Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mi életed legrosszabb élménye? fórum

Mi életed legrosszabb élménye? (beszélgetés)


1 2 3 4
36. Holly
2009. júl. 29. 21:41

Egy halva szülés ezután két koraszülés. És ezek után mondták, hogy nem érdemes terhességgel próbálkoznom, mert minden babám meg fog halni.

Szerencsére országot "váltottam", és Rebekám 3 éves lesz szeptemberben, gyönyörű és makkegészséges cserfes kiscsaj.

2009. júl. 29. 21:39

Először az amikor meghalt az imádott nagymamám, másodszor, mikor három éve megmondták, hogy meghalt a legidősebb fiam. 22 éves volt!

Rettenetesen fáj mindkettő, de ez a fájdalom tartja életben az emlékeket róluk.

Ezt feldolgozni nem lehet, de szerintem nem is kel....élni kell vele és átértékelni általa az életünket. Számomra, a lelkemben és a szívemben még mindig élnek és együtt vannak....

34. ddba37bd80 (válaszként erre: 21. - 93515c3d87)
2009. júl. 29. 21:18
Minden annyira fájdalmas, amennyire mi érezzük. Egy csalódás a barátainkban is fájdalmat okoz. A csalódás, a becsapás, a kiszolgáltatottság, a bizalmunkkal való visszaélés fájdalmát. Ezek is az élet leckéi, amiből tanulnunk kell. És nem azt, hogy többé nem bízok meg senkiben, és nem fogok szeretni senkit, hanem azt, hogy én ne tegyem ezt másokkal. Remélem azóta jól vagy, és a többi dolgod sokkal jobban sikerült.
33. ddba37bd80 (válaszként erre: 7. - D879a0c5b4)
2009. júl. 29. 21:13
Ha olyan családba születünk, ahol nem szeretnek, ahol bántalmaznak, ez egy gyermek számára a legborzasztóbb. Ebben az időben alakul ki egyénisége, és sokszor maradandó nyomot hagy a lelkében. De, ha elfogadod, hogy minden a lelkünk fejlődése érdekében történik,akkor más szemmel fogod látni a dolgokat. Ha megtanulsz ebből a helyzetből is pozitív érzelmeket kihozni, nem fogsz szenvedni tőle. Ilyenkor a mi feladatunk, hogy tanuljunk meg megbocsátani. Inkább sajnáld az ilyen embert, hogy az életét alkoholra pazarolta. Nem azt mondom ezzel, hogy menj oda, és öleld meg, de te azzal, hogy felnőttél nem vagy alárendelt szerepben. Éld az életedet, és legyél sokkal jobb, mint ő, és soha ne tedd azt, amit ő. Lelkileg erősödj meg, hogy a te gyerekeid egy boldog, kiegyensúlyozott, mosolygós anyukát lássanak. Ez ne csak kívülről látszódjon, hanem belülről, igazi lelki békével jöjjön. Ezért kaptál ilyen apát, hogy ezt a leckét megtanuld. Nagyon nehéz, de ha ezt elfogadod, menni fog.
32. ddba37bd80 (válaszként erre: 3. - 6b9378941a)
2009. júl. 29. 21:00
A kisbabák elvesztése a mi karmánk. De ezért ne hibáztassuk se magunkat, se másokat. Ezek a fájdalmak a mi leckéink. Tanuljunk belőle, ne érezzük hibásnak vagy szerencsétlennek magunkat, hanem merítsünk erőt és szeretetet belőle. Minél nagyobb fájdalommal súlyt az élet, nekünk annál békésebbnek és türelmesebbnek kell lennünk. Ez a nagy tanulni valónk
31. ddba37bd80 (válaszként erre: 27. - Szneklari)
2009. júl. 29. 20:49
Apukád mindig veled lesz,amíg csak te akarod. Én hiszem, hogy a test megszúnése után a lélek tovább él. Azt is hiszem, hogy el kell engednünk, hogy elmehessen az égbe. Ha oda eljut bármikor szabad járása lesz, és bármikor meglátogathat. Biztosan fogod érezni, hogy ott van, amikor szükséged van rá. De ehhez bocsáss meg neki, és engedd, hogy teljesíthesse a feladatait a lelke. És bocsáss meg magadnak is, mindennek úgy kellett történni, ahogy történt. Ebben senki sem hibás. Ha örlődsz a történtek felett magadat betegíted meg. Apukád örök,és egyetlen. Senki nem veheti el tőled.
30. cynnia
2009. júl. 29. 20:25

Amikor egyedül maradtam egy olyan helyzetben,ami a világ legcsodálatosabb élménye!

De végül jóra fordult!:)

29. 9ac093e955 (válaszként erre: 28. - Ddba37bd80)
2009. júl. 29. 20:19

Teljesen igazad van, a sírás jót tesz bármilyen nehéz helyzetben, könnyíti a lelket!

Ági! Köszike a sok jó tanácsot amit adtál nekem:-))

Megfogadtam, és minden okés:-)))

2009. júl. 29. 20:11

Sírjatok, az megnyugtat.

Baromijókedv, ne hibáztasd magad. Az ember ilyen helyzetben nem tud hibátlanul viselkedni. A fiad csak téged féltett, ezért ijedt meg. De te biztos megnyugtattad.

2009. júl. 29. 19:21

Apukám halála. 18 éve elment, de nemhogy enyhűlne a fájdalom az idő múlásával, inkább erősödik. Lelkileg gyengülök, ha bármi jó vagy rossz történik velem mindig Ő jár az eszemben, hogy nem lehet itt velem.

Most is sírok...

26. fbb53e1d99 (válaszként erre: 25. - Ddba37bd80)
2009. júl. 29. 19:09

Kedves Ági!

nekem nagyon nyomja a lelkemet egy dolog...amikor apukám meghalt, a fiam 7 éves volt, nagyon szerették egymást, sokat voltak együtt!

Amikor ahúgom jött, hogy nincs tovább, én elkezdtem zokogni, és csak a saját fájdalmammal voltam önző módon elfoglalva. Mikor magamhoz tértem, akkor vettem észre, hogy a 7 éves fiam a sarokba kuporodva csendesen sír a másik szobában. Semmihez nem volt erőm, csak átölelni. Nagyot vétettem akkor, h magammal foglalkoztam. Azóta is gyötör a lelkiismeret..

2009. júl. 29. 19:05

Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a legborzasztóbb élmény, ha valaki a szeretteink közül elmegy. Ez gyermekkorunkban is ugyanúgy fáj, pedig sokszor a felnőttek azt hiszik, hogy a gyermek úgysem érti. Felnőttként jobb esetben mi tudunk segíteni magunkon, de a gyerekeknek segíteni kell, hogy megértsék és vigasztalják.Őket duplán kell szeretni.

Apukám halála után, melyet elsősorban orvosi műhiba okozott, 1 évig sírtam. Azóta 20 év telt el, de még mindig összeszorul a szívem, ha rá gondolok. Soha ne felejtsük el, akit szeretünk, nyugodtan sírjuk ki magunkat, ha jól esik. A sírástól a lelkünk is könnyebb lesz.

24. fbb53e1d99 (válaszként erre: 21. - 93515c3d87)
2009. júl. 29. 18:12
Te szegény.....
23. 9ac093e955 (válaszként erre: 20. - C2f8e79cdf)
2009. júl. 29. 18:11

Hát fogos kérdés!

De azt tudom mondani, hogy igen, muszáj volt a saját érdekemben!

22. c2f8e79cdf (válaszként erre: 21. - 93515c3d87)
2009. júl. 29. 18:06
Ettől rosszab sose legyen!
2009. júl. 29. 18:05

Sziasztok!

Nekem a legrosszabb eddigi élményem egy kudarcba fulladt nyaralás...:S

20. c2f8e79cdf (válaszként erre: 19. - 9ac093e955)
2009. júl. 29. 18:00
Borzasztó lehetett, túl vagy rajta?
19. 9ac093e955 (válaszként erre: 18. - C2f8e79cdf)
2009. júl. 29. 17:56
Kisfiú elhalt méhen belül, a kislány élt 2 hetet!
18. c2f8e79cdf (válaszként erre: 16. - 9ac093e955)
2009. júl. 29. 17:45
Sajnálom, megszülettek?
17. c2f8e79cdf (válaszként erre: 15. - 9ac093e955)
2009. júl. 29. 17:44
mijaza kerbaba?
16. 9ac093e955 (válaszként erre: 15. - 9ac093e955)
2009. júl. 29. 17:43
Bocs: ikerbabáim
2009. júl. 29. 17:43

Édesapám halála:-((((

kerbabáim halála:-((((

2009. júl. 29. 17:41
Öcsém öngyilkossága, én találtam meg...
2009. júl. 29. 17:39
Azt hiszem, aki ide fellép és elolvassa az írásokat, mindnyájan átérezzük a többiek fájdalmát.
2009. júl. 29. 17:36
Az általános iskolai 8 év maga volt a pokol számomra...
2009. júl. 29. 17:27
A nagypapám halála :-(
10. fbb53e1d99 (válaszként erre: 9. - Ddba37bd80)
2009. júl. 29. 17:25
Az én apukám már 20 éve elment....feldolgoztam, bár nehéz volt.
2009. júl. 29. 17:23
Kell, hogy kimodjuk és átérezzük a fájdalmunkat. Könnyítsünk a lelkünkön. A lelki blokkok ezzel felszabadulnak.
2009. júl. 29. 17:21

Voltak rossz események, rossz időszakok, akkor az aktuális számított leginkább. Mostanra egyformák lettek, nem tudok kiemelni.

Attól tartok, hátravan a feketeleves, a hozzátartozóim elvesztése... ez lesz a legrosszabb.

2009. júl. 29. 17:18
Apukám családrombolása az alkohol miatt...
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2025, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook