Meghalt Albert Györgyi! (beszélgetés)

Árnyaltabban mondom:

segítséget természetesen lehet nyújtani (csak könyörgöm, ne gyógyszerek formájában!!!) DE!!! a döntést, hogy feláll, neki kell meghozni, és aztán nyújthatunk segítő kezet, de felállni neki kell. Az más kérdés, ha jön valaki és visszalöki...

Az nem ítélet, hanem tény, hogy mindenki csak magán tud segíteni!

És a betegség sok embernél a felelősség hárítása, merthogy: "én nem tehetek semmiről, hiszen beteg vagyok!".

Én a "család tehet" róla... dolgot úgy értettem, hogy ő többször (negatívan) nyilatkozott a családjához fűződő kapcsolaáról, és a szüleit / testvérét okolta a rossz viszonyért, amiről én úgy gondolom, hogy érdemes lenne megkérdezni a másik oldalt is, aki nem ment bele a sárdobálásba és nem nyilatkozott, mert azt ugye nem gondoljuk, hogy 100% az egyik fél a felelős, ha gond van?!?!

Amúgy én is úgy gondolom, hogy a családokból indulnak ki a problémák, és ha ott nincs rend, akkor van baj az egyénnel és a társadalommal is.

Ezért tartom pl. nagyon jónak a Hellinger féle családterápiát.

Igen,eléggé takarózó szöveg,nem tudtunk rajta segíteni,mert nem hagyta.Végülis a kudarcokat is jobb hárítani.

Honnan is tudható melyik határvonaltól tudjuk,hogy az illető nem akar magán segíteni.Sorsát élő ember volt botlásokkal,tévedésekkel,érzelmekkel,és tehetséggel.Ne ítélkezzünk felette! Szerintem tett magáért....ő eleget.

Megrenditett nagyon...tegnap pont dolgoztam és láttam a tv-ben.

én személyesen is találkoztam vele,ott a sörözöben ahol dolgozom,bejött inni egy 2dl bort!!

beszélgettem is vele,kellemes csalodás volt számomra!

NYUGODJ BÉKÉBEN GYÖRGYI!!!:-(((

Cyntia, Kea, Klimpírozi, Petka:

Fejezzétek be a személyeskedést, vagy priviben intézzétek, nem szeretnék beavatkozni...

1. Albert Györgyiről van szó, az ő életéről és nem másokéról.

2. Igen, ez igaz, a felelősséget ő fel vállalta. Elég szomorú lett a vége.

3. Nem ő az első és sajnos nem is az utolsó szerető.

„A család tehet róla” az nem szólam. A család a társadalom legkisebb sejtje. Ha a kicsi részben nincsenek rendben a dolgok, a nagyban hogyan tudnak rendben lenni?

Azt, hogy a család nem nyilatkozik, azt nem nevezném intelligenciának, hanem valami egész másnak.

Igen, érintett vagyok, több oldalról is.

-Magam is megjártam a depresszió valamelyik útját. (direkt nem ítam, hogy mélységét, mert mindenkire másképp hat, lehet hogy ami neked meg se kottyan, abba más belerokkan)

-Az egész családom "nyugati" orvos, engem is annak szántak, de nem akartam az lenni (nem a sikertelenség beszél belőlem, 3 másik diplomám van... ez pedig nem dicsekvés volt)

-Saját tapasztalatom, hogy olyan betegségből is meg tudtam gyógyulni, amivel az orvosok nem tudtak mit kezdeni.

-Volt szerencsém látni egy-két "jól sikerült" gyógyszeres / pszichiátriai kezelés eredményét.

-Most más módszerekkel próbálok segíteni / gyógyítani / tanítani.

Tücsi!

Nem értesz! Én is nagyon sajnálom, rettenetes tragédia. De az már igenis műbalhé, hovatovább nevetséges, ha valaki szerint az itt elhangzott vélemények miatt tart itt a társadalom. Naponta halnak meg 44 évesen emberek, sőt fiatalabban is.

mindenkinél más-más dolog válthatja ki a depressziót.

krisztina, kíváncsi lennék, te miért ellenzed ennyire anyugati orvoslást? talán kompetens vagy a depressziós témában, vagy elszenvedő?

Reményik Sándor:

Én a szívemet szétszakítottam:

ahány darabja, annyifele van.

Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet

és csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem, hogy minden darab új egész

s akit szeret, azért mindenre kész.

Mindenre kész, - de ah, - erőtelen

e balga, szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget, mint a kereszt

én Istenem, nem így akartam ezt.

Nem így: kapni más lelke aranyát

s cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által

s fizetni pár színes szóvirággal.

Egyformának lenni mindenkihez:

emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam

ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek

és nem jutott az egész senkinek.

A Thalassa házban speciel azon vannak, hogy minél kevesebb gyógyszert kapjon a kezelt.

Én a mai napig nem tudom, hogy a depreszió betegésg vagy személyiségvonás....

A nehéz sorsnak sajnos nincs köze ehhez...Nekem aztán nem sok okom lenne a depresszióra...

Igen, mindenki felelős a saját sorsáért és van, aki nem is lehet segíteni. De direkt még megnezíteni az életét sem kell....

Én továbbra is úgy gondolom, hogy a depresszió gyógyítható, amennyiben még időben kikerül a nyugati orvoslás (direkt nem írtam pszichiátriát!!!) rendszeréből a beteg. A rehabilitációs otthonokat nem ismereme, de gondolom ott is kap antidepresszáns és egyéb gyógyszereket a beteg...

A nehéz sorsról pedig annyit, hogy bár nem akarok belemenni a pocskondiázásba,

1. azért vannak az övénél nehezebb sorsok is

2. úgy gondolom, hogy mindenki felelős a saját sorsáért

3. arról nem beszélve, amikor mindezt ország-világnak kiteregetve, ezzel belerángatva olyan embereket is, akik köszönik ezt nem kérték (vajon a könyvben szereplő szeretők gyerekeire gondolt valaki???)

A család tehet róla... c. szólamnál pedig azért meg kéne kérdezni a családot is... merthogy ők soha nem nyilatkoztak (hozzáteszem, nagyon intelligensen tették)

viki, mindennek az a vége. :-)

A halál nem egy félelmetes dolog, az élet teljesen természetes része.

Anyukám 76 éves és szerintem mindig is depressziós volt, három kisérleten van túl...

az elsőnél én voltam 17 éves -tehát majdnem 30 éve volt.

Akkor még valőban nem tudtak mit kezdeni ezzel az egésszel.

akkor mi a depresszió vége?

a halál..?:(

tücsi, az a depresszió, amit egy negativ esemény vált ki, az kezelhetó és helyrehozható. Az nem is igazán depressziónak mondható.

Az igazi depresszió független az élet problémáitól, hiszen gondja baja mindenkinek van.

Sokakat olyan sorscsapások sora mér, hogy nem is gondolá az ember,, hogy feldolgozható és neki mégis sikerül.

A másik ember magát az életet sem tudja kezelni - na ő lesz depressziós. Legalábbbis én igy látom.

Györgyi, remélem már írod az uj cikket, az emberi butaságró, mélatatlanságról, aljasságró...magyarul: kiröhögsz minket, itrt maradókat.

Szép, gyors halál, tulajdonképpen ajándékot kaptál a sorstól.

gernához: sajnos én nem hiszek a depresszió gyógyíthatóságában, illetve még arról sem vagyok meggyőződve, hogy a depresszió betegség. (tudod, én is érintett vagyok)

Valóban vannak olyan intézetek, ahol sokáig ott lehet lenni rehabolitácion, ilyen pl.: Thalassa Ház, Tündérhegy.

Én az előbbiben voltam, eredetileg fél évre terveztük a benntlétet, de sajnos három hónap után -az első konfliktus helyzetben - elmenekültem.

Ott nagyjából, egy időre lehet javulni, de ami még fontosabb rengeteget lehet tanulni magunkról, az életról, a megoldási problémákról.

Talán tudtam valakinek segiteni ezzel az információval.

Sziasztok!!

Én most olvastam a neten,hogy infarktusban halt meg:(((