Mi a véleményetek arról a gyermektelen párokról, akik a kutyájukat macskájukat "gyerekként" tartják? (beszélgetés)

Nem, nem úgy értem, én a piciket sem hagyom egyedül, inkább úgy értettem, hogy ahogy növögetnek, értelmesebbek, meg lehet magyarázni nekik mindent, pl eljátszik, eltévézik, felöltözik stb. önállóbb lesz.

A kutyával (az enyémmel) az a helyzet, hogy amikor pici volt, akkor is egész nap rá kellett néznem, de valószínű, hogy mikor 10 éves lesz, akkor is, mert ő ilyen (nem fogad szót, bajba keveri magát, mindent szétrág, aztán rosszul lesz), a gyerekek ezeket a dolgokat idővel kinövik, a kutya nem:S

Megismerkedtem egy párral.Kedvesek,szimpatikusak,elkezdtünk barátkozni.Egy nap hívtak menjek el hozzájuk.Igencsak meglepődtem amikor 2 buldog és egy pincsi is jött elém a kapuba. Rühellem a kutyákat,félek is tőlük,de viszolyogva azért bementem. A kutyáknak ágyikójuk volt,teljes komfortban éltek,minden jóval el voltak látva. Beszélgettünk,és mondták,hogy olyan mintha a gyerekük lenne mind a három.Borzalmasnak találtam ezt az állapotot.Gyerek helyett kutya? Ezt fel nem foghatom.

Több alkalom után kezdtem megbarátkozni a kutyákkal,már nem féltem tőlük.És rájöttem mára,hogy ők így tényleg boldogok.Rengeteg szeretetet kapnak és adnak. Nevelni kell őket,etetni,foglalkozni velük,játszani....

Már örömmel megyek.Nem lepődöm meg a kutya ágyikótól,és egyéb különös cuccoktól.Nagyon megszerettem a csajokat.És mindig lapul a táskámban valami finomság a számukra,mert várják. Mint a gyerekek:D

Szerintem abszolút rendben van a dolog. Sok párnak nem adatik meg, hogy saját gyerekük legyen, vagy csak úgy érzik még nem készültek fel rá kellőképpen. Meg azért úgy is lehet nézni a dolgot, hogy ez örökbefogadás, csak nem gyermeket hanem állatot. :)

Én is gyerekemként kezelem a cicámat. Bár ez a kapcsolat több év alatt alakult úgy ahogy. Még gyerek voltam mikor megkaptam, de ahogy idősödtünk valahogy így alakult. :) Sokszor úgy is beszélek vele mintha a fiam lenne. (nem gügyögök neki :D) És szerintem ebben nincs semmi rossz. :)

Persze el lehet menni a végletekbe is... De ha nem divatból tartjuk az állatot akkor nincs ebben semmi kivetni való.

Mindenkinél eljön az az idő mikor kedvenc helyett vagy mellett babát vállal. :)

Nem tudom milyen szőrű kutyád van, az enyém rövidszőrű és mégis kertes házban kitettem egész télen napközben, volt minusz 7 fokban is kint egész nap, semmi baja nem lett. Pedig van szupi hőkiegyenlítős házikója, tök jó, benne meleg takaró, mégsem ment be, inkább szaladgált a hóban egész nap, és a házikó elé is raktam egy takarót, na azon elvolt. Éjjel bent alszik.

Szerintem nekik elég a szőrük, ha nincs levagdosva, nem kell ruha (más, ha valaki trimmeli).

Nem kell ítélkezni felettük sem. Van egy nagyon kedves barátnőm, akinek azért van háziállata, mert a párja nem akar gyereket... A párjával nagyon jól megvannak, szeretik egymást és ő beletörődött már ebbe.

Kívülről nézve én is könnyen mondanám, hagyja ott és szüljön másnak gyereket. De én nem ő vagyok. És ahogy a mostani kapcsolatokat elnézem, egyáltalán nem biztos, jobbat találna.

Szerintem itt a túlzásokra gondolt...

Anyukám is ráadta a kis uszkárjára a kis pulóvert télen, valóban fázott szegény. (sk kötötte a kutyának:D),

Én a fényvisszaverő mellényt tenném köztelezővé.

Lássa már a kutyát az a szerencsétlen autós is :)

Így van.

Annyi különbséggel, hogy mivel a lányomé volt a cica, mi unokánknak neveztük.:) És bizony megkönnyítette elfogadni a helyzetet, hogy a gyerekünk felnőtt és "kirepült".

Mifelénk most fedeztük fel esti séták során, hogy olyan villódzós izét (is) tesznek a kutyira:)

Mókás látvány, de inkább,minth.elvesszen.

Éppen erről beszéltem, ugye.

Gyereket egyedül hagyni, kutyát orrba-szájba törölgetni. De azért jobban szeretni, naná.

"Egyetlen dolog esetleg, ami bántja a szemem: amikor valaki beöltözteti szegény kutyát..."

Akkor én télen ne is vigyem sétálni a kutyám? :)

Nem mindenkinek való gyerek és nem is minden párnak adatik meg. Sztem mindenkinek szívejoga hogyan szereti az állatkáját, így is vannak sajnos, akik rosszul bánnak velük. Szval, ha választani lehet, akkor sokkal inkább a tutujgatás.

Volt egy ismerős, akinek pl. kismajma volt:o)

MIÉRT NE??

Szerintem abszolút normális dolog!!

Az abnormális inkább az, aki gyereket vállal, de ahelyett,hogy törődne a kicsivel, ....

Kinek mi köze hozzá, hogy mások hogy élnek.

Ha valakinek az a jó, hogy öltözteti, babusgatja, az kizárólag az ő és családja dolga.

Van 3 felnőtt gyerekem, és 4 kutyám, az egyik nálunk is "Moncsikája babája", "Mami kicsikéje"..., szerintem normális vagyok:D

Nem tudom, a cicákkal mennyire könnyebb, speciel a kutyusokat legtöbbjét nem lehet egyedül hagyni (mint a gyerekeket), napjában többször levinni, mikor visszajössz megtörölgetni stb. takarítani utána, van kutyám is és gyerekeim is, de többet takarítottam a kutya után már az első 1 évben mint a gyerekek után összesen. Egyáltalán nem könnyebb, nem kényelmesebb. És mondjuk az enyém szót sem fogad, úgyhogy ez a pluszmeló ezután is lesz.

Mi azóta nem mentünk el sehova amióta ő megvan, mert nem merjük kivel hagyni több napra, de elvinni sem merjük mert mindent szétszed