Meddig lehet ezt így folytatni? (beszélgetős fórum)

Kicsit eltűntem az utóbbi időben, érdemben sok változás nem történt. A nyári szabadságok alatt is tartottam a "lovaggal" a kapcsolatot, elsősorban üzizgetés volt.

Két hónap után a múlt héten kétszer is találkoztunk munkaügyben, egyszer el is vitt autóval munka után, mert egy irányba mentünk.

Izzik a levegő közöttünk, apró célozgatások vannak, de inkább írásban. Az autóban nem történt semmi, csupán annyi, hogy irtó zavarban volt, szerencsétlenkedett,de én is.

Jelenleg a következőt gondolom: erős a kémia közöttünk, de mindketten igyekszünk úrrá lenni rajta. Biztos vagyok benne, hogy nem akar borítani, nem adja fel a házasságát, családját, és én se akarom. Valami pluszt adunk egymásnak, van egy kötődés, de nekem most az a benyomásom, hog ő igyekszik egyensúlyban tartani a dolgokat, már amennyire lehetséges. Már többször hangsúlyoztam, hogy egy rendkívül fegyelmezett, szabálykövető ember.

Nekem most azt kell eldöntenem, hogy nekem jó-e így, vagy inkább kilépek ebből a barátságból az erős érzelmek miatt.

Jövő héten és azután is találkozunk munkaügyben, szeretném, ha addigra elbillenne a dolog valamerre bennem, ill. közöttünk, mert ezt én így sokáig tényleg nem bírom kiborulás nélkül.

Nem az a lényeg, hogy mi kezdődik benned elölről, hiszen az érzelmeket nem lehet elzárni mint a csapot. A hangsúly azon van, hogy ha eldöntötted, befejezed ezt, akkor tarts ki mellette. Tökmindegy, mit érzel, no kontakt, illetve ha munka miatt muszáj, akkor csakis arról.

Nem akarod te ezt elengedni, meg lehet érteni, simogatja az egódat, végre úgy érzed, megint élsz,de ez annyira csalóka.

Ha másképp nem megy, közelítsd meg a férjed oldaláról a dolgot. Neked hogy esne, ha megtudnád, két éve mellőled az ágyból csöpög a kolléganőjével meg haveros programoknak álcázva hetyegne vele szabadidejében? Nem tisztességes ez így, és nem is neked való, mert már ebbe a nagy semmibe is bele vagy gajdulva.

Dióhéjban összefoglalva, amit JELENLEG gondolok a helyzetemről:

a házasságomat nem csak a gyerekek és a jelzáloghitel tartja össze, de tény, hogy évek óta ellaposodott, uncsi. Válni nem akarok!

A pasival nem csak a privát üzenetek cikáznak az utóbbi 1-2 évben, hanem minden találkozásnál a tekintetek is, enyhe célzások, kisebb flört, közös "élmények" munkán kívül (futóversenyek), igaz, még soha nem mondta, hogy "gyere bébi dugjunk". Ez lehet erkölcsi tartás miatt, (mindketten családosak vagyunk), lehet bizonytalanság miatt (nem tudja, mit is akar, és azt se, hogy én mit) vagy lehet teljes közöny miatt (na ezt nem gondolom).

Valahol én hiszem, hogy vannak pasik, akik nem ösztönlényként viselkednek és tudnak magukon uralkodni. Szerintem ő is ilyen, rendkívül fegyelmezett, szabálykövető, már a munkája miatt is...

A kérdés, amit magamnak feltettem : mit is akarok? Nagyon vonzódom hozzá, de tényleg akarom? Mindenáron?

Nem tudom már sokáig fenntartani ezt a "baráti" kapcsolatot, mert az érzelmeim elsodornak.

Ismeritek a Belmondo: Mikor? c. számát?

"Mindennap úgy kelek fel

Hogy most a vége jön

Épp cserélném a lelkem

De újra rámköszön"

Na ez pontosan leírja az elmúlt kb egy évemet...

Volt, hogy döntést hoztam, hogy itt a vége, nem fog érdekelni, és kb 2-3 hétig sikerült is kitartanom, mikor megint "rámköszönt" (még mielőtt valaki belekötne, nem csak köszönt :-) ) és kezdődött bennem minden elölről.

Szerintem a privát üzenet semmit nem jelent, én is szoktam a kollégámmal privát üzenetet váltani, mindent megbeszélünk,de ez még nem jelenti azt, hogy bármit akarnék tőle, és ő sem tőlem.

Viszont szerintem a házasságod nem fog javulni, és az hogy egy jelzálog miatt vagy a férjeddel, vagy gyerek miatt nem lépsz, az teljesen kamu. Egyszerűen csak gyáva vagy, hogy kiszállj a biztosból és kiállj a saját boldogságodért. Leírtad, hogy régóta unalmas kapcsolatban éltek, akkor meg minek? Nem mondom hogy ez a férfi az aki miatt kell, mert ahogy sokan írták, ha eddig nem lépett akkor nem is fog, vagy ha mégis, akkor ez is egy olyan "uncsi" pasi lesz, hisz nincs benne tűz :).

Találd ki hogy egy biztos szürkére vágysz, vagy egy bizonytalan vörösre, és tégy belátásod szerint.

A szürke is egy döntés, emberek milliói vannak így ezzel, de akkor meg fogadd el, hogy ez van, és ne siránkozz...

Rendben és köszi az érdeklődést.

Most egy ideig úgysem találkozunk, szabi stb., bár attól még megy a privát üzizés. Meglátjuk...

A kedves fórumnyitó nem tudja, mit tegyen, annyit tud, hogy ezt az állapotot már nem bírja tovább így fenntartani.

Sok jó gondolatot osztottatok meg, emésztem.

Ok értem, ezt tisztáztuk. :-)

és tényleg köszi a hozzászólásokat.

A "különleges érzés" kb 2 éve tart, 4 éve vagyunk kollégák, nem mintha ez bármit is változtatna a dolgon.

A közvetlen kolleganőm, aki kiszúrta a "románcot" mondta, hogy addig ilyen izgalmas a dolog, míg ki nem pukkan valahogyan. Mondjuk megtörténik, és elmúlik a varázs. Simán el tudom ezt is képzelni...

A Romana magazint te írtad az elején, ezt gondoltam, hogy tudod. Én olvastam kamaszkén!

Abból gondoltam, hogy nem veszed bele a számításba a férjedet, hogy másról sem írtál, csak arról mennyire unalmas, tisztes családapa, ellentétben a 4 éve tartó különleges érzéssel.

Én nem érzem, hogy rossz stílusban írnék. Bár lehet, hogy erős vagyok. Nem léptél a tyúkszememre. :)

Ez egészen pontosan így igaz.. volt benne részem. Olyan gyáva lett az illető mint a nyúl, amikor látta, hogy célt érhet :-) Azt a menekülést :-)

Jó, jó, nem volt szép dolog kifelé kacsingatni, belemenni flörtbe, vágyakozásba, stb, ma már nem is tenném, de nálunk helyükre is kerültek a dolgok. De ismerősek ezek az érzések, amiket átél a kedves fórumindító, csak azt is látom már, hogy sehová sem vezet! Illetve nagyon nehéz, mert le kéne választani az új érzéseket amiket egy idealizált illető táplál a saját házasságunkkal kapcsolatos érzésekről, és azt önmagában megítélni. Szinte biztos, hogy az "új" nem a cél, hanem max az eszköz. A cél a harmónia elérése, házasságban, vagy egyedülállóként, azaz a válás mellett dönteni, de nem az új miatt, hanem azért mert már nem ad eleget, és nem nyitottak a változásokra a felek. Vagy az egyik nem nyitott. Szenvedni viszont felesleges egy rossz kapcsolatban, mert hiába mondod el, hogy 20-30-50 éve élsz házasságban, ha nincs megtöltve tartalommal. A minőség a fontos, nem az idő, amit kapcsolatban töltünk.

Köszi, csak erre vágytam! :-))

Azt hiszem, itt a megoldás... ;-)

Hát öööö...sok hasonló próbálkozáson túl vagyok már hidd el, az elmúlt években többbféleképpen próbáltam bevetni női praktikákat. Beszéltünk is már erről nem egyszer.

Lényeg, hogy elmondása szerint neki így jó és én vagyok nagy igényű.

Nem csak a szexhiány zavar már jópár éve, hanem az, hogy nem kezel nőként, ez hiányzik a legjobban.

Mi lenne ha férjed irányába próbálnál kicsit fordulni?

Mondjuk vegyél fel este valami szexi fehérneműt és libegj el előtte vagy mögötte, simogasd meg, stb.

Ha nem is szoktál, de küld magadról(szexi) képet neki, vagy vegyél valami játékszert.

Ha nem éled fel benne semmi, akkor már nem kíván téged. De sztem csak ellaposodott a szex és azért nem akarja többször. De ha te is fektetnél egy kicsit a dologba, akkor újra lángra kapna.

Sztem hamar kitörlődne A a fejedből.

Bocs, hogy elvittem a szex irányába, de ügye az a kapcsolatok mozgatórugója (nagyrészt). Ha az nem működik, tönkre megy minden és elkezdesz kikacsintgatni (lásd saját életed). A házasságotok más részen működik, szóval erre kellene figyelni. Az én férjem se egy bókolós típus, én is sokszor megjegyzem neki, de nem tud ezen változtatni.

Tyúkszemedre léptem, hogy ilyen stílusban írsz? :-) Én azt gondolom, nem voltam bántó senkivel se, mindenki véleményét megköszöntem, a tiédet is, tök jó dolgokat írtál.

Igen, lehet hogy naív vagyok, de hülye nem... ;-)

Miből gondolod, hogy semmibe veszem a férjemet? Ha így lenne, már rég megcsaltam volna, lett volna rá lehetőségem korábban is.

(egyébként fogalmam sincs, milyen egy Romana magazin, soha nem olvastam ilyesmit, de még hasonlót se ... :-) )