Mi a véleményed a pánikbetegségről? (beszélgetős fórum)
Erről eszembe jutott egy régi ismerősöm, aki nyugtatókat, depresszió elleni szereket szedett évekig, és olyan volt, mint egy zombi.
Aztán láss csodát, átértékelte az életét, "felülkerekedett önmagán" és SIKERES vállalkozó lett, 3 gyermek édesapja.
Egyben egyetértünk: nem a gyógyszerektől és a pszichiátertől kell "kánaánt" várni!
Ez így van,de ennek ellenkezőjét senki nem is állította.Alapvetően a pánik egy szorongás....,de az hogy szorongsz..szorngó vagy...más érzés,mint már maga egy szorongásos roham, vagy pánikroham.
Sokan nem tudják ám magukról,hogy szoronganak.Ők megélhetik villámcsapásként egy roham érkezését.
*kár volt
bocsi
Én szerintem akinek pánikrohama van annak előtte is szorongónak vagy stresszesnek kellet lennie. Olyan nincs, hogy valaki 100% rendbe van idegileg, szellemileg és a semmiből van egy pánikrohama.
De nagyon rossz érzés és mindenkinek jobbulást aki átéli .
Csak egy pánik roham kellős közepén,neked fogalmad sincs róla,hogy éppen szívrohamod van vagy az idegeid játszanak veled.....főleg első rohamok esetében.Avval csak akkor szembesülsz,hogy nincs organikus háttér,ha túl vagy pár vizsgálaton.Általában már ennek felismerése,hogy nincs okod "pánikolni" fél siker....,de ez még korántsem az alagút vége....,mert alapvetően nem a rosszullétől pánikolsz,sokkal mélyebben vanank történések...ezért kell a terápia.
Bakker régen pálinkás kenyeret adtak a gyerek szájába,hogy aludjon...Végülis az se rossz,ha régi dolgokat veszünk alapul:)
"..meg se fordul a fejében hogy az illető szimulál......"
Kivéve az orvost,és az asszisztenciát, aki fogadja a "pánikbeteget".
Ez nem betegség, hanem az idegek játéka, amit vagy tudsz kezelni, vagy nem.
20-30 évvel ezelőtt azt mondták: hisztis, hülye, idegbeteg...stb.
Hát igen...és mi a pánikos legnagyobb félelme?
Hogy egyszer csak visszajön...:( És az élet mindig produkál olyanokat,amitől vissza is tér..Na erre mondják,hogy nem kell rágondolni..! Sajnálom. Én nem tudom irányítani a gondolataimat:(
Nekem erős szívdobogás, remegés, erős hányinger volt a tünet. Meg kirohantam a házból, és nem bírtam megint bemenni.
Tartok tőle, hogy egy nehezebb élethelyzet megint kihozza, de remélem nem fog ilyesmi történni...
Jobbulást kívánok Nektek!
Persze,hogy titkolják! Magyarországon,ha megtudják,hogy ciciáter kezel,már rád is sütötték,hogy bolond vagy!
Na most képzeld el,ha ezt a munkahelyeden megtudják....
Nekem sajnos nincs ilyen gondom,de találkoztam olyannal,akinek sajnos volt:(
Ez így van. És előfordul,hogy nem tudod onnan egyedül kicsalogatni:(
Nem mindegy,milyen mélyen van,és hogy mennyire súlyos történés...:(
Egyébként ennek is nagyon sok fajtája és szintje létezik. Gyerekkoromban már hajlamos voltam rá,de egyedül mindig tök jól kijöttem blőle....egészen 32 éves koromig...akkor annyira beindult...,hogy kellett segítség,amit nem bánok,nekem nagyon sokat segített.
Az a baj,hogy sok beteg szégyenli,nem mer róla beszélni,azt hiszik ez valami titkolni való dolog,sokáig magukban elfojtják,küzdenek egyedül.... nem kérnek segítséget és ez csak ront a helyzeten,állapoton.
Amikor nekem is csak néhány volt,akkor én is leküzdöttem....
Aztán hirtelen támadt a rohadék,olyan intenzitással,amire gondolni sem mertem volna soha!!!
És még most is ismerek olyan embert,akihez képest az enyém,csak c vitamin hiány....
hatalmas teher tud lenni és nagyon birkatürelem kell a kezeléshez és az elviseléshez külső szemlélőként. Az meg hogy ők mit élnek meg az megint durva..
aki egy pánikrohamot megélt már az életben az tudja hogy nem olyasmi amire legyinteni lehet...
És szerinted tudatosan akarok magamnak rosszat?
Én felszállok a villamosra,buszra,léghajóra,bármire,semmi bajom.
Én CSAK a szívroham,és a fulladás jeleit produkálom,de azt magas szinten.Ismerem,az elme képességeit,egy bősz agykontrollossal osztom meg az ágyam,és az asztal sarkát.
Csak sajnos az életem nem alakult úgy,hogy egész napomat kitöltse az elmém irányítása! És a huncut elme,önállósítja magát,valahányszor nem ŐRÁ figyelek!
Szerinted melyik betegséget nem saját magunk vagy saját testünk kreálja,csinálja....? Hát mindegyikbe benne vagyunk.Attól mert a pszichéd-lelked beteg,még nem kisebbrendű nehézségről van szó,mint mondjuk egy tüdőgyulladásról....A psziché ugyanúgy betegít,bénit,úgyanúgy testi tüneteket idéz elő.
Az hogy Te a gyóygszerektől drogosnak érezted magad,az a te hibád is mert vagy nem jól állították be vagy nem szóltál a dokinak és nem volt benned elég akart,kitartás, hogy megtaláljátok a megfelelő adagolást,amitől nem drogosnak érzed magad.
Egyébként sokan egy hosszababn elhúzódó hisztire is azt hiszik pánik....aki volt ebben a mélységében tudja nagyon jól mi ez.
Az életkörülményed változása valóban hozhat javulást,és megszünhetenek a tünetek,ezt persze magadnak köszönheted.
Ahogy mondod.....
Akárcsak a depressziót ezt is bebeszélt dolognak tartják,legalábbis az emberek nagyobbik fele.Aki sose volt benne úgyse fogja a büdös életbe se megérteni...nem szállnék senkivel vitába és be is fejezem,csk annyit fűznék még hozzá,én már láttam pánikbeteg embert,durva pánikrohamokkal,amikkel a mentő vitte el,nem egy kellemes emlék és tuti aki lát ilyet,meg se fordul a fejében hogy az illető szimulál......