Kamionos feleségnek lenni (beszélgetős fórum)

Nagyszerű az írás.Részemről is az jött le,hogy a boldog családi idill alatt ott lappang egy kis szomorúság.

Amit megértek.

Kamionos feleség vagyok több mint 5 éve.

Ahogy utal Kedves Flyer nagyrész a kapcsolaton ,két emberen múlik,hogy élhető ez az élet.

Mi szerencsésebbek vagyunk mert ált. hétvégére hazajön.

Nem minden a pénz,mondják a legtöbben.Igen nem minden azon múlik.De szerintem itt már e szakma iránti "szenvedély" - még annak nagy nehézsége ellenére- nehéz a váltás egy minden napra hazaérős munkára.

Kérdés a család hogy tolerálja.

Minden elismerésem a Tiétek főképp Flyernek!

Ez a fajta idő beosztás számomra kizárt.Így is vannak hullám völgyek,hogy nincs itthon Apa az oviba szerepléskor v. új élménynél.Pedig minálunk sűrűbb a haza jövetel.

Emberfüggő,hogy ki mit választ ill. bír el😊

Barinomeknel sem (csak) ezen mult...

Nem lehet kategorizalni,csak eloitelek vannak.

Akik "szállítják az ételt, a gyógyszert, az üzemanyagot és sok mindet", őket nem szabad szidni? A kamionos is csak egy porszem a gépezetben, mint teszem azt az eladó, utcaseprő, gázszerelő (klasszikus).

Nagyon divat lett a "haminemvagyunkmindenmeghalsemmisenincs" puffogtatása, főleg a söfőrök részéről.

A 250 meg egy vicc. Létezik, de aki valamelyest életképes, belföldön is jóval többet keres.

" Ők "feladták" a kényelmes életet a családdal, de a családjuk legalább ekkora áldozatot hoz. Gyerekek, akik mindig várnak, szinte apa nélkül nőnek fel. Mondhatja bárki, hogy egy erős családban nem így van. De az apa jelenléte minden gyereknek fontos! Nők, akik mindig erősnek mutatják magukat, akkor is, amikor legszívesebben sírva bújnának a párjukhoz, mert hiányzik. Akik a gyerekeik miatt többet cipelnek, mint amit elviselnek. "

Nem értem. Ti választottátok ezt az életet. Nem kényszerített senki. Ha nektek így jó, akkor hajrá. Vannak akik tudnak így élni, mások meg nem.

Hozzáteszem 250ezret ennél jóval könnyebben is meg lehet keresni kamionosként, szabad hétvégékkel is...

Egyetértek.

Csak annyit tennék hozzá a cikkhez: igazad van, piszok nehéz lehet. De még mindig jut eszembe nehezebb élethelyzet.(Bocs, de elégedetlenséget, némi haragot vélek felfedezni a sorok között. Lehet, hogy tévedek - akkor bocs!)

Nagyon hasonlít ez a topik a katona feleségek témához.

Több olyan foglalkozás is van, ami gátolja a családi együttlétet.

Barinom (ex) kamionosfeleseg... 20 ev hazassag utan off.

Nem lett gyerkocuk, mert hol az egyik akarta, hol a masik. Aztan a manyus hazahozott egy kis lapostetut -amugy minden Hawaii volt...- Barinom nyomozni kezdett, majd sorra derultek ki a stiklijei,

szval a TI peldatok mas es maradjon is igy!

Nem foglalkozasfuggo ez az egesz.

Minden elismerésem a Tiétek!

Erőt és kitartást kívánok a továbbiakhoz!

A szeretet nagy úr,minden akadályt legyőzhet.

Minden elismerésem!

Biztos nagyon nehéz...

Nekünk nem ment a két-három hét kint és egy hétvége itthon...így váltott , kevesebb pénz ugyan , de hetente itthon van, még ha csak fél napra is, de minden második hétvége a Miénk.

Sok a kritizáló ember...én meg azt mondom inkább így szeretetben, mint minden nap egy szeretet nélküli kapcsolatban. Szinte minden együtt töltött idő karácsony, sütök, készülök, boldogan várjuk. Aztán mikor szólítja a munka, felszívom magam, és teszem én is a dolgom. Néha rossz, de szabadnapokkal meg lehet oldani :)

Kedves flyer32! Fel ne húzd magad azon, hogy belekötnek a soraidba. Bármit is írsz, mindig lesz olyan, aki beleköt. Tök mindegy, mi a téma.

Az én volt férjem nem kamionos és még csak nem is dolgozik külföldön, mégis ezt éltük meg mellette, amit leírtál. Pontosan tudom, milyen magadra utalva rendezni két (nekem 3) gyereket. Szerintem eszébe jut másoknak is, hogy neked sem könnyű. Nekem legalábbis azt mondták, hogy merem így bevállalni a 2. majd a 3. gyereket.

Tiszteletre méltó, hogy ilyen szépen meg vagytok, kívánok nektek ehhez sok kitartást.

Én nem bírtam már, hogy hátra voltam/voltunk sorolva.

Kedves Zsú1965!

Köszönöm, hogy elolvastad az írásom. Valóban mindenkinek a sajátja a legnehezebb kereszt. Szerettem volna megmutatni, hogy milyen vágyni egy társra, aki fizikailag is mellettem van, miközben párkapcsolatban élek. Ha egy irodában ülne és mindennap hazajönne, lehet már nem is lennénk együtt. De nekünk így alakult. :) és egy másik hozzászólót idézve: "a hosszú házasság titka" :) :)

Kedves Hozzászóló!

Bejártuk Európát, mert olcsó a repjegy és mert saját autóval mentünk. Szerintem nem olvastad végig az írásom. Jelzáloghitelünk van, ami a válság után a duplája lett. Még 20 évig fizetjük, hála a forintosításnak. Hazajönne ő, de itthon a kamionos cégek nem úgy fizetnek, ahogy azt sokan képzelik. Hiába a más állítás, max.250ezer amit kifizetnek. HA!!! nincs üzemanyag levonás, ha nincs egyéb levonás a következő jogcímek alapján: napi max. sebváltás túllépése, napi fékpedál limit túllépése, üzemanyag használat minimum limit túllépése. Írásom lényege nem a pénztárcám megbeszélése volt, hanem megmutatni azt, hogy milyen egyedül élni, miközben van párom.Köszönöm az észrevételed.

Értem, amit mondani akarsz, hogy nem könnyű. Nem is gondoltam, hogy az.

De szerintem egy kamionos és a családja sem hoz több áldozatot, vagy nem mond le több mindenről, mint más foglalkozásokban. Csak másról. Sorolhatnék sok-sok szakmát... Persze mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb.

Erre szokták azt mondani, "ez a hosszú házasság titka" :DD

Szerintem egy idő után ez az éltforma válik hétköznapivá, apa majd jön, család meg elvan nélküle. Szerintem ebbe végül a gyerekek is belejönnek, meg anya is szabadabb, nem szól bele senki a napi dolgaiba.

ÉN még mondjuk nem találkoztam olyannal, aki szidta volna a kamionosokat, szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy a gyógyszerek, élelmiszerek, bútorok, csempék nem maguktól sétálnak át az országhatáron.

Mindazonáltal én nem értem, hogyan lehet ezt az életet ennyi időn keresztül élni. Ha fontosabb a pénz, mint a család akkor nyilván nincs akadálya. De mondom csak akkor ha fontosabb a pénz a családnál.

Én ezt nem teljesen értem. Arra van pénz, hogy bejárjátok Európát, de arra már nincs, hogy apuka hazajöhessen a családjához?

Avagy időközben mégiscsak fontosabb lett a pénz, mint a család, és annyira már nem fontosak egymásnak ezek az emberek, hogy feladják a kényelmes életet a ténylegesen együtt tölthető életért?