Mi a véleményetek az exfeleséggel való "haverkodásról"? (beszélgetés)

Nagyon szomorú amit írsz!

Egyszer olvastam egy pszichológiai könyvben,hogy amikor két ember elválik egymástól... a szerelemnél is nehezebb egy dolgot elvágni és lezárni az úgynevezett KÖTŐDÉST.Valószínűleg a párod keményen kötődik az exhez,mégha nem is szereti már,mert téged szeret!

Ha ebben a helyzetben nem érzed jól magad változtatnod kell,ez így nem állapot amit írtál:((

Sziasztok!

Mióta elindítottam ezt a témát, nem is néztem felétek se, ezt igazán sajnálom. De kicsit összeomlottam, és semmihez nem volt kedvem, nemhogy írogatni.

Mióta nem írtam, rengeteg a fejlemény. Szóval: mégis beadtam a derekam és elmentem vele egy közös iszogatós estére. A két férfi (a párom és a nő mostani férje) kivonultak dumcsizni, mi nők meg bent dumcsiztunk a szobában. Mivel most beszélgettem a nővel először, tök természetes volt, hogy a párom a téma, mivel ő az egyetlen közös témánk. Elmesélte a házasságukat, és jól kibeszéltük a párom jó és rossz tulajdonságait egyaránt.

Szóval nem volt vészes, túléltem. Az én részemről lezártnak tekintettem a dolgot. De otthon a párom elkezdte ecsetelni, hogy mennyire jó érzés neki, hogy mi ilyen jóban vagyunk és hogy majd megismételhetnénk, és ő milyen boldog hogy ennyire megértjük egymást az exével. Nem ellenkeztem, ráhagytam. Végülis nem is olyan vészes a nő. Aztán elkezdett az exfeleség hívogatni, hogy igazán meglátogathatnám, mert unatkozik, mivel egyedül van otthon a gyerekkel, meg egyszer a jelenlegi férje, ő, meg én felmentünk Pestre, mert a férje ott dolgozik, mi meg császkáltunk és beszélgettünk. Szóval ez összesen 3 alkalom volt. De az elsőhöz képest a másik kettő rémálom volt. Belehúzott a csaj, és amit az első találkozás alkalmával szépen elővezetett az ő házasságukról, most tetézte azzal, hogy elmesélte a házasságuk és a válás történetét, ami persze szöges ellentéte volt annak, amit a páromtól hallottam anno. És ezt még megspékelte azzal, hogy tudott rólam olyan dolgokat, amit még a saját anyámnak se meséltem volna el, de mivel ő a párom, neki elmondtam, és ahhoz képest az ex-től kellett visszahallnom. És közölte, hogy nekünk sose lesz jövőnk, merthogy az ő szerelmük akkora volt, hogy a miénk mindig csak második lesz.

Gondolhatjátok. De a párom előtt próbáltam magam tűrtőztetni, mivel nem tudtam még kinek higyjek. És mintha ez még nem lett volna elég ugyanezen időszakban a párocskám "elfelejtette" a nevem és rendszeresen elszólta, mert az ex keresztnevén szólított. Amit persze rendesen kimagyarázott, hogy én vagyok a hibás érte, mert .... (már nem emlékszem, mert nem lehetett követni a gondolatmenetét) a sokadik "leSzilvizés" után kiborult a bili, és rázúdítottam mindent, ami nyomta a szívem, és amit az ex-től hallottam. Erre még ő volt felháborodva, és közölte, hogy egy hülye kis p*csa vagyok, ha ezeket elhittem, éshogy nem kéne fantáziálnom, mert az ex biztosan nem így mondta, és hogy féltékeny vagyok, és azért akarom besározni az ex-et, és hogy ha ennyire nem bírok megbékélni a gondolattal, hogy ők igenis jóban vannak akár mehetek amerre látok. Hát erre már nem volt mit mondanom. Magamba roskadtam, hogy ennyit ér 5 év neki?!?! Aztán következett három hét nemszólokhozzád, majd folytattunk mindent, mint ha ez a beszélgetés meg sem történt volna. De gondolom erről a kis afférunkról tudomást szerzett az ex, (mert miért ne szerzett volna, hamár egyszer majd minden nap beszélnek) és az addigi majd' napi hívások elmaradtak, melyben hogylétemről érdeklődött, és hirtelen ő lett az áldozat, és a páromon keresztül üzengetett, hogy ugyan én most miért haragszom rá, mivel ő semmit nem is csinált, és csak arra válaszolt mindig amit én kérdeztem.... stb...

Szóval most itt tartunk. Ott hogy szeretem a párom, borzasztóan. Az életemnél is jobban, de már csak altatóval tudok elaludni, napi rendszerességgel jönnek rám a sírógörcsök, és már dolgozni sem tudok normálisan, mert semmi más nem jár az eszemben, csak hogy az exet TÖNKRETENNI TÖNKRETENNI!!! Jutott már eszembe száz szebbnél szebb gondolat, de hacsak felhívom és beolvasok neki, vagy bármi mást teszek, csak ha csúnyán nézek rá, már akkor is egyből az lenne a vége, hogy hívná a páromat, és panaszkodna neki. És a párom mindig az ő pártját fogja, biztos most is én húznám a rövidebbet....

;(

Nem jó véleményem van róla. Szerintem egymással foglalkozzanak a párok, és ne "viduljon" fel a régi kapcsolat.

Nekem nem esne jól, ha túlzottan jó haverságba lennének pl: telefonbeszélgetés, találkozás.

Én az ilyet nemtudom elviselni. Rossz.

Ha nem volt közös gyerek, szó sem lehet még kapcsolattartásról sem.

Zárja le magában véglegesen a multat, és az új feleségének a kedvét keresse. Ha most engedsz, később egyre többet fognak megengedni maguknak. Csírájában elfojtanám az egészet, és pont.

Mindegyik eset más. Bulizni direktbe nem mennék el én sem vele, de sokszor segítettünk már egymásnak, sőőt, pénzügyeink is vannak közösek, és ebből gyakran kihagyjuk az igazi "okot" aki miatt ismerjük egymást :D Mivel a páromnak tőle is van egy fia, ezért nekem el kellett őt fogadnom, nekem ez az anyjával együtt sikerült nagyjából...néha megyünk hozzájuk, mivel a nő az édesapjához költözött vissza, ezért vele is találkoztam már. Ők nem haragszanak rám, én nem haragszom rájuk. A kapcsolat nem miattam és nem az ex miatt ment tönkre és ezt mindenki tudja. Ha bajban voltam, eddig mindig számíthattam rá minden téren és ez sokat jelent nekem. Bár néha érzem, hogy féltékeny rám...mert ő szerette a férjét, csak náluk pont fordítva volt, ő megtartotta a gyereket, a párom meg nem volt még érett rá...nálam kijelentette, hogy szeretné a fiunkat és szeretne egy testvért is neki...az ex is imádja a kiskrapekunkat, az ő fiáért meg én vagyok oda, bár már nem szeretgethető, mert 10 éves elmúlt és tiltakozik az ölelgetős megnyilvánulások ellen :D

Szóval bulit azt nem, kicsit háremhangulat lenne, a nő nem talál magának olyan férfit, aki elfogadná a helyzetet (a fiút és hogy a szülőjénél lakik). A pasik szeretik ha kész az étel, akár a kis desszert is elmegy mellé, de csak ha már nem a lábasban csücsül, hanem a saját tányérján...

Sziasztok, nekem nagyon nem esne jól, ha a párom annyira bulizgatni akarna a volt élettársával. A nőről mindent el tudok képzelni, a pasik meg ugye...

Bár megbízom benne, mégis féltékeny lennék. Ráadásul a gyerekláthatással is szórakozik, teljesen ő irányít benne, bosszúból.

Még csak a nagy összeborulás kéne. (Bár kicsi az esélye...)Én tuti kiborulnék, és lelépnék a színről.

Nem könnyű helyzet.

üdv mindenkinek

hat ez erdekes... olyan valakinek akarsz a felesege lenni, akinek meg mindig a volt felesege az "Isten"???

hat te beteg vagy... a leendo ferjed max elvesztette az eszet a szerelemtol, de ha te ilyen tisztan latod a dolgokat, megis ot akarod az eleted tarsaul, te vagy igazan bolond, nem a pali...:-)))))

meg kell ertenie? ez nagy baromsag. a mult az mult ,ha emlekezni akarsz ra ne hazasodj meg elj az emlekeidben!! Ha nem vagy kesz egy uj hazassagra ,akinek lehet adott esedben az elso vagy es egyetlen orokre....Tudod ez nem fer ez nagyon nagyon nem fer a masikkal szemben. Nagyon lehet fajdalmat okozni ezzel a parodnak ,

aki egy eletre d=fogadott teged es nem a szuksegleteidet a megertesre. ....

Ezek szerint Te nem vagy kesz az uj hazassagodra ..