Második feleségnek lenni (beszélgetős fórum)
Bocsi, egyelőre nem tudom hogy kell változtatni a régi hozzászólást.
Még csak annyit tennék hozzá, hogy most ott tartok, ha újra szóba kerül a gyerek kapcsolatfelvétel téma, kérek időt a páromtól, hogy mindent megbeszéljünk mi hogy legyen, mit akar,mit érez gondol, elmondom az érzéseimet őszintén, elvárom tőle is, mert nem tudom eddig mennyire volt az. De nagyon félek, hogy rámegy a kapcsolatunk.
Tiszta hülye vagyok igaz?
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni Tőletek,mert már megbolondulok.31 éves vagyok, a férjemmel 3 éve házasodtunk össze. Mikor megismerkedtünk, neki volt már egy 8 éves lánya. De már válófélben volt a feleségétől, mikor megismerkedtünk.Igazából talán csak egy kicsit érdekelte a férjemet a lánya, nagyon nem foglalkozott vele.Én is kijöttem vele az első fél évben, nem volt baj.Még mi futkoztunk a gyerek után ajándékkal.Aztán az "anyósomék"-(hozzáteszem számomra már nem az)egyszercsak elkezdték isteníteni az első feleséget(pedig ugy tudtam utálták), engem konkrétan le is hívtak hogy meséljen pár szép dolgot az anyósom az exről.Nagyon dícsérte, akárhányszor lementünk szóba hozták előttem. Egy idő után már nagyon untam, szóltam a páromnak, hogy kérje már meg őket hogy fejezzék be, de nem tették, csak mégjobban erőltették az exet, a közös gyereküket(meg annak a testvérét, mert az exnek is volt már egy nagyobb gyereke). Állandóan téma volt, és mindig veszekedés volt belőle. Aztán odáig fajult, hogy ritkán jártunk le anyósomékhoz,agyerekkel is keveset alálkoztunk, pont a veszekedések miatt, mert állandóan az ex-el voltak elfoglalva a férjemnek is mindig meséltek róla és ő is nagyon unta( nem volt jó a házasságuk,sokszor fajult verekedéssé).A férjem gyereke is már alig járt fel hozzánk.Közben megszületett a közös kislányunk. Innentől még rosszabb lett a helyzet.Az anyóska kijelentette, hogy neki csak 1 unokája van( aki nem az én lányom, hanem a férjem első házasságából származó gyerek). Mindig kihangsúlyozta, hogy a Második feleség.Aztán egyszer összevesztünk, és kidobott minket- 4 hónapos volt a pici lányunk -a lakásból.Állandóan meg lettünk hazudtolva. Szerencsére volt hova mennünk. Azt még hozzáteszem, hogy a férjemet se a volt feleség mikor még vele volt, se az anyja le se ...., mert volt egy komoly betegsége és nem foglalkoztak vele. Elköltöztünk. Mikor mág rendbe jött, jöttek a levelek a hívások, de a cseszegetés nem maradt abba. A Férjem megszakította a kapcsolatot az első gyerekével.Ebben azthiszem én is közre játszottam, mert már annyira bántott a dolog, hogy egy telefonhívástól is kikészültem. Eltelt 3 év azóta jelentkeznek megint és én a plafonon vagyok. Szóval a férjem senkit sem érdekelt mikor ott volt, most hogy meggyógyult,(azt mondja én mentettem meg az életét, mert ha nem ismer meg,öngyilkos lett volna akkor)most mindenki keresi Őt. Mit tegyek? Rossz ezt mondani, és van is lelkiismeret furdalásom, de egyszerűen nem akarom, hogy bárkivel is felvegye a kapcsolatot, a gyerekével se.
Ha újrakezdhetném, nem ismerkednék olyan férfival, akinek van gyereke. Nálunk csak a bajt szülte, és azthiszem az utálatot az anyósomék erőltetése az ex-el váltotta ki belőlem.Nem bírnám elviselni, ha felvenné a kapcsolatot a gyerekével a férjem, attól félek megutálnám a párom ettől. Főleg hogy a közös lányunkat keményen fogja, sokszor meg is üti.(amúgy szeretnivaló ember,imádom). Valaki kérem segítsen,nem tudom mit tegyek. Úgy érzem, és éreztették velem, hogy az első feleség Mindig az első marad, az első gyerek pedig Mindig az első, és félek hogy sokkal jobban szereti azt a gyereket, mint a Mi közös lányunkat.Félek hogy másként érez iránta.... segítsetek... :(
Sziasztok, jöttem új életet lehelni a topicba, miután végigolvastam az egészet egy szuszra.
Mindig kitartó voltam abban, ami érdekelt, de, hogy ennyire... Önmagamnak is meglepő. A páromra gondolok, nem a topicolvasásra.
4 éve ismerkedtünk meg, akkor már ő egy éve külön élt a családjától. Az akkori Nagyon-Naggyon Nagy ŐŐŐŐ miatt jött el- aki miután lehúzta anyagilag, repülőstartot vett tőle.
Nem tudtam, de szerette még akkor is, amikor egy évvel később javában együtt éltünk már. A mai napig nem világos, miért maradt akkor velem. nem szeretett-ez biztos. A régi családjához ragaszkodott, ez is biztos, mert 3 karácsonyt töltöttem egyedül, az összes komoly ünnepet, és kibírtam azt is, hogy furmányos exnej és a gyerek meg a vejkójelölt társaságában elutaztak 2 hét világ körüli turnéra-nélkülem...
A csajt, aki miatt elhagyta az édes otthont, talán egyszer látta azóta. Exnej annál inkább képben volt. Mint egy anyapióca a pancser, semmin át nem látó hülyegyerekével- aki az én párom volt.
A velem közös házunk műhelyében dübörgött az ő közös vállalkozásuk. Ez így magában is amorf, az meg főleg, hogy az exnejünk mint egy ovis, a nyelvét öltögette rám néha. Féltem, hogy elhagy Emberem, ha szólok- naná, éreztem, hogy nem szeret...
Lényeg: 3X költöztem el tőle, de mindig tartottuk a kapcsolatot így is, még akkor is, amikor új nője lett-elnyertem exnej mellett ekkor a lelke ápolónője státuszt. Meg egy depressziót, életem állásának elveszítését, a jogosítványom bevonását, stb...
Egy éve költöztem el utoljára, de ekkor eldöntöttem, kiheverem őt, ha addig élek is! Eltűntem az életéből: ekkor kapott észbe.
Sokáig könyörgött, nem tud nélkülem élni, a távolság rádöbbentette, szeret, sőt, a gyerek-és házasságellenes emberem mindent akart!
Visszajöttem, ezzel kivívva a családom és barátaim között az ügyeletes bolond szerepkörét.
A feltételem az volt, hogy ÉN diktálok! Exnej eltűnik a napi 5 telefonból, emberem levetkőzi pótmami függését az ellenem ármánykodó, őt visszaszerezni akaró extől.
Így is lett.
3 hónapig.
Most megint napirenden az ex, meg az extéma is, kábé nyolc közös képet rakott ki régi életükből a wiwjére meg mindenhová, gyerekünk max lombikból lehet.
3 hete orvoshoz mentem emberemmel (ehhez el kellett érni, hogy ne az exszel akarjon menni, de persze ő véletlenül szintén arra járt, ugyanabban a rendelőben, sőt amikor emberem megkapta a diagnózisát véletlenül kint, a parkolóban ücsörgött a kocsijában... Nem baj, van még hely a fejemen az én meg hülye vagyok tábláknak...)
A durva az, hogy mindemellett ez a bizonyos diagnózis: rák.
Ő 50, én 35.
Mindenemet elveszítettem amiatt, mert nem akartam elveszíteni Őt.
Semmim-senkim nincs. Félek, hogy sokáig ő sem.
Szeretem.
Szia hát hogy ne érdekelne! Kiváncsi vagyok hogy sikerült beszélni vele!:-D
Neked is békés Boldog Karácsonyt!:-)
Hát ha ettől félsz...akkor nem is értem min gondolkodsz! Nem mersz magadért kiállni csak azért,hogy el ne veszítsd!:-(
Én azt gondolom ha ő szeret akkor melléd áll....mert ez alapvető egy kapcsolatban.Ne félj....ha ez miatt szakítana veled akkor nem szeret igazán,továbbá ilyenből ezret találsz!
Ja és azt elfelejtettem,hogy pár apró húzása után,én közöltem drága csemetémmel,ha a feje tetejére áll,AKKOR SEM fog az apja ide visszajönni,mert én nem tudok már vele élni.
Ez hatott sztem legjobban.De persze ezt nem Neked kell tudatosítani a fiatalemberben...
Szia!Nálunk én váltam.Az én fiam is 18 éves,amikor összejöttünk a mostani párommal,kerek-perec kijelentette,hogy ha az a pasi ideköltözik,én megyek innen a fenébe...
Nem ment.Imádja.Ennyit változhat!!!
Csak magadat add,mint eddig.Ne próbálkozz semmi mással-bármi egyéb csak ront a dolgon.
Ha belátja,hogy a szüleinek jobb külön,(mint ahogy az enyém is kénytelen volt elismerni)el fog fogadni Téged is,a helyzettel együtt.
Fontos,hogy a pároddal ezt teljes harmóniában ki tudjátok várni!Mert ha látja a gyerek,hogy meglazított egy téglát,lebontja az egész építményt!Ilyenkor azt hiszik,hogy az a helyes,ha visszaterelgetik apukát anyukához.Nem kell figyelembe venni a nyilvánvaló szándékot,csak élni tovább békességben.
Remélem,sikerül Nektek is!Szorítok!
miért nem mennek a gyerekek karácsony délelöttjén hozzátok?
Mi így csináljuk, teljesen jól működik.
én két fiút kapta
"anyuka"nekem adta őket
2 és 5 évesek voltak
most 19 ,21
szalad az idő
Sajnos egy gyerek,főleg egy kamasz abból a felállásból indul ki hogy a szülei legyenek együtt főleg ha 15 éves koráig velük nevelkedett.Általában amikor válás van nem is látják be ,hogy ez így volt jobb ők csak a tökéletesre emlékeznek,vagy elszínezik a rosszat.Alapjáraton is a szüleik ellen lázadnak,de egy ilyen kuszább helyzetbe lehet bűnbakra lelni,akit a te személyedbe talált meg.Egyszerűen szerintem most minden bajnak okozóját benned lát és így ítél meg.Szerintem az anyja is mondhatot olyan dolgokat....,de ezt nem tudni mi?Az ő érzései is változhatnak,lehet kicsit megbánta a válást és mivel te jelen vagy esély sincs békülésre...ki tudja benne is mi zajlik le...
Szerintem egyet tudsz tenni,támogatni a párodat abban hogy a kapcsolatát fiával minnél tartósabbá tegye,de ahogy írtad ezt meg is teszi.Egy ideig jó lenne ha kicsit hátrébb húzódnál,beszéld meg a pároddal hogy a inkább ne közös programok legyenek,hanem csak ő és a gyerekei legyenek együtt.Egy kicsit a fiú is megnyugszik hogy nem vagy szemelőtt és te pedig egyelőre az apjukkal való kapcsolatodra koncentrálj.Itt az apának is el kell mondani a válásuk okait,nem egyszer többször...sajnos egy kamasz nem arról híres hogy kérdez,de annál inkább agyal egy témán...itt az apának kell a témát felhozni és az érzéseiről, az anyukkal való viszonyáról beszélni.Aztán amikor már egy kicsit nyugottabb ez a fiú újra találkozni vele.Szerinted ez kivitelezhető?
Szia Bogica!
Örülök,hogy reagáltál. Igen,jól veszed ki a szavaimból, a válás előtt is a "színen" voltam. Ráadásul a gyerekei előtt sem titkolt, bár leplezett volt kapcsolatunk igazi mivolta. Tehát ismernek 3 éve, de valószínű csak most tudatosult,( még egyszer jelzem, csak az egyik fiúról van szó )a gyerekben, hogy az Édesapja életének, így az ő életének is a részévé váltam. Gondolom szeretne mindent megtenni, hogy ez ne így legyen. Az apját nem veszítette el, nem is veszítheti.A párom ebből a szempontból is egy nagyon értékes ember, imádattal szereti a gyerekeit, értük él, küzd, dolgozik. Az, hogy a feleségével már képtelenek voltak együtt élni, nekik is rossz volt, megmérgezte mindennapjaikat. Én azon a véleményen vagyok, hogy a gyerekek kedvéért ne maradjon együtt két ember, meggátolva azt, hogy egy új, talán boldogabb kapcsolatot kizárjon, ebből az EGY életéből. Az, hogy én az apa életébe léptem, már nem véletlen, társra vágyott, amit otthon nem kapott meg. Nem mondom, hogy mi nem vagyunk hibátlan emberek, és nem vagyunk okai semminek, de mindíg két emberen múlik minden. Ezt szeretném megértetni a fiúcskával, úgy tünt sikerül is, de jött egy pillanat, amire nem is hajlandó magyarázatot adni, és teljesen ellenem fordult, de nagyon dúrva módon, amit, ha érdekel bővebben kifejtek. Előszőr iszonyatos dühöt éreztem, hogy jön ahhoz egy 18 éves gyerek, hogy semminek nevezzen, de most már inkább fáj.Nem csaK ENGEM KESERÍTETT MEG, HANEM AZ éDESAPJÁT IS. nAGYON FONTOS, HOGY AZ EX ÁLLÍTÓLAGOSAN TELJESEN BELE VAN TŐRŐDVE A KAPCSOLATUNKBA, DE MÁR EZT IS KÉTLEM. nEM TUDOM MI LESZ EZUTÁN, EGYET TUDOK SZERETEM EZT AZ EMBERT, ÉS ELFOGADOM GYEREKESTŐL MINDENESTŐL.
vÁROM LEVELED: DITOM
Szia ditom.Egy nagyon fontos dolog az első,hogy szerintem semmiképpen ne érezd küzdelemnek,és nincs itt nyertes,ez a hozzáállás semmiképpen nem jó.Ajánlani tudnék neked egy jó könyvet:Fischer Eszter:Modern mostohák,A páromnak gyereke van.
Nem tudom a válási körülményeket...,de a szavaidból azt vettem ki,hogy akkor már színen voltál az apjuk életében...Igaz?
A 18 éves kamaszból ki tudja mik bugyognak ki ilyenkora,amikor amúgy is a lázadás a lételemük.Egy kicsit talán többet írhatnál.....
Segítsetek! A nyáron a leg boldogabb emberré tett az új párom ( elvált )gyermeke. Úgy tünt pillanatok alatt elfogadott, mint az édesapja új párját. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy a párommal nem élünk együtt, de sok közösen eltöltött időnk volt, persze a gyerekekkel együtt. Úgy tünt minden rendben. Sőt, meglepően kedvesek voltak velem. Ők egyébként az édesanjuknál élnek, és még elég friss a válás. A mi kapcsolatunk viszont több, mint 3 éves, de nem ez volt a válás kizárólagos oka. Rátérek a lényegre, 2 hete minden megváltozott. Olyan szinten ellenem fordult a kisebb gyerek (18 éves), hogy nem térek magamhoz, minden előzmény nélkül. Szószerint szét akar marni minket, fenyegető sms-t küld. Ezzel a páromat hozza a legnehezebb helyzetbe, mert úgy érzi, a gyermeke mellett kell kitartania, ez persze naponta változik, hol eltávolodik, hol újra csak kellek neki. Mi tévő lehetek? Változhat még a gyerek hozzáállása, vagy hagyjak föl a küzdelemmel, ő kerül ki győztesen? Várom a hasonló tapasztalatokkal rendelkezők "okosságait"!
Előre is köszönet: DITOM
Szia, szívesen.
Tudod, azt szokták mondani, mindig a nő legyen az okosabb, de úgy, hogy a férje azt higgye, ő az okosabb. Vagyis, mi nők úgy születtünk a földre, hogy mindent el tudunk érni, amit akarunk, ha hajlandók vagyunk okosak lenni...
Talán egyszer említsd meg a férjednek, hogy szívesen vennél részt közös programokban, hiszen nem azért mentél hozzá feleségül, hogy otthon ülj, mert azt az esküvői cécó nélkül is meg tudtad volna csinálni. Tudtad, hogy vannak gyerekei, tudtad, mit vállalsz.. Most már csak engedje meg, hogy közös életet élhess, hiszen már van közös gyerek is, aki lelkileg ugyanúgy megsínyli, mint a nagyok, ha nem érzik az összetartást. Néha nehéz azt mondani, hogy közös programot akarok, amikor valójában nem akarok. Ilyenkor azonban mélyen magamba nézek és megkérdezem, hogy én akarom-e ezt a kapcsolatot? Ha igen, s nem akarom, hogy a gyerekeim is elvált szülőkkel rendelkezzenek, kompromisszumot kell kötni.....szerintem....
Bocs, ha túl tanárkodó vagyok, s úgy érzed, ez a te életedbe nem illeszthető be!
Üdv
Köszi a választ:)
Lelkileg nagyon nehezen viselem ezt a helyzetet.
A férjemmel pedig szinte sosem vagyunk együtt:(
Korán megy, későn jön.Hétvégén ritkák a közös programok, mert ő általában a nagyokat viszi.
Lelkiismeret furdalásom van, hogy a gyerekeim nem nőhetnek fel normális családban.
Végre rájött most a férjem, hogy ez így nem mehet tovább, megtette a feljelentést GYT ügyben, és a láthatást is be akarja tartatni...
Kíváncsi vagyok mi lesz belőle.
Szeretném azt hinni hogy van esély arra hogy normálisan éljünk...
Szia!
Szerintem EZÉRT egyáltalán nem kell elválni. Ha a férjed melletted van, a másik nővel nem kell törődni. Nem szabad az ő szintjére süllyedni. Azt élvezi, ha téged felzaklathat. Talán az egyetlen szórakozása. Ha elválsz, ő nyert. Jót röhög a markába, hogy a volt férjének másodszor sem sikerült. A hülyeségeit levegőnek kell tekinteni. Én is fiatalon csöppentem bele, s nem volt könnyű elviselni. Mégis, azt mondom, ha azt látja, hogy téged és a férjedet nem érdekelnek a hülyeségei, egy idő után le fog állni. Ha feldühödtök, olaj a tűzre. Bánjatok úgy vele, mintha ő is az egyik gyerek lenne. Nálatok van minden gyerek, tiétek a felelősség, ti diktáltok....
Sziasztok!
Örülök hogy rátok találtam.
Nagyjából vázolom, nálunk mi a helyzet.
18 éves koromban ismertem meg a férjem.
Akkor már válófélben volt. 3 gyermeke van az előző házasságából.
Most 22 éves vagyok, 3 éve vagyunk házasok.
Van egy 2 éves kislányunk, és pocaklakó augusztus végére várható.
Férjem nagyobbik fia/12/ 3 éve, kisebbik fia/11/ 2 éve, lánya/9/ másfél éve él velünk.
M ost év elején sikerült ezt hivatalossá tenné.
A gyerekekkel jó a kapcsolatom, a fiúk anyának hívnak.
Most mégis azt érzem, hogy szétesik minden...
Exnej folyamatosan jelen van az életünkben.
Jön ha kedve szottyan, egyesével viszi el a gyerekeket, mert neki megterhelő a három...
És állandóan az én szidalmazásom a téma...
A gyerekek nem veszik komolyan.
De én ezt már nagyon nehezen viselem.
Az első terhességem a sok idegeskedés miatt majdnem elhalt. Akkor ilyen megjegyzések jöttek ,hogy engem le kéne hányni mert terhes vagyok...stb.../bocsi hogy leírtam, de még ma is írtóra felzaklat.../
Nem akarom hogy a gyerekeimnek egy ilyen emberhez valaha is bármilyen közük legyen.
Nagyon elfáradtam. Már a váláson is gondolkoztam...Tényleg ez az egyetlen megoldás?