Megcsalva, elhagyva (beszélgetés)

A barátnőddel és a kislányával nem tudtok kirándulni hármasban ? Vagy sétálni egyet a Margitszigeten ?

Ha szükséged van arra, hogy valamelyik ismerőssel beszélgess, ne azon szomorkodj, hogy miért nem ő hív, hanem telefonálj Te ! Kérdezd meg, mikor nem zavarod, és ha este 9-kor ér rá, akkor este beszéljetek. Akármikor nem érnek rá az emberek.

Megértem, hogy 1-2 héttel a szakítás után még nagyon mélyen vagy és csak azt látod, hogy egyedül maradtál. Hidd el, nem így van!

Rajtad múlik, hogy a barátaid keressenek, hogy a kapcsolatot fent tudjátok tartani.

Azt írod, hogy csak a saját problémáikat mondják és nem hallgatnak meg.

Tudd meghallgatni őket és egyelőre ne traktáld őket az önsajnálatoddal!

Később ők is meg fognak hallgatni.

Hát, igen, ilyen az élet. A rokonok általában nem barátok, van akit azért szeretünk, de nem mindenkit ...annyira.

Testvéred van ?

Azért írtuk már, hogy találj olyan hobbit, ahol emberek közt vagy, hogy ne legyél magányos. Otthon a szokásos házimunkákon kívül én elkezdeném bedobozolni a párom cuccait, és apránként átnézném a fiókokat, szekrényeket, szelektálnék. Mire jön a tavasz, már nem a lakással foglalkoznék, hanem minél többet mennék a természetbe. És persze, amiket " Amaunet" is ír, otthon olyan időtöltésekre is gondolok.

Sosem éreztem magányosnak magam.

Mi lenne, ha egy ismerősödtől megkérdeznéd mikor, hol tölti a szabadidejét pl. séta és meglátogatnád?

Találkoznátok személyesen és lejárnátok néhány kilométert, közben beszélgetnétek?

Igaz, hogy nekem itt a család, de sokat vagyok egyedül.

Olyankor legalább hallom a gondolataim. Kicsit tudok magammal foglalkozni, mert amint hazaérnek velük kell.

Úgy érzem magam, mintha légüres térben lennék. Napközben találkozom kollégákkal, de mindenki a maga dolgával van elfoglalva. Még azok is, akikkel néha összejártunk. Az anyukám a legjobb barátnőm. Ő is egyedül él és neki sincsenek barátai, de már 73 éves, nem lóghatok rajta . Neki mi voltunk a párommal.

Amíg a párommal együtt voltunk, már csak laza külső kapcsolataink voltak. Biztos velünk volt a baj, hogy túl sok elvárásunk volt. Pl. van keresztfiúnk, de a szülőkkel is akkor találkozunk, ha mi hívjuk őket, ők sosem jelentkeznek. Egy idő után megunja az ember. A másik alig várja, hogy befejezzem a mondatot, mert már mondja a saját mondandóját, oda sem figyel, mit mondok. A harmadik a kisgyerekét neveli és köszöni jól elvan.

Nincs olyan ember a közelemben, akire figyelhetek, akivel kölcsönösen meghallgatjuk egymást, odafigyelünk egymásra, akit érdekel is amit mondok, akinek van kedve elmenni valahova. Miért van ez ?

Aki egyedül van otthon, nem érzi magát magányosnak ?

Ilyen gyorsan ne várj változást ! Van pár barátnőm az egyetemi évekből, később lett pár a lakóhelyemen, munkahelyen, férjem két barátjának a felesége. Van olyan, akivel akár 1-2-X éve nem beszéltünk, aztán ha valami miatt sikerül, akkor alig tudjuk abbahagyni, ott folytatjuk, ahol régebben abbahagytuk.

Volt olyan időszak, mikor kutyát is tartottunk, befogadtunk. A kutyások könnyen szóba állnak egymással, abból is lehet ismeretség, barátság. Pláne, ha kutyaiskolába viszi valaki, ott aztán van társaság.

Egyedül élek, de nem magányosan. Még így, hogy nem találkozhatunk egymással, így sem vagyok magányos.

Létezik telefon, csoportos videóhívás.

Barátaim mindig is voltak. Akkor is, mikor az exemmel éltem és a jelenlegi kapcsolatom mellett is.

Kicsit antiszociális vagyok.

Nem szeretem az embereket.

Elég bonyolult az életem, és nem szeretnék vigyázzban állni, mert menjünk ide vagy oda vagy jön vagy menjek... Nem.

Gyermekkoromban sem volt barátnőm.

Vannak barátnőim. :)

Miért kérdezed ? Hogy vagy ma ?

Úgy tudom, a depresszióra való hajlamot az emberek több, mint egyharmada örökli.

A pszichiáter miért küldött pszichológushoz ? Ő nem orvos. Ha ilyen régen szedsz gyógyszert, lehet,hogy a pszichiáter a jobb megoldás. Azt tudjuk, hogy a gyógyszer önmagában nem segít, csak a pszichiáterrel való beszélgetésekkel együtt. Sajnos, sokan nem akarnak beszélgetni, egyszerűbb csak gyógyszert felírni.

Fejleszd az önbizalmadat, önbecsülésedet, akár vegyél pár jó könyvet a témával kapcsolatban !

Ha én hajlamos lennék depresszióra, szinte egész életemben szedhettem volna rá gyógyszert.