Megcsaltak és nem tudom kiheverni... (beszélgetős fórum)
Szia..elmentem ebédelni anyuékhoz mert apunak volt a névnapja..Józsefnapra...és most jöttem haza...
Azt irod,hogy az utolsó sor amit irtam neked is ismerös...megkérdezhetem,netán te is ebben e cipőben jártál vagy jársz?...
szia...
Nagyon helyes, piszkálja csak a csőrét,hogy hol vagy és kivel? Nem árt neki sem egy kis izgulás és gondolkodás...
Örülök,hogy nem zárkózol be otthonra, nagyon jól teszed,hogy eljársz szórakozni egy kicsikét.
Szerintem nagyon jó ötlet ez a nyaralás... Valami jó kis helyet keressetek... :) Sok sikert és kitartást kívánok és remélem mihamarabb megteszed az első lépéseket a külön élethez, mert amíg együtt éltek nem fogsz új párt találni :( tapasztalat :(
És milyen fogyókúrát csinálsz,ha megkérdezhetem, vagy az idegeskedés viszi a kilókat? Ez utóbbinak nem örülnék :(
puszi
Sziasztok...tudjátok egy bajom van...az,hogy nagyon nehéz elfogadni,hogy ilyen történt velünk...miért éppen velünk?
EZ NAGYON SZAR ÉRZÉS..Még várok hátha.....de már mások is mondják,hogy meddig?Éppen tegnap este voltam az én barátaimmal...ők három házaspár és még az a férfi is köztük van akinek a felesége volt az a csaj akivel összejött a férjem.....este 11-ig beszélgettünk...amikor hazajöttem a férjem már aludt...de ma reggel még nem szóltunk egymáshoz...csak annyit,hogy jó reggelt...Ilyenkor napokig alig szól hozzám...talán gondolkodik,hogy merre jártam? Hát gondolkodhat..
Tavaly össszeismerkedtem egy 54 éves nővel...neki 2 éve meghalt a férje...nagyon jó barátnők lettünk és egymást vigasztaljuk....olyan mintha ezer éve ismerném....azóta vele megyek fürödni,vásárolni,csavarogni.....tehát kiszakadni itthonról...karácsony óta 8 kilót fogytam...és még szeretnék....
Volt olyan,hogy megjegyezte,hogy kitudja,hogy hol járok és mit csinálok...erre azt mondtam neki...ugye milyen szar érzés?
A barátnőm tervezi,hogy menjünk el nyáron pár napra valahová...már nézzük a nyaralóhelyeket,,de egyenlőre csak itthon....de azért a 30 év nem semmi idő...VOLT...Lehet az volt a baj,hogy nagyon hamar házasodtunk össze...de jött a baba és nagyon örültünk neki.....
Az idén leszek 46 éves..remélem még leszek valakivel boldog.....?
ha a te helyedben volnék, a mai fejemmel: azonnal szétmennék, AZONNAL
céget, lakást, mindent kettőbe, és az se baj, ha SEMMIM se marad
mert nullával rendelkezni egy hihetetlenül felszabadító érzés!:)
azért a 4 évedért...nem irigyellek
én nem szenvedtem továnn, mikor leraktam a terheit: egyszerűen nem vettem tudomásul
nem akartam bosszút állni egyáltalán
csak egyszerűen elhatároztam: amikor jön a szerelem, mentem én is
nem keresem nagyítóval..de ha jön, nem térek ki előle, vállalom, és megyek
nagyjából sikerült is betartani...elmenőben vagyok, és nem érzem rosszul magam, nincs lelkiismeretfurdalásom
a jelenben kell élni, és a jövőben bízni
Mi sem ezért szakítottunk... Volt egy olyan hülye kifogása,hogy nyáron úgy is dolgozunk mind a ketten és nem fogunk találkozni... bla bla bla
én nem tudtam megszólalni, ekkor még nem tudtam konkrétan semmit sem, csak sejtettem a dolgot, mert kaptam a füleseket...
Két hétre rá... elmentem szórakozni és összefutottam a heverjaival és ők közölték velem,hogy tényleg megcsalt és,hogy azon az estén amikor szakított velem, már egy másik csajjal volt egy koncerten és haza vitte és megtörtént, aminek megkellett történnie... 24 órát nem várt,hogy legalább az illatom eltűnjön a párnájáról... azt az estét senkinek nem kívánom... Nem telt bele egy hét, már jött,hogy bocsássak meg neki... közben még ez a csaj megvolt neki, és nekem mondta,hogy milyen rossz vele minden, nem olyan mint én , meg hasonlók, elejében végig hallgattam póker arccal és csak akkor zokogtam mikor már nem volt ott, de később nem bírtam ki és volt,hogy együtt sírtunk...de nem tudtam neki a mai napig megbocsájtani...
én három nap alatt tettem túl magam a nehezén (annyi időt nem ettem, nem aludtam és egyáltalán, semmit nem voltam képes csinálni)
két hét alatt a maradék kínlódás többi nagyobbik részén
aztán pár hónap alatt véglegesen és mindenen
utána még négy évig éltünk együtt, és NEM ezért mentünk szét
Ezek csak szavak,mindent megél és túl él az ember,így van "összerakva":))
...és persze jöhet a közhely:"az idő,minden sebet begyógyít!":D
Akkor ne tegyél ,hanem éld meg!:)
Lesz majd olyan ,akinek azt mondod,"őszintén?Gáz van bébi,kissé defektes vagyok,mert átvertek és nem tudok bízni,sem megnyílni senki felé,sőt nem is akarok....aki ott marad és "kinyit",az lesz a nyerő.Aki elriad az őszinte valódtól,aki nem ámít,nem próbálkozik elég jó lenni a másiknak,az nem is számít.
Igen én megkérdeztem,hogy miért tette és nem tudta az italra és az új haverjai bíztatására ez volt az indok :) és ez vicc...
A következő bekezdéseid nagy részével egyet értek...
Ok-okozat... lehet,hogy nekem is külön kellett tőle válnom,hogy egy másik embert tegyek boldoggá, ez is egy ok és okozat :)
Köszönöm a lelkesítő szavakat pont erre vágyom, már évek óta,hogy valaki megmondja nekem,hogy én vagyok a hibás nos.... én ezt az áldott jó embert mindíg kiszolgáltam a 3,5 év alatt minden téren és soha nem panaszkodott, a mai napig vissza akar kapni és az összes többi párom (3) aki azóta volt, szóval csak enm lehetek én annyira rossz, ha mindenki visszavágyik hozzám :)
Remélem nem lesz részed hasonlóban,de ha mégis akkor ezt kérdezd meg magadtól is :)