Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

A lábam javul, köszi. De szerintem sokáig érzékeny marad. A cicus még itt van, holnap reggel távozik. Most éppen dobozokat rakok össze (a nyári ruhákat azokba rakom és úgy teszem fel a gardrób tetejére), a macsek meg a már összerakott dobozokban kergeti saját farkát:)

Egyébként mit igértek, hányadik után lesz javulás?

Szia Moncsina! Túl kellene már lépned... A fiad ott van neked, márcsak ezért sem kellene utálnod az Anyák napját. Gondoltál már rá, hogy ő mit érezhet? Az anyukája anyák napján mindig bánatos? Az élőkre kell tekintettel lenni...

Még egy apróság: ugye tudod, ha hirtelen vérezni kezdesz (nem a mensturációra gondolok) nem választhatsz sem orvost, sem kórházat? Visznek a legközelebbibe a mentők és ki tudja ki fog megoperálni? Járt így két ismerősöm is. Semmi kímélet, dobtak ki mindent, méhnyakat, petefészkeket is. Pár hónappal később az egyik mehetett hülvelyplasztikára, és egyiknek sem 5 nap volt a kórházi tartózkodás a méheltávolítás után... Még nálam is fiatalabbak és küzdenek a hőhullámaikkal, idegesek, megőrjítik a környezetüket. És (nőknél ez is számít), ritka csúnya műtéti hegeik vannak. És ilyen nagy miómák esetén bármikor bekövetkezhet a baj.

jujjjj, sajnálom:(((((

Na én megyek lefekszem, nehéz nap volt a mai, majd jövök, pussz

Két éve én is végig bőgöm és bár lenyűgöznek a lányaim, alig várom, hogy véget érjen a nap...

Tudom, hogy nem egyszerű, de azzal, hogy felismerted a baj gyökerét, kineziológushoz mentél már sokat léptél előre!De talán megrekedt a folyamat, és most új lökésre lenne szükséged. Próbáld meg nem ostorozni magad, az élet elég rövid is lehet, hogy ilyesmire fecséreld...

Igen, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor már biztos túl is lennék rajta.

Csak mindig van valami ami miatt eszembe jut... anyák napja pl... senki nem utálja ezt a napot rajtam kivül szerintem.

De elég nehéz nem gondolni rá, főleg úgy hogy ott a nagy méhem aminek az oka szerintem is ez.

Ha nár tudod, akkor már jó irányba tartasz..

Ami volt az elmúlt... és a jelenlegei helyzetbők kell kihoznod a legjobbat. Szerintem, ha ennyire nem érzed felkészültnek magad a műtétre, akkor nem is vagy kész rá. Én például műtét előtt nőisségemet érintőleg egyetlen negatívumot sem éreztem, el tudtam fogadni, hogy miért is van szükségem az egészre. Csak a műtét előnyeire koncentráltam. És emnnyire nem bántam meg hogy így alakult. Olyan flszabadult érzés vol, hogy a kórházban meglátogató kolléganőm "kiakadt", hogy kivirultnak és nem ápoltnek látszom.

De az ismerőseim között sokan vannak olyanok is, akik mély depresszióba estek, mert nem voltak képesek elfogadni a helyzetet.

Szóval szerintem próbálj megbocsátani magadnak, talán ez is elég, hogy változás álljon be a betegségedben. Ha mégse történne meg fogadd el, lépj tovább és próbáld megbeszélni magadal milyen előnyeid származnak, ha mégis a műtétet választod.

Te el tudod azt képzelni, hogy ez ettől elmúlhat?? A kineziológus is azt mondta, hogy a lelki problémák oldásától elmúlik. Nem hittem benne, ez olyan nagy már, hogy elképzelhetetlen hogy magától eltűnjön. Mert ha kisebb volna... még talán... de így...

Jártunk Győrbe egy term.gyógyászhoz, mikor ő is megtapizta, azt mondta bicska... ezzel már nem tudott ő sem kezdeni semmit sem. Azt mondta, hogy ha kisebb lenne még igen, de nem ámít, bicska:(

Moncsi, én is úgy voltam, mint Katimamo, hogy sírva könyörögtem, hogy valaki végre műtsön meg. Hidd el, nem jó megvárni, hogy idáig jusson az ember. És mivel nekem hosszú idő volt az időpont kijelölése és a műtét között (3 hét talán), nálam is voltak hullámhegyek de olyan napok is, amikor inamba szállt a bátorságom és nagyon visszacsináltam volna, de nekem meg már a büszkeségem nem engedte. Vagy a robotpilótám :-)) Mindegy, melyik, de hálás vagyok neki. Így, hogy túl vagyok rajta, ki nem tudom mondani, milyen szerencsének érzem magam. Gyerekem nincs, de nem is akartam. Az, hogy Isten akarata lenne a betegség? Tudod, én másfajta istenben hiszek, nem olyanban, aki betegséggel büntet. És hiszek abban is, hogy mindennek oka van. A miómáknak is, a méheltávolításnak is. Tudod, én egészségügyes voltam. Nagyon kikészített a három műszakozás, az, hogy kevesen voltunk, hatalmas felelősség, állandó anyagi problémák az alacsony fizetés mellett. Aztán egyszer csak elment a hallásom a jobb oldalon. Kivizsgálás, kiderült, hogy jóindulatú tumor. Villámgyorsan leszázalékoltak. Kiborultam. Depressziós lettem, öngyilkos akartam lenni, hogy nem vagyok jó semmire. Aztán megismertem a barátomat, kaptam egy cicát a sorstól, aki rám szorult, és ők itt tartottak. Mivel nem volt munkám, rengeteg időm maradt gondolkodni. És rájöttem, hogy én saját magam okoztam magamnak azt, amiben vagyok. Mert a tudatomból állandóan kiűztem azt, hogy nem bírom azt a munkát, így a tudatalattim a saját érdekemben megbetegített, hogy ne tudjam folytatni.

Hogy hogy jön ez ide? Nos, neked bűntudatod van, mert nem tarthattátok meg a gyermekeket. Ez a bűntudat manifesztálódik nőgyógyászati betegségekben. A lelked mélyén gyötör, hogy az elveszített gyerekek miatt újra teherbe kellene esned, hogy jóvátedd, ám mert ezt nem akarod, szintén bűntudatod van. A szervezeted, a pszichéd megteremti a feltételeket, hogy ne kelljen bűntudatot érezni. Remélem, nem haragszol meg rám emiatt a fejtegetés miatt, de említetted az alternatív gyógymódokat. Ha a két bűntudattól megszabadulsz, meggyógyulsz.

jujj a gynexet én is szedtem... egy darabig. Olyan álmos voltam tőle, hogy abba kellett hagyni.Egyszerűen nem tudtam fennmaradni napközben, egyfolytában ásitoztam. Felhivtam a csajt, akitől vettem és mondta hogy igen, ez mellékhatása. Kösziii...

Most valami gyógyteákban gondolkozom. És tudod miért?

Anyukámnak is anno megállapítottak egy női ökölnyi miómát, papirja is van róla, most meg hogy volt ez a kis apró műtétkéje, miómának nyoma sincs. 20 év alatt hová tűnhetett??

Egyébként ez nálunk családi örökség, nagymamámnak is kivették a méhét mióma miatt (ő is szült ikreket, anyum volt iker, csak meghalt a testvére születés után), anyum is miómás volt, most én is... az ikrekről ne is beszéljek. Szép kis family mondtam is nekik, ahelyett hogy pénzt örököltem volna tőlük, minden rossznyavalyát adtak nekem örökségül:-))))