Mennyi ideig képes egy férfi megcsalni a feleségét ugyanazzal a nővel? (beszélgetés)

megvan, arra laknak a nagyszüleim.

majd elnézünk, csak az már kiesik a belvárosból, kicsit:)

igen, a gimi stimmel, azt megjegyeztem. kék és narancssárga az épület, mintha a Republis ihlette volna. A fetsékboltban nem vagyok biztos, hogy az, de tényleg van ott valami üzlet.

nekem nagyon bejött ott a kaja és nem is olyan drága az ízéhez és a méretéhez képest :)

senki nem mondta, hogy erre vagyok jóm, ez csupán az én elkeseredett véleményem.

piszok nehéz ilyen korban olyat találni, aki független, aránylag jóképű (nekem) és nincs az agyával túl nagy baj (habár ez alapban ritka férfiak között :P). ismerek egy srácot, egyedül van 36 évesen, van 2 gyereke, de sose házasodott meg. azt hittem, na ez jó fogás lesz,aztán 2-3 hét alatt rájöttem, hogy na itt baj van... :S

dehát mit csináljak?! nem megy a pasizás... :)))

Szerintem nem kellene azoknak a pasiknak hinned, akik szerint te erre vagy jó!

Nincs azzal gond, hogy a 30-as pasikhoz vonzódsz, csak keress olyat aki független.

Aki azt mondja nem akarod észrevenni a körülötted ólálkodó pasikat...

hét annak IGAZA VAN!!!

először is köszönöm a kedves szakakat.

igazából fogalmam sincs, egyszerűen vonzom őket. az első komoly kapcsolatomban a férfi 23 évvel volt idősebb nálam-válófélben, aztán mikor vége lett, jött a mostani srác. Évek óta a 30-as férfiak vonzanak, nem tudok magammal mit kezdeni, eleinte azt hittem ez valamilyen gyerekkori dolognak a következménye, de pszihológussal átbeszéltük többször és kiderült, hogy nekem ez spontán jön. már nem rágom magam rajta, hogy vajon miért.

próbáltam ismerkedni még ennek az elején, ímg nem voltak erősek az érzelmeim, de akkor is olyan pasik vettek észre, akik persze nekem is szimpatikusak voltak, akik detto párkapcsolatban vannak. ezek alapján a férfiak szerint erre vagyok jó :S

van aki azt mondja, hogy nem is akarom észrevenni a magam körül ólálkodó férfiakat, de hogy nézzek másfelé, ha a szívemet elrabolták (még így is)...

egy dolog miatt vagyok hálás az életnek, hogy az ilyen kapcsolatok szerencsére egyik sem tiniszerelmek voltak, hanem kitartó és nem egyik napról a másikra elmúló érzelmek.

Nincs. Ez nem ettől függ. Nekem is volt szeretőm, most mégsem akarom megcsalni a páromat. Akkor, abból a kapcsolatból hiányzott vmi (mint ahogy a mostani párom sem véletlenül lépett félre), amit én nem szakítással oldottam meg, pedig azzal kellett volna, hanem ezzel.

Az, hogy vkinek a vérében van a dolog, az sztem csak annyi, hogy folyamatosan rosszul választ...

Nekem most nem hiányzik semmi, a szokásos kis vitákon kívül stabilan elégedettek vagyunk.Igyekszünk ébren tartani azt a lángot, ami bennünk van, támogatjuk egymást, lassan már üzletileg is társak vagyunk. Ami belőlem hiányzik, azt megkapom tőle, ami pedig benne nincs meg, azt elelnsúlyozom én. Most balansz van, minek rontanám el szorongással? Nem félni kell tőle, hanem megelőzni, ha az nem megy tompítani, ha az sem, akkor levonni a konzekvenciákat és menteni a menthetőt.

Megmutattam, jót röhögött.

Miután elhagyta a párját, az másfél évig könyörgött, hogy menjen vissza. Nem ő dobta ki. Tudom, mert engem is hívogatott, hogy adjam vissza.

Ja, és nekem a fodrászom sír a vállamon, minden egyes hajfestéskor, mert őt csalja a párja...

Ha ebből indulsz ki, akkor te miért gondolod, hogy megcsalhatatlan vagy? Mert esetleg x évet lehúztatok "boldogságban"? Vagy mert ellenőrizgeted? Ugyan! Amikor én félre akartam menni, akkor a párom azt hitte (és mindenki a környezeteünkben), hogy minden a legnagyobb rendben, nagy a boldogság. És utánam aztán hiába nyomozott bárki, egészen addig nem buktam le, amíg nem akartam...

Ahelyett, hogy ide írkálsz komolytalan és megalapozatlan dolgokat, inkább menj, és nézd meg te, hogy vajon mit csinál a férjurad. Tudod, ha vki nagyon konzekvensen állít vmit, az már úgyis furesz...

Vagy írogass nyugodtan, mindig jót derülök a korlátaidon. Sőt, már a párom is várja, hogy vajon mit reagálsz.

annak nem látom értelmét, hogy üvöltözzek éshisztirohamokkal próbáljam meggyőzni, annak semmi értelme nincs.

ugyanígy viselkedtem az előző kapcsolatomban, az valamilyen szinten nehezebb is volt, de könnyebb is.

a férfi elég heves vérmérsékletű volt, ezért nála nem jött be az, hogy nekiessek, ha baj van. megvártam míg kitombolja magát, aztán nyugodtan leültettem és megbeszéltem vele. vele ez ment, mert tudom, hogy tiszta szívből szeretett, és már javában ment a válás. csak a feleség próbálta nagyon megfogni magának, igaz én akkor még fiatalabb voltam mint most...

erről is regényt tudnék írni..

Egyetlen egyszer fordult elő, hogy nagyon felkaptam a vizet komolyan, akkor se volt igazam.

igazából inkább elkenődök és elszomorodok, mint ingerült lennék nem kimomdottan jellemző rám. inkább megpróbálom rávenni ,hogy oldjuk meg valahogy és keressünk megoldást arra, hogy hogyan találkozzunk. többnyire kompromisszumot kötünk abban, hogy meddig marad itt, mikor jön, stb.

erre gondoltál?