta az ügyeletet, és az orvosnak mondta, hogy zsibbad a karom, rögtön elájulok... és kész, ennyi volt. Anyu összeesett és meghalt.


Nem tudom mennyit segített volna, ha mentő jön, vagy az orvos ( mindkettő közel volt hozzánk ), de már csak a szállító jött.


Onnantól kezdve, hogy anyu meghalt eldölt a sorsom... Egyedül maradtam.

"Mostohaapám" teljesen önálló életet élt. Pár hónap múlva odaköltöztetett egy nőt a lakásba, mondván ő nem bírja az egyedül létet, kell neki valaki. Elfogadtam, bár nehezen, de mégiscsak ő fizette a számlákat és "tartott" el. Időközben kiderült, hogy ez kedves hölgy egy priuszos nő, aki lop, csal hazudik... Nem kellett sokat várni rá. Egyik nap fel akartam húzni anyutól kapott karkötőmet, amit utoljára kaptam tőle. Nem találtam, és a többi ékszeremet sem. Elmentem a rendőrségre, feljelentettem. Ott derült ki, hogy priusza van. Persze "mostohaapám" nem hitt nekem. Fogta magát, összecuccolt és elköltözött, mert én milyen galibát csináltam, ő ezt nem folytatja velem. Még én voltam a rossz. Ott hagyott a kakiban, és a nyakamon hagyott több százezer ft adósságot! Amit akkor tudtam meg mikor átadta a lakáskulcsot. Teljesen összetörtem, hogy hogy fogom kifizetni. Több hónapja nem fizette be a csekkeket, csak dorbézolt, szinte alig volt otthon. Onnantól kezdve, barátomékhoz költöztem. Két városon át utazgattam suliból hozzájuk, érettségi elött. ( világ életemben rossz tanuló voltam, de nagyon jól érettségiztem ezek ellenére is ) Szóval érettségi után elmentem egy eü.-i iskolába, ápoló lettem ( anyu is az volt ). Szín kitünőre végeztem. Aztán sikerült állást találnom. Elkezdett jól alakulni az életem.

Nagyoon sokat köszönhetek páromnak és családjának, akik befogadtak és segítettek, nélkülük nem lennék sehol.

Párom, barátom azóta a férjem lett és boldogan élünk. Mondtam neki anno, hogy ha el akarsz hagyni most tedd meg, mert nekem nem lesz szülői hátterem... Átölelt és azt mondta, ő nem azért van velem.


Jah, ami még plussz: mamám kitagadott akkor, mert ő szerinte én ajándékba adtam az ékszereimet annak a nőnek... Azóta szegény ő is meghalt, papámmal együtt.

Szóval páromékon kívül senki nem állt mellettem. Kérdezhetnétek, és hol van apám??? Hát igen, anyu halála után pár nappal lejött hozzám és azt mondta szívesen ott lakik velem amig tanulok ( hát persze, sok évig nem volt rá kiváncsi, hírtelen fontos lettem neki, mert hát ugye volt lakásom és ebben ő pénzt látott ) Mondtam neki, nem köszi, majd megoldom. Erre közölte velem, hogy anyu magának köszönheti, hogy meghalt. Nah, több sem kellett, ordítottam, kiabáltam vele. Szerencsére azóta sem láttam.


A lényeg: 18 évesen páromékhoz költöztem, tanultam, majd lett munkahelyem. Egy mások által is jó szakember vélt belőlem. Kb. egy éve elköltöztünk férjem szüleitől, csak ketten maradtunk. Gyönyörű lakásunk van, jó munkahelyünk, ugy néz ki egyenesbe jöttünk. Már csak egy baba hiányzik. ( Persze van ezer meg egy betegségem, de nem adom fel )

Tudom, hogy nekem sokkal jobban meg kell küzdenem mindenért, mint bárki másnak!


Nem sokkal anyu halála után egy reikis ismerős azt mondta, hogy anyunak ebből a világból elege volt ( rossz munkahely, állandó éjszakás műszak, fáradság, egy hülye pasi, és millio más dolog ), és meg akart halni, de az én 18. szülinapom volt neki az álma, hogy megérje. Sikerült neki, és igy nyugodt szívvel elment. Ha elöbb meghal mint én 18 lettem volna, mindennek a fele "mostohaapámat" illette volna meg. Szóval, meg akart halni, pihen, és ha erőt gyűjtött segíteni fog azokon akiket szeretett, és bántani fogja azt aki nekem keresztbe tesz.

Igy is lett! Mamám bántott: meghalt, "mostohaapám" bántott: beteg lett, majdnem meghalt. Itt vagyok én: elvégeztem az érettségit, majd egy igen nehéz sulit kitünőre, jó állásom lett, jól élek férjemmel.

Egyedül nem sikerült volna! Ugyan meghalt anyu, de angyalként kíséri minden lépésemet, és segít!


Csúnya ilyet mondani, de ha anyu nem hal meg, nem lenne most ilyen életem... Az életét adta, hogy nekem jó életem legyen!!!

59. af4c41efc6 (válaszként erre: 57. - D9d8721118)
2009. aug. 15. 16:58

Kedves Lina206!

Nagyon sajnálom Anyukádat, és őszintén együtt érzek veled? Elmondod nekünk hogyan halt meg ilyen hírtelen az Anyukád? Segített valaki neked feldolgozni a bánatodat? Hidd el nem vagy egyedül. Akit szeretsz, az mindig veled van, amikor csak akarod. Melletted van, megsímogat, jó tanácsokat ad. Én hiszek a lélekben. Figyelj oda a jelekre, a megérzéseidre és nem érzed magad egyedül.

58. af4c41efc6 (válaszként erre: 56. - Gyorgyi6740)
2009. aug. 15. 16:51

Györgyikém!

Remélem már azóta megtaláltad a kisfiút. Ugye nem jól értem, hogy elveszett és a mai napig nincs meg?Privátban is válaszoltam neked. És nem is értem, hogy engedhették ki az iskolából, azt meg pláne, hogy nem vállalnak érte felelősséget. Remélem már sokkal jobban van, és hogy ki mer mozdulni mindennek ellenére. Jobbulást a kisfiadnak. Neked meg sok-sok erőt és kitartást,hogy ezt a hosszadalmas pert kibírjátok és megnyerjétek.

2009. aug. 15. 13:59

Van egy pár. Talán a legrosszabb, hogy anyukám meghalt elég korán és a mai napig nem fogom fel, pedig már 6 éve. Olyan mintha tegnap beszéltem volna vele utoljára... és ennek már 6 éve.

Szörnyű volt! Egyik napról a másikra ment el. Ráadásul az összes rokonom elfordult tőlem, mintha legalábbis én tehetnék róla.

A mai napig nem keresnek, hogy élek-e még egyáltalán! 18 évesen maradtam magamra, teljesen egyedül... Nem kívánom senkinek!

2009. aug. 15. 11:29
Megírtam tegnap, hogy mi történt velünk, de elveszett. Nem tudom, hova lett. Kisfiam spec. hetes isk.ba járt 7 évig, mivel autista.Szept.-ben kezdtük a 8.-at. Okt.18-án este hazaindult. Megtett 30 km-t egyedül, sötétben. Elütötte egy teherautó. Eltörött a két alsó lábszára, medencéje, bal felkarja. 11 napot volt az intenzíven, a lélegeztetőgéptől kezdve minden meg volt. Az isk. nem vállalja a felelősséget. Bíróságon van az ügyünk.
55. af4c41efc6 (válaszként erre: 54. - Gyorgyi6740)
2009. aug. 10. 12:13
Hál'Istennek itt vagyok megint. Nem tűntem el. Hová lett a kisfiad?
2009. aug. 9. 13:32

Az anyai nagymamámat a névnapomon temettük!2007 okt.-18.-a.Telefonáltak az Autista fiam iskolájából,

hogy:ne ijedjünk meg de a gyermekünk eltünt.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook