Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mi a véleményed a pánikbetegségről? fórum

Mi a véleményed a pánikbetegségről? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
90. Lencsy (válaszként erre: 85. - 1dc16653d6)
2012. febr. 24. 12:50

Na ..eszembe jutott a gyógyszer neve ..Spitomin ..


"A Spitomin szorongást csökkentő gyógyszer.

Az ajánlott kezdő adag naponta 3 x 1 tabletta (3 x 5 mg). A kezdő adagot az orvos - ha szükségesnek tartja, 2 - 3 naponként 1 tablettával emelheti maximálisan napi 60 mg-ra (3 x 2 tabletta). Az átlagos napi adag 20 - 30 mg, az egyszeri maximális adag 30 mg, a maximális napi adag 60 mg."

89. Lencsy (válaszként erre: 85. - 1dc16653d6)
2012. febr. 24. 12:45
Hát pedig szorongásos pánikbetegség volt a diagnózis és amennyire én tudom kedély javító volt a gyógyszer ..lehet hogy tévedek, de hogy nem nyugtató volt az 1000 % !
88. Frommer (válaszként erre: 79. - Megi04)
2012. febr. 24. 11:45

Igazad van, ebben az esetben valóban nem lehet.


Viszont.. ne vonjál párhuzamot 2 olyan dolog között, aminek köze nincs egymáshoz. AZ autizmus egy veleszületett rendellenesség, a pánikbetegség pedig kialakult valami miatt. Az előbbit sajnos, nem lehet gyógyítani, az utóbbit igen. S én az utóbbira mondtam, hogy márpedig ki lehet tépni a gyökerét, ha valaki akarja, és kap megfelelő segítséget és támogatást. Én így gondolom.

2012. febr. 24. 11:26
Én most állok le a gyógyszerről. Mivel híztam tőle 10 kg-t. A leállás brutális, függőséget okoz. De szerencsére eddig okés minden.
2012. febr. 24. 11:23
javítót
85. 1dc16653d6 (válaszként erre: 84. - Lencsy)
2012. febr. 24. 11:23

Ez nekem azért érdekes,mert én még nem hallottam,hogy kedély javított írtak volna fel pánikra,ráadásul 3x1-e:-O

Én se azt kaptam....

Én nyugatót kaptam és kimondottan szorongás oldó gyógyszert.A nyugtatót nappal kellett szednem a szorongás oldót este egyet.Én már a második nap látványos javuláson mentem keresztül,5 hónap után el is hagytuk fokozatosan a gyógyszereket.

84. Lencsy
2012. febr. 24. 10:45

A gyógyszerek pro és kontra érveivel kapcsolatban had mondjam el az én személyes tapasztalatomat :)

Aki olvassa a topikot az tudja , mert elmeséltem, hogy én is pánik beteg voltam több ,mint 10 éven keresztül , komoly rohamokkal ..Nagyjából a pszichológusi segítségem közepe felé azt éreztem, hogy semmi nem változik ,hiába járok hozzá, sőt komoly gondot okozott sokszor az is hogy hozzá elmenjek . Gyógyszeres segítséget kértem, mert úgy éreztem kell egy mankó és hittem abban hogy a gyógyszer majd segít ! Egy kedély javító szert írtak fel, a nevére már nem emlékszem , de 3x1 szemet kellett szednem . Kiváltottam és szedni kezdtem ..Nagyjából a 2.-3. nap után iszonyatosan rosszul éreztem magam , szabályosan ,mint aki kotta részeg , úgy szédültem, hogy a kisfiamat nem tudtam oviba vinni . Napokig így mert és nem tudtam mi a baj ...Megmértem a vérnyomásomat és iszonyatosan alacsony volt , 90 körüli . Azonnal felhívtam a háziorvosomat , elmondtam neki ,hogy gyógyszert szedek és rosszul vagyok , a vérnyomásom nagyon lent ! Azt mondta próbáljam meg csökkenteni az adagot ,mert bizony ezek a kedély javítók csinálnak vérnyomás leesést . Csökkentettem 2x1-re ..a vérnyomásom normális lett de én továbbra is olyan voltam mint aki részeg .. Ez így ment 3 hónapig ..majd azt mondtam ElÉG ! A saját fejem után menve egyik napról a másikra leálltam a gyógyszerrel ! Elmeséltem a pszichológusnak mit tettem ..aki nagyon lecseszett , mert nem szabad azonnal abbahagyni , csak szépen csökkentve ..de elfogadta a döntésemet , majd hozzátette .."megy ez gyógyszerek nélkül is "..Ment :)

Aláírom, hogy nem jár mindenki így mint én , aláírom, hogy a gyógyszereknek vannak jótékony hatásai és van akinek tényleg szüksége van rá ..de én azt mondom , próbáljuk meg a szervezetünket nem azonnal ezekkel a szerekkel bombázni és ne a gyógyszer legyen a mankó , mert nem az a legjobb támaszték :)

83. guzmi (válaszként erre: 82. - Megi04)
2012. febr. 23. 14:44
Inkább beviszem ezt a "mérget" és élek élhető életet.Engem nem tompított és nem hülyített el, teljesen jól vagyok, ahogy a "normálisak" is érezhetik magukat. Nyilván ha nem jól megválasztott és adagolt a gyógyszer, vagy ha valaki nem tartja be az utasításokat akkor lehet vele gond is. Nekem szerencsém volt a doktornővel, mert értette a dolgát. Amíg nem szedtem a gyógyszert és nem tudtam mi a baj, az ördöggel is lepaktáltam volna, csak jobban legyek. Mi ehhez képest egy kis gyógyszer? Mindenki elhiheti én megjártam a poklot ezzel a betegséggel és lám jól vagyok.
82. megi04 (válaszként erre: 81. - Guzmi)
2012. febr. 23. 14:17

Igen. Valóban így van. A könyvet én is olvastam,nekem...ez olyan...placebó volt..Segített..(?) illetve sok jó gondolat volt benne,de bogyó nélkül semmit nem ért volna.

Hogy őszinte legyek,nem értem,miért idegenkednek annyira a gyógyszertől...Nem kell az ember élete végéig szedni..Vagy hogy bevisszük a "mérget"..? Tud valaki csak 1 olyan élelmiszert mondani,amivel nem? Minden tele van vegyszerrel..

És hogy "elhülyítene"???? Nem tudom.Akit elhülyít,ott már nagyobb a baj.Sokkal nagyobb.Én jobban éreztem magam tőle,az első pillanattól kezdve.Amikor elkezdtük csökkenteni,akkor kicsit rosszabb volt,de a szervezetem megszokta,kibírható volt.Rossz napok pedig vannak,akár szedi valaki,akár nem...

81. guzmi (válaszként erre: 80. - Megi04)
2012. febr. 23. 13:20
Ezt a betegséget sem lebeszéléssel, sem önfegyelemmel, sem okos könyvek olvasgatásával nem lehet kordában tartani. Ha mégis valaki ezektől jól van, szerintem az nem pánikbeteg. Ha rosszul voltam, Nekem aztán bármit mondhattak, nem lettem jobban, el kellett telni egy kis időnek amíg magától lecsengett. Aztán rettegve várni a következőt. Ha mondjuk a buszon lettem rosszul, akkor nem ültem buszra sokáig, amíg csak tehettem, illetve sokkal többet utaztam, csak, hogy kikerüljem a metrót.Ha moziban jött a roham nem mentem többé moziba, és így tovább. Az életem beszűkült, élhetetlenné vált. Mindezt úgy kellett csinálni, hogy a környezetem ne tartson hülyének. Én azért szedek ma is fél szem gyógyszert, nem merem teljesen abbahagyni. Most is vannak azért rosszabb napjaim, de megközelítőleg sem olyanok mint régen
80. megi04 (válaszként erre: 78. - C2bf8f0c73)
2012. febr. 23. 09:30

Kérlek,ne haragudj,de nagyon sok embert ismerek,akik szintén elhagyták a gyógyszert,és évekig éltek nélküle. Aztán jött egy nem várt iszonyatos csapás,és bizony elkezdték kapkodni a bogyókat...:(( Na most...azt ugye te sem hiszed komolyan,hogy ennyi ember,egyszerűen csak "vesztes tipus" mert te majd kibírod nélküle,ha ne adj'isten úgy hozza a sors. Azzal,hogy letudtak állni,már eleve bizonyították,hogy erős az akaratuk!Az idegrendszerünket,a génjeinkel kapjuk..A gének nem cserélhetőek. Az idegrendszer megnyugodhat.Kérdés,hogy meddig...

Tudom,tudom,ez negatív hozzá állás a dolgokhoz.Sajnos akkor is ez az igazság! Attól,ha nem veszünk tudomást valamiről,attól még sajnos létezik...:((

79. megi04 (válaszként erre: 76. - Frommer)
2012. febr. 23. 09:24

Igen. Van egy autista gyerekem.Ha feltalálták volna az autizmus gyógyszerét,és nem kellene arra gondolnom,hogy ha én nem leszek,mi lesz vele...?

Akkor lehetséges,hogy én is ezt gondolnám.Na itt hogy téped ki a probléma gyökerét??.....

Nem,nem adom intézetbe! Imádom ŐT úgy,ahogyan a többit is.Ezért írtam,hogy van,hogy nem tudod kitépni a gyökeret!

2012. febr. 22. 23:40
Nálam évekkel ezelőtt pszichiáter megállapította, hogy depressziós vagyok és gyógyszereket (nyugtaót, antidepresszánst) szedtem. Előtte nem hallottam olyanról, hogy pánikbetegség, de vélhetően ezek a gyógyszerek miatt pánikbeteg lettem. Nagyon megbántam, hogy szedtem ezeket, tönkretették az életemet. Több évbe telt, mire elhagytam végleg ezek szedését és kikupádtam a pánikbetegségből. Pszichológus sokat segítette, de főleg egy könyv elovasása (Szendi Gábor: Pánik) terlet a jó útra. Ennek egy éve már, és sokkal jobban vagyok, mint valaha. Elhagytam a gyógyszereket végleg, relaxációs gyakorlatokat végzek és pozitív vagyok.
77. guzmi (válaszként erre: 48. - Kékpille)
2012. febr. 22. 22:12

Sziasztok!

Sajnos én a 30 évvel ezelőtti időkben, sőt még inkább előtte szinte gyerekkoromtól voltam, vagyok pánikos. Annyi rohamom volt, hogy rágondolnom is rossz, mit éltem át. Valóban az orvosoknak lövésük sem volt mi ez, én meg azt hittem egyedül én vagyok ilyen a világon, mivel nem találkoztam mással akinek ilyen baja lett volna. 15 évvel ezelőtt bukkantam véletlenül a doktornőre aki ezzel foglalkozott és azonnal mondta mi a bajom, írt gyógyszereket, csak pici dózist, majd óvatosan emelte, és én egyre jobban voltam. Ma már teljesen jól vagyok fél szem gyógyszerrel, és végre úgy élhetek ahogy előtte soha. Sajnálom a rettegéssel, rosszullétekkel elrontott fiatal éveimet, néha azon gondolkozom, milyen lehettem volna ha nincs ez a rettenet. Mindegy, a lényeg, hogy most minden rendben és nagyon megbecsülöm ezt. Szóval meg lehet gyógyulni, persze ez is mint minden más egyénenként változó.

76. Frommer (válaszként erre: 74. - Megi04)
2012. febr. 22. 21:54
Szerintem olyan nincs. Csak akarni kell.
75. Frommer (válaszként erre: 71. - 1dc16653d6)
2012. febr. 22. 21:54
Nem, még nem, de azon vagyok.
74. megi04 (válaszként erre: 70. - Frommer)
2012. febr. 22. 21:28
És néha nem LEHET kitépni a gyökeret...:((
2012. febr. 22. 21:06
Nem értek azokkal egyet, akik szerint a gyógyszerek és a pszichiáterek nem érnek semmit. Nagyon szépen el tudnak indítani a helyes úton, egy a titka, nekünk is akarni kell. Ha nem akarja az ember, akkor a pszichiáter tényleg csak a gyógyszert tudja felírni, ami kordában tartja a tüneteket - persze ennek az az ára, hogy eltompítanak.
72. Lencsy (válaszként erre: 65. - Megi04)
2012. febr. 22. 20:17
Úgy gondolom, hogy segítség nélkül nem sikerült volna ! Hiába mondogatja az ember magának, hogy erős vagy , leküzdöd ..egy rosszabb időszakban újra vissza esik, ha nincs mellette valaki . Sokan nem szeretik a pszichológusokat és nem bíznak bennük ..én is úgy mentem oda hogy most biztos azt hiszi hülye vagyok és mit mondjak neki , mert nem érzem,hogy gond lenne az életemmel, de valami mégis csak kiváltotta a rosszulléteket ! Nem nézett hülyének és nem volt egy kínos pillanat sem, sőt nagyon megkedveltük egymást az egy év alatt . Sosem derült ki,hogy mitől kerültem ilyen állapotba,de ez már nem is fontos :) A férjem nem mindig örül a nagy változásnak, mert azt mondja kinyílt a csipám :D Hát kinyílt bizony ..mert kiszakadtam a burkomból :)Én mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy kérjen segítséget ,mert sok esetben nem kerül sor a gyógyszerre vagy komolyabb terápiára ..elég egy kiadós "beszéljük ki magunkból" terápia :)
71. 1dc16653d6 (válaszként erre: 70. - Frommer)
2012. febr. 22. 20:09
Ki tudtad tépni a gyökeret?
2012. febr. 22. 19:57

Én az vagyok, és kibasz*tt szar. De elvileg ez egy irreális érzés, egy irreális állapot. Én úgy gondolom, hogy meg kell keresni a gyökerét, ki kell tépni, és innentől kezdve nincs probléma.

Bocs, nem olvastam el minden hozzászólást, lehet, hogy már írtak ilyet, de az én véleményem (is) ez. :)

69. 1dc16653d6 (válaszként erre: 68. - Megi04)
2012. febr. 22. 19:03

Így van!! A "mankó" arra jó,hogy ezektől a testi tünetektől megszabadítson rövid időn belül....így az ember megnyugszik,visszanyeri "önmagát" a hitét,és erejét és innetől kezdhet el dolgozni magával,magán...az akaratával.

De amíg annyira uralják a rosszullétek,hogy bénítják,kizárt,hogy valaki érdemben tud lépéseket tenni.

68. megi04
2012. febr. 22. 18:50

Csak,és kizárólag akkor lesz valaki zombi,ha marékszámra kapkodja a bogyót,mert csak,és kizárólag attól várja a segítséget,és saját maga nem tesz magáért semmit!!! Ellenkező esetben kizárt! A ciciáter bajban lenne,ha nem ellenőrizné,miből,milyen mennyiséget ír ki!!

A gyógyszer,valóban csak mankó!

Sajnos az is igaz,hogy inkább gyógyszert ír,minthogy beszélgetéssel oldja fel a dolgokat....Na és itt jön képbe az akarat!!!!

Ha én meg AKAROK gyógyulni,akkor meg is fogok.De kezdetben szükség lehet "mankóra".

Egy-egy roham,iszonyatos tud lenni...:((

2012. febr. 22. 18:46
pszichológust
66. 1dc16653d6 (válaszként erre: 64. - Kékpille)
2012. febr. 22. 18:46

Igen a pszichiáter nem foglalkozik evvel a részével,ha talál az ember egy jó pszchológust,az sokat segít.Megtanít különböző technikákra,légzésre,...hogy nyugtassa le magát az ember.Plusz beszélnek az életben beállt traumákról,amik a háttérben meghúzodhatnak.


Amúgy én nem vitatkozom senkivel csak beszélgetek. És én nem írtam sehol,hogy tanultam;-)

65. megi04 (válaszként erre: 59. - Lencsy)
2012. febr. 22. 18:43
Ez nagyon jó! Tényleg. Remélem,mindenkinek sikerül egyszer!:)De amikor kellett,akkor segítséget kértél,és sikeresen kilábaltál. Komolyan,nagyon örülök,hogy hallok ilyesmit is. Csak sajnos ritkán.
64. kékpille (válaszként erre: 61. - 1dc16653d6)
2012. febr. 22. 18:42

Nem vitatkozom erről, Te tanultad, én nem.


Kifejteném bővebben, de most erre nincs időm.

Annyit azért leírok, a pszichiáter sokkal hamarabb felírja a gyógyszert, minthogy időt szakítson a betege meghallgatására.

Semmivel sem jobb, mint egy belgyógyász!

63. Csiby (válaszként erre: 60. - Kékpille)
2012. febr. 22. 18:26
Igen a gyógyszert csak átmeneti mankónak kell tekinteni. Csak ez önmagában nem gyógyít meg. Mindenkinek a saját fejében kell először rendet tenni, hogy átlendüljön rajta. Az már más kérdés, hogy ez megy-e egyedül, vagy csak segítséggel.
2012. febr. 22. 18:25
mellett
61. 1dc16653d6 (válaszként erre: 60. - Kékpille)
2012. febr. 22. 18:25

A gyógyszer időlegesen lehet mankó....valakinek kell valakinek kevésbé...megfelelő szedése melett kizárt hogy valaki zombivá váljon....

Sokan azért válnak azzá,mert önhatalmúlag össze vissza bekapkodják....persze ez nem nyilvános,a nyilvánosság csak azt látja a gyógyszertől milyen szarul van,nem javul....stb

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook