Meddig lehet ezt így folytatni? (beszélgetős fórum)

Köszönöm, jókat írsz...

Igen pont erről van szó!

Próbáld meg kívülről szemlélni ezt a történetet, olvasd el úgy a nyitó hsz-odat, mintha egy idegen írta volna.

4 éve tart ez a valami köztetek... és semerre nem mozdult el, titkos pötyögések a telón, forró pillantások, de 4 éve egy hajszállal nem jutottál közelebb ehhez a hapsihoz, sőt, azt sem tudod, mit akar tőled valójában... Most komolyan, nem te vagy az első, aki igy jár, néha az embert elborítják a hormonok, fellángol benne a vágy egy új, más felé, mert régen volt, amikor a párunk úgy nézett ránk, amikor egy reggeli ölelésért hajnalban kelt és utazott 2 órát... Én megértem, hogy unod a férjed, de te választottad, 25 éve sem volt egy showman-t. Esetleg meséld el neki, hogy évek óta más férfiért pezsegsz, lehet kijön belőle a "szenvedély". :)

Köszi a hozzászólást.

Az elmúlt 10-12 évben nagyon sokszor beszéltünk már a problémákról, több esetben kértünk külső segítséget (terápia). A férjem nagyon jól tudja mit szeretnék másként.

Igyekszem közös programot vele, évente egyszer el is utazunk pár napra kettesben.Mint írtam is korábban, ő egy jó ember, tudom hogy jobban meg kellene becsülnöm, de sajnos mint nő, nem sokat kapok és nagyon erős a hiányérzet.

Azt írtam, hogy mások által szépnek/csinosnak tartott önbizalomhiányos nő vagyok. Igen észreveszem az érdeklődő férfi tekinteteket, szerintem jól is kezelem. Korábban is volt nagyon sok férfi haverom, szerintem jól kezeltem őket is. Volt párszor már olyan, aki egyértelműen rámmozdult (volna), és mivel tudtam hogy csak a szexről szólna, nem kértem belőle.

A. valahogyan más, nem tett eddig semmilyen egyértelmű utalást, de apróbb célzások voltak. És egyszerűen tudom, hogy vonzódik hozzám, ezt egy nő megérzi. Persze lehetséges hogy én értékelem túl és látom rózsaszín szemüvegen keresztül.

Figyi, egyáltalán nem hihetetlen amit írsz. Nekem is van ilyen jellegű kollégás sztorim. Évekig izzott a levegő, brutális volt. A céges bulikon hogy miket sugdosott a fülembe... Én vagyok a nagybetűs nő, mit meg nem adna ha az övé lennék, stb. Úristen, azt se tudtam merre vagyok arccal előre! Aztán kitettem az aktuális partneremet. Amúgy sem volt fényes a kapcsolat, de leginkább miatta lépte meg. És aztán tudod mi történt? Megdugott, és közvetlenül utána közölte, hogy ne értsem félre, helyes lány vagyok, de úgy érzi szerelmes nem tudna lenni. :)

Egyáltalán nem lehetsz biztos semmiben, hidd el nekem. Én léphettem, mert semmi értékeset nem rúgtam fel. De egy közös életet, közös jövőt, a családodat akarod felrúgni. GONDOLKOZZ mielőtt visz a szexuális ösztön!

Négy éve ismerem, de ez a "kémia" dolog meg "van valami a levegőben" két éve indult, az utóbbi évben erősödött ennyire fel.

Lehet hogy így leírva, ismeretlenül hiteltelennek tűnik, elfogadom. Abban 100 % biztos vagyok, hogy vonzódik hozzám, és abban is, hogy nem akar egyéjszakás kalandot.

Úgy fest, válaszút előtt vagy. Vagy belemész ebbe a kalandba, vagy még mielőtt valóban elkezdődne azonnal elvágod, még a lehetőségét is a dolognak. Akkor viszont nincsen cseverészés meg futóversenyek.

Nagyon nehéz okosnak lenni, és nem is akarom megmondani, hogy mi a jó. Nagyon fiatalon állapodtál meg, nem igazán volt lehetőséged élni. Az én szüleim is váltak, az én anyám is élni akart 40 körül, mert 20 évesen már gyereket szült, így arra nem maradt ideje. Most romon van az élete, és végül egy alkoholista férfi mellett tűr, csak hogy ne legyen egyedül. Anno a szerető aki miatt borított mindent azonnal lelépett ahogyan a válás befejeződött. Pedig a szeretőnek még csak családja sem volt!

Gondold nagyon át jól, hogy melyik útra lépsz rá, én azt mondom. Lehet, hogy ez a felépített élet neked nem kell, és a jó döntés lépni. De könnyen lehet az is, hogy később már bánni fogod, és nem lesz lehetőséged visszaépíteni azt amit leromboltál!

Igen, kicsit naív vagy. :) Vannak szép történetek, de a nős férfiak túlnyomó része csak flörtölni szeretne, illetve betenni a farkát párszor, vagy sokszor. Ezeknek a 99%-a nem hagyja el a családját. Ha mégis, annak se mindig van jó vége, mert a kezdeti színes álomvilágot megeszi a két széthulló család tragédiája. Persze vannak Romana füzet szerű sztorik is biztos. Csak én olyat még nem hallottam biztos forrásból. A széthullást viszont megéltem, és hallottam több helyről is.

Azt írtam hogy a férjem volt az első Férfi az életemben, de ez nem jelenti azt, hogy előtte nem voltak fiúk... többször voltam szerelmes,volt plátói is, kamaszos rajongós is, jártam is Fiúkkal, volt komolyabb, kevésbé komoly, de a férjem volt az első Férfi... első akivel lefeküdtem, első aki nem kiskamaszként szerencsétlenkedett.

Szóval tizenévesen volt alkalmam átélni a kamaszos lángolás több formáját.

Ha megtudná, hogy így érzel más után, lehet, hogy tudna.. és még semmit nem tettél, tehát még bűntudatod sem lehet! Nem léptél félre, de a hiányt nagyon is érzed. Nyilván felruházod ezt a férfit olyan dolgokkal, ami lehet, hogy az életben nem volna valós, de olyan jó "ábrándozni" kategória.

A házasságod csak kommunikációval mozdulhat ki az állóvízből. A férjed valószínűleg nem akarja tudomásul venni, hogy unalmas mint a dög, és eszébe sem jut, hogy esetleg "másnak is kellhetnél". Pedig így van.

Biztosan nem ez a férfi a megoldás a Te problémáidra, mert nős, családos (tipikus a sztori minden oldalról), de az általa kiváltott érzésekre mindenképpen érdemes odafigyelned. Mert ezek a vágyaid, ezekre a dolgokra vágysz, és nem kapod meg.

Két dolgot tehetsz, Te kezdesz el odafigyelni a párodra jobban, és a Te változásod által éred el, hogy ő is változtasson, ha ez nem megy, erre nem vevő, akkor konkrétan elmondod neki, hogy bizony, legyen képben, nem ő az egyetlen pasi a világon!!

Ezek mind mind figyelmeztető jelek, nem érdemes eljutni odáig, hogy bűntudatod lehessen azért mert félrelépsz. Hacsak nem tudod megtenni bűntudat nélkül. De nem fogod tudni.

Lángolni, flörtölni, szerelmesnek lenni jó. Kár, hogy sokan huszonévek után legyintenek erre, és nem próbálják meg a tüzet visszahozni. Amíg minimális parázs van, a tüzet fel lehet éleszteni. Ha kihűlt, újra meg kell rakni, hogy ugyanabban a kályhában, vagy egy másikban, az más kérdés!

Ha már az elmúlt 25 évben sem sok bókot kaptál, akkor tulajdonképpen ebben nincs semmi új, hogy nőként nem kapsz megerősítéseket. Mondjuk így fura, hogy azt írod, hogy nagy szerelem volt. Lehet, hogy csak a részedről, és akkor is csak te képzeltél bele többet?

Esetleg mondd el a férjednek, hogy neked érzelmileg és fizikailag is többre van szükséged és ha nem tudjátok megoldani, akkor éljetek nyitott házasságban. Persze akkor se nős pasikat keress.

Rá ne kérdezz már, hogy "akkor most mi is van?" !!

Kedves hozzád, te azt hiszed tetszik neked, de még ez sem biztos. Az meg pláne nem, hogy ő mit érez. Komolyan megáll az eszem, ha egy ffi kedves, már biztos akar valamit.

Mit gondoltál, hogy pillangók csiklandozzák a gyomrodat 25 év után? Örülj, hogy jól éltek, ne rontsd el sem a saját, sem más házasságát. Most "langyos", de lesz elég izgalom, mikor a gyerekek továbbtanulásával, kiröpülésével kell foglalkozzatok. Az tuti nem lesz unalmas.

Nyugi, én azt mondom.

Most fogom elolvasni a többi hsz. direkt nem akartam hogy bármi befolyásoljon.

A történeted sajnos nem egyedi. Tipikus esete vagy azoknak, akik kívül keresik a számukra unalmassá vált házasságuk megoldását.

A férjeddel hányszor ültél le keresni az utat, hogy ebből a napi rutinból kitörjetek?

A kollégád, ha több év alatt sem tett utalást arra, hogy bármit is szeretne tőled, akkor nagy valószínűséggel nem is akar semmit. Ez a te kislányos elképzelésed.

Ha olyan csinos és szép vagy, ahogyan írod, akkor biztosan találkoztál már férfiak elismerő tekintetéve, de te épp egy nős kollégádhoz vonzódsz, holott az írásod alapján ő nemigazán adott erre okot.

Szerintem nem tanultad meg a kommunikációt a férfiak, nők közt, mivel a férjedet ismerted csak. Ezért rosszul veszed le az ő viselkedését.

Igen, egyet tudok érteni az utolsó mondatoddal. Tényleg úgy viselkedsz, mint egy tini, mint egy rossz romána szereplő. Fel kéne nőni!

Beszélj a férjeddel! Mondd el, hogy mit érzel hiányosságnak a házasságotokban és ketten, együtt keressetek megoldást! Közös programok, kirándulások (gyermekek nélkül).

Ne dobj el 25 évet az életedből egy kislányos romantika miatt! Nem beszélve a két család felborított életéről!

Igy van.

Egyébként meg lehet, hogy a férjnek is unalmas a felesége. 25 év után már nincs mindent elsöprő és pillangó a hasban vágyakozás, remegés ha rám néz. Legalábbis ritkán.

Ő mit mond, mit szeretne, tényleg ne te legyél a kezdeményező, ezenkívül azt tudom neked mondani: majd elmúlik.

Ez az így néz, meg nem néz, meg kémia, meg levegő tök hiteltelen számomra és mindez 4 éve tart. Lehet el lesztek még 4 évig:)

Ha ennyire nem bírod önts tiszta vizet a pohárba.

A gyerek szerintem nem lehet opció, az én szüleim 43 év házasság után 4 éve válnak.Anyám pont akkor jelentette be hogy el akar válni, amikor lejárt a jelzálog hitelük, végre a sajátuk lett volna a ház, több pénz marad a zsebben. Azóta is együtt laknak, hol veszekednek hol minden szuper és elviselik egymást. Ezt csak azért írom le, mert anyu is apu is nekem öntötte ki a lelkét (anyu volt egyébként aki félre lépett) és akkor megkérdeztem tőle " Eldobnál 40x évet egy valami újért, ami lehet, hogy nem is működik csak ideig óráig, másrészt miből gondolod, hogy az nem lesz unalmas ugyan úgy pár év múlva"

Neked is csak ennyit tudok tanácsolni, gondold át, hogy érdemes e, és gondolj előre hogy valószínű mikor eljön a megszokás fázis az új kapcsolatodban, akkor azt veszed észre, hogy ugyan olyan kezd lenni, mint a férjeddel.

A gyerekeket meg azért írtam az elején, mert én már túl vagyok a 30-on, feleség vagyok már én is és anya, de így is rohadt rossz érzés, hogy a szüleim válnak, vagy épp nekem panaszkodnak a másikra.

Mindenesetre kívánom a legjobbakat

Inkább egyoldalú kamaszlángolás, ez még éppen (szűken) belefér.

Ha a házasság előtt nem is volt ilyen szinte, akkor nincs is ilyen tapasztalata.

Tudom tudom. Igazad van.

Van elég lelkiismeretfurdalásom hidd el. Ha mindig csak az érzelmeim után mennék, akkor már valószínűleg nem lennénk házasok.

“ A "több ez, mint sima szimpátia" kb. két éve fogalmazódott meg bennem, amikor egyre többször észrevettem magamon, hogy sokat gondolok Rá, alig várom, hogy jöjjön, hívjon, írjon stb. Ő is egyre többször kereste a társaságom, amikor találkoztunk, egyre inkább “úgy” nézett rám, sőt privátban (nem a hivatali emailen) is egyre többször váltottunk üzenetet.”

“ egyre több “úgy” nézünk egymásra, enyhe célzások privát üzenetben, de semmi konkrét, egyre több beszélgetés kettesben, közös apró titkok, de tényleg semmi konkrét”

“ odáig vagyunk egymásért”

“ Nagyon vágyakozom utána, úgy érzem, szerelmes vagyok”

Szerintem ez nem a még éppen belefér kategória. :D

Szerintem itt csak flört van. Lehet, A. házassága is kicsit kihűlt, de úgy tűnik, robbantani ő sem akar, és nem törekszik a nejét megcsalni sem.

Kár nagyobb dolgokon gondolkodni. Flört, játék. Kis változatosság. Ami még éppen belefér.