Második feleségnek lenni (beszélgetős fórum)
A párom ex neje szerencsére kinn él Németországban.Így nem kell folyton összefutni vele az utcán. Bár nekem semmi bajom vele, de lehet pont ezért. :)
Neki már van 2 pici gyereke az új férjétől és már nem is olyan szép és fiatal, mint volt annak idején. :)
Szerencsére a párommal nincs közös egyerekük. De mi már tervezzük!!:)
Kedves Mindnyájan!
Az előbb írtam már elvira-nak, még csak most regisztráltam és a hozzászólásom elküldése után láttam, hogyan működik ez. Tehát: még nem tudtam minden hozzászólást elovasni, de már annak örülök, hogy egyáltalán van ilyen téma. Bár látom, nem túl aktuális már, de jó lenne újra elindítani. Szerintem mindig van mit "elpanaszolni".
Szia elvira1!
Végre valaki, aki utál második feleség lenni! (nem a bajodnak örülök) Eddig azt hittem, hogy egyedül vagyok ezzel a problámával. A férjem ezt dilinek fogja fel nálam, jó depressziós vagyok a házasságunk óta. Ennyit egyelőre. Jó lenne, ha írnál.
Én a férjem első feleségével abszolút nem atrom a kapcsolatot, de a férjem se vele. Sajnálom, mert van egy közös gyerekük, akit mi nevelünk....Az ő érdekei miatt kéne legalább beszélniük olykor-olykor egymással.
Szia Csehe!
Aranyos vagy, hogy eszedbe jutottam.
Az ünnepek jól teltek, csak karácsony előtt volt egy kis gubanc, mert anyuci hazalátogatott és sikerült felhergelnie mindenkit. Mindegy, hála Istennek visszament és az ünnepekig megnyugodtak a kedélyek, úgyhogy minden szép és jó, csak hulla fáradt vagyok. Ki kéne vennem egy kis szabadságot, csak nincs aki adjon.
Remélem nálatok is minden oké. BUÉK
nekem marha nagy szerencsém van. a férjem első felesége (mellékesen nem miattam váltak el) nemrég hívott fel, hogy milyen természetes gyógymódokkal kezeljem a gyerekeimet, akik napok óta köhögnek, lázasak és folyik az orruk, mert a gyógyszerek nem használtak.
Szia Linette! Remélem békében, szeretetben elteltek az ünnepek. Várom a jelentkezésedet. :)
Hát, lehet, hogy tényleg szakemberhez kéne fordulnunk, nem tudom. Amúgy a legkisebb gyerek 18 hónapos, a párom gyerekei 10, és 13, az én gyerekeim 16 és 19 évesek, és ígérem írni fogok. Köszi, boldog ünnepeket kívánok neked és mindenkinek aki erre jár.
Aha, értem én mire gondolsz, nálunk is hasonló a helyzet, csak nincs ennyire eldurvulva. Nekem nincs "külön" gyerekem, a közös most született, a másik 2 meg már nagy, viszonylag. Én az elejétől fogva következetes vagyok velük, amit apáról nem lehet elmondani, őnála előbb-utóbb mindent lehet, max kicsit nyafogni, mártírkodni kell. Így apa nem vette tudomásul, hogy a gyerekei felnőttek. Még mindig úgy viselkedik velük, mintha 8-10 évesek lennének. És a gyerekek ezt nagyon jól kihasználják, tudják mikor nem hozzám kell jönni. Én egyébként mikor úgy éreztem, hogy végképp nem tudok mit kezdeni a helyzettel, szakembertől kértem segítséget, tanácsot. Pl a nevelési tanácsadóban, pszichológustól, nevelő-, fejlesztő tanároktól, gyerekorvostól. Mindenkit megkérdeztem, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni. Persze ettől nem tűntek el teljesen a problémák, csak kicsit másképp látom őket. Talán nekem jobb a helyzetem abból a szempontból is, hogy az én párom azért hajlik kicsit a változtatásra, de nem igazán megy neki. Nem tudom mennyi idősek a gyerekeid, de, ha ennyire rossz a helyzet, lépned kell valamit. Erre így rámész te is , meg a saját gyerekeid is. Azért majd írj, mi történik.
Az a baj, hogy hiába gondolkodom. A párom nagyon jó ember, tudom hogy szeret engem, jól bánik a gyerekeimmel, de!!! És itt van a lényeg. A saját két gyerekét rózsaszín szemüvegen át látja. Rettenetesen elfogult velük szemben, mindent lehet nekik, nincs nevelés, szidás, büntetés semmiért. Így én mondhatok amit akarok nem számít. Főleg, hogy anyuci elmagyarázta nekik, hogy nekem mikhez nincs jogom velük kapcsolatban. A párom az összes többi gyereknél tudja, hogy ha valami rosszat tesznek annak mi legyen a következménye, csak a saját kettőnél nem. Hiába mondok neki bármit, hiába beszélgetünk megérti, de tenni nem tesz semmit. Azt mondja, értsem meg, ő ilyen. Ebből adódik az összes konfliktusunk. Milyen a gyerek? Apa úgysem szid meg, én mondjak amit akarok, így nem bírok velük. Aztán ott van az én két gyerekem, akiktől folyton azt hallom, hogy rám rámszólsz ezért meg azért, rájuk miért nem, pedig én vagyok a te gyereked! Ha szólok újabb falba ütközöm. Úgy érzem nem nagyon van megoldás a problémámra. Azért írtam ide is, mert a statisztikák szerint minden harmadik házasság válással végződik. Gondoltam sokan vagyunk második feleségek hasonló problémákkal és hátha tud valaki jó tanácsot adni mit tegyek. Nem nyafogni akartam, csak próbálkozni, hátha így ismeretlenül is kapok használható ötleteket, amiket köszönök. Remélem, hogy nem írtam össze-vissza mindent, mert ezt elmondani könnyebb mint megfogalmazni és leírni. Köszi
végig kéne gondolnod, hogy miből ered a legtöbb veszekedés, és ha lehet ezeket kerülni, vagy másképp megoldani, nem mindig a pároddal veszekedni. Én váltottam, nem a párommal veszekszem, ha a gyerekekkel van baj, hanem elsősorban nekik szegezem a kérdést. Ő már csak akkor folyik bele, ha már elkerülhetetlen.
Akkor jó, ha nincs nagy baj. A problémák pedig előbb utóbb sok-sok szeretettel megoldhatóak.Valaki mindig nyelni fog, de ha ügyesen csinálod, akkor nem mindig ugyanaz.Ha a ti kapcsolatotok erős, akkor kibírja. Azzal foglalkozz, hogy a kettőtök szerelme legyen az erősebb!!Legyen elég időtök és energiátok egymásra, ne vesszetek el a gyerekek közötti csatákban!
Azért ezt nem gondoltam teljesen komolyan, mert nagyon szeretem a páromat és ha nem lenne ez az én gyerekem, te gyereked probléma nagyon jól megértenénk egymást, csak most el vagyok keseredve. Szeretném megtalálni a megoldást, de azt hiszem egy beszélgetés nem segít, mert már nagyon sokszor próbáltuk. Amíg bírom küzdök, mert szeretnék boldog feleség lenni minden téren. Talán sikerül egyszer.
Ha ezen gondolkodsz, akkor már régen rossz! Én azért idáig nem jutottam el..Azt tudom mondani, hogy a helyzet gyökerestől nem fog megváltozni.Lehet, hogy rá kéne szánnod magad egy utosó nagy beszélgetésre és ha nem javul a helyzet inkább továbbállni...de az sem lesz könnyű.
Most már én is tudom, hogy nem szabadott volna, de hát utólag mindíg könnyű okosnak lenni. Ráadásul akkor még nem is volt arról szó, hogy enyém lesz a párom két gyereke is. Most meg már ott tartok, hogy vagy fogom a gyerekeimet és lelépek, vagy megbolondulok. Állandóan veszekszünk, persze csak a gyerekek miatt és teljesen készen vagyok.S.O.S. valaki
Azt hiszem igazad van! Ha valaki előre megmutatta volna az összes problémát én sem vágtam volna bele!
Így utólag:jó, hogy nem tudtam mit vállalok!
Szia Linette!
Hát sajnos nem vagy egyedül ezzel a helyzettel. Nálunk is ez van. Az én gyerekem meg a te gyereked veri a mi gyerekünket. 13 éve vagyunk együtt. Most a férjem fia 27, az én fiam 17, a közös lányunk pedig 5. Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne menjen bele egy olyan kapcsolatba, ahol már van gyerek. Nekünk többször is majdnem ráment a kapcsolatunk a férjem fiának a dolgaira. Nagyon hosszú, nem részletezem, de a végén olyan súlyos depresszióm volt, hogy a Hárs-hegyen kötöttem ki. A mai napig gyógyszereket szedek.
A mai ésszel nem mennék bele ilyen kapcsolatba.
Nálunk sem kicsik már a gyerekek, bár egyik sem az enyém. A nagyobbik lassan 18, a kisebbik 14. Mindketten diszlexiásak, tehát elég problémásak is. Főleg a kisebb, nála ehhez társul némi magatartászavar is, úgyhogy nehezített feladat, de ezt csak az tudja igazán, aki együt él vele, ill. ilyen betegségű gyerekkel.
Nekem nagyon sokat jelent, sokat segít, hogy most megszületett a közös gyerekünk. Azért 7 év után kicsit belefásul, nagyon elege lesz az embernek.
Én már könnyen beszélek az egyik gyerek 24 a másik 25 éves...Az egyik az én gyerekem a másik a páromé és mindketten elváltunk. A gyerekeink mondták már felnőtten, hogy az volt a jó nekik, hogy nálunk nem kellett hallgatniuk a másik fél szidalmazását.Merthogy gyerekként nagyon rossz volt neki, amikor az anyja vagy az apja szidta a másikat.Ez nálunk nem volt és ezt felnőttként nagyon értékelik.Persze nem volt könnyű és nem is mondom, hogy azok lesznek az elkövetkező éveitek. Nekünk sem volt az.Az a fontos, hogy egymást szeressétek a pároddal és ha vitatkoztok is a gyerekek miatt, a kettőtök kapcsolata legyen a fontosabb, mint a vita!
Jó, de miért én legyek az aki mindíg hallgat és nyel. Én úgy érzem nem követtem el ellene semmi rosszat, sőt én nevelem a gyerekeit, én gondoskodom róluk, mégis én vagyok a rossz. Nagyon sokáig nem szóltam semmit - kb. 2 évig bírtam -, mert ugye mégis csak a párom gyerekeinek az anyjáról van szó, de egyre gyorsabban elszakad nálam a cérna ahogy telik az idő.
Van egyáltalán valakinek jó tapasztalata az elődökkel kapcsolatban? Vagy ez így működik mindenhol?
Én igyekszem magamban szidni az exet, de néha azért nem sikerül. Igazad lehet a lelkiismeretet illetően, de ez akkor is nehéz dolog. És valahogy nem akar könnyebb lenni...
Mivel 2 gyereket neveltünk így fel, talán adhatok tanácsot:Ameddig csak bírjátok cérnával ne szóljatok az ex ellenhangosan.(magadban szidhatod!)Az a tapasztalatom, hogy a hirtelen méreg elmúlik, de az esetleg bántó szavakra emlékeznek.(a gyerek is meg a párod is)Ha lehet ne foglalkozzatok vele..tudom nem mindig lehet.És higgyétek el a párotok nem köztetek és a gyerek között örlődik, hanem a lelkiismerete nem hagyja nyugodni-mert nem tud mindenkinek jót tenni!
Szia Linette69! Úgy látszik igen egyforma a helyzetünk. Volt feleségnek nem szól semmit a párom, de a gyerekeknek azért nem hagyja annyiban. Máramikor. De én úgy látom ő is őrlődik, talán úgy érzi választania kell a gyerekek meg köztem, és nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, és ahogy mondod, sajnálgat engem, csendben. Most, hogy van közös gyerekünk, talán változik a helyzet...
Szia Csehe! Látom nagyon hasonló cipőben járunk, ami egyáltalán nem vigasztal, de érdekelne, hogy nálatok a párod hogyan kezeli a helyzetet. Úgy értem, hogy mit szól ahhoz, hogy a volt felesége ellened hangolja a gyerekeit? Próbál tenni ellene valamit, vagy csak csendben sajnálgat téged mint engem az én párom?
Igyekszem, köszi :)).
Csak az ideg kap el, ha szóba kerül az uccsó ex... persze soha nem hallok róla jót, kemény kritikát kap mindig, de nem értem, ha ott a férje a nőnek, miért nem azt hívogatja? Miért kell mindenről beszámolnia a páromnak? Marhára remélem, hogy az új férje felépül (volt egy randa balesete nem olyan régen) és végre elköltöznek jó messzire, akkor talán leszakad végre a páromról. Nem tartok attól, hogy visszasírja magát, bár erre is volt precedens, azaz próbálkozás a csajnak.
Nekem eszembe nem jut felhívni egy exet sem. Ha mégis beszélek valamelyikkel, akkor fix, hogy nem én hívom. Fura is, mert az utolsó, azaz a párom előtti újabban többet keres, mint amit elviselhető mennyiségnek tartok. Múltkor már meg is jegyeztem, hogy miért nem a volt feleségével trécsel? Na igen, ott második voltam, lettem volna. De ott keményen jelen volt az ex feleség, a csemetéjük miatt. Rendszeresen, ha "programja" akadt, akkor az akkori pasim nyakába varra a lányukat, majd egy hétre rá kb. jelenetet rendezett a gyerek szeme láttára, hogy erkölcstelenek vagyunk,, na bumm, látott ölelkezni (semmi mást, hisz ha ott volt a csemete, akkor nem csináltunk mást, egy-egy ölelésnél) a lány és persze én voltam a mumus, aki elveszi az apját az anyjától. Vagy az anyja hangolta ellenem, ami valószínű.
Jelenleg ilyen baj nem lesz, mivel a mostani párom fia 26 éves, saját lábán áll már, így nem lesz kit ellenem hangolni, bár az első feleség akitől a gyerek is van, még mindig tesz megjegyzéseket, hogy visszavárja a párom. Ezt sem tudom igazán hova tenni... 20 éve váltak el, (vagy van már több is), ennyi ideig nem talált mást magának, és mivel belemenekült a vallásba úgy gondolja, hogy nem is kell más. Félelmetes tud lenni ez a dolog. Na mindegy, eme eset nem feszélyez, mivel nem véletlen váltak el annó, de ez a nőci is kötelességének érzi, hogy kérdezzen rólam rendszeresen. Érdekes, hogy a párom fiát hidegen hagyja, hogy majdnem vele egykorú vagyok (na jó, idősebb vagyok 4 évvel), meg nem is nagyon fírtatja a dolgot. Szerintem az apja mármint a párom, kiesett a pixisből annó, mikor elvált az anyjától. Nekem úgy tűnik, mikor hallom őket beszélgetni, hogy valami kötelező rossznak tekínti a párommal való beszélgetést, vagy amolyan szükséges dolognak...
Na mindegy, valahogy majdcsak leépítem az utolsó exet, ha máshogy nem, akkor magamban :)).
Én már 7 éve vagyok második "feleség" (mi nem házasodtunk össze), nálunk a páromnak van két gyermeke. Azóta megszületett a közös gyermekünk is, úgyhogy most nagycsalád lettünk. Nálunk a gyermeknevelési kérdésekből indul a legtöbb probléma. Ráadásul a párom gyermekeinek az anyja is ellenem van a gyerekeken keresztül, pedig nem miattam váltak el, de ez egy hosszú történet. Van, hogy elegem van az egészből... Nehéz dolog ez így.
En is csak a masodik feleseg vagyok es nagyon utalom!!!Mindig ugy erzem hogy kisert az elozo!
Kulonosern most hogy ozvegy maradt.
Nekem is tele van a faxom az elődömmel. Kiment küldöldre dolgozni egy évre már másodszor. A gyerekeket ránk bízta, de ahelyett hogy hálás lenne minden baj, persze az amit én csinálok. 3-4 havonta hazajön és osztja az észt. Ha rászólok a gyerekekre valamiért (amit nyilván tőlük tud meg) akkor hogy jövök én ehhez, ha nem szólok, akkor nem törődöm velük. Most akkor legyen kockás sapkám vagy ne?
Gondolj mindíg arra, hogy mégis te kellesz neki, téged szeret a párod nem őt. Nem szabad visszafelé nézni! Ami elmúlt, biztosan nem jön vissza. Kár ezen golyózni,mert rossz lesz a kedved, ettől meg a kedvesed kedve is. Arra pedig vigyázz:)))
Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de nekem a törpöm tele van az ex feleségekkel... Igaz még nem vagyok feleség, de a 4. leszek a páromnak... Igaz az előző három házasságából az elsőben van gyereke, velük értem, hogy tartja a kapcsolatot, de az utolsó folyton a nyakára jár a páromnak (holott mág ismét házasságban él a nőci)... Folyton én vagyok a téma, hogy mikor megyek, mikor lesz az esküvőnk és stb.
Egyelőre nem veszek róla tudomást nyilvánosan, de belül idegesít valamennyire. Gondolom majd egyszer elmúlik, bár azt sem szeretném, hogyha beszél a harmadik ex feleségével, akkor nem mondaná el, hogy éppen mi a helyzet vele...
További ajánlott fórumok: