Második feleségnek lenni (beszélgetős fórum)

MEGÜTÖTT????

na kapott volna akkorát, hogy a fal adja a másikat!!

bocsi, hogy beleszólok, de a férjed egy szemét alak, ha ezt hagyja!!

Sziasztok!

Még eddig soha nem írtam ilyen fórumba, de ebben az esetben nagyon is érintett vagyok. Részemről mindannyiótoknak igaza van, de én mindig úgy próbáltam a konfliktusokat elsimítani, hogy megpróbáltam az érintett fél fejével gondolkozni, elképzelni, mi lenne, ha én lennék a helyében. Talán már túl vagyok a nehezén, talán nem. Elvált szülők gyermekeként, mostohaapával, mostohatestvérrel nőttem fel és második feleség vagyok.

Amikor megismertem a férjem, tudtam, mit vállalok, hiszen ott volt a két kislánya (8 és 13 évesek), akikhez ragaszkodott. Ne felejtsétek e, hogy ilyenkor mindenki sérül, de legjobban a gyerekek. Ők csak azt látják, hogy valaki "elvette az anyut, vagy az aput". Igyekeztem békebíró lenni, a férjemmel megértetni, hogy nem szabad szidni a gyerek előtt a volt nejét, mert ő ezt még nem érti, s csak a gyerek ellenszenvét váltja ki ezzel. Hiszen gondoljatok bele, ti is foggal körömmel védenétek az anyátokat, bármi is történjék, hiszen anya csak egy van. Tudtam, hogy ő (a volt nej) szid engem is, a férjem is, hiszen a gyerek néha-néha elkottyantotta, de igyekeztem "normálisan" lereagálni a dolgot. A naggyal nehezebb dolgom volt, hiszen pont a sértődős korszakában ismertem meg. Nagyon védte az anyját, az anyja szavai jöttek vissza minden mondatában.

A kicsivel hetente három délutánon együtt tanultunk, s mikor megszületett a saját gyermekem, sokszor csak az ölembe vettem és leültem tanulni a férjem gyerekével. Sokáig lelkiismeretfurdalásom volt, hogy a GYes-t nem arra fordítottam ,hogy 100 %-osan a gyermekemmel legyek. Egy éves volt a kislányom, amikor elkezdtünk építkezni, s az egyszobás albérletből 3 szobásba költöztünk, ami az építkezéshez is közelebb esett. Ekkor a férjem kisebbik nagylánya, aki akkor már 11 éves volt, közölte, hogy velünk akar maradni. Mi mindig azt mondogattuk neki, hogy mi nagyon szeretjük, de az anyja is és a gyerekeknek igazán az anyjuknál van jó helyük. Ő mégis minket választott. Kb. fél év múlva jött a nagy is, 16 évesen. Nagyon nehéz 10 évem következett, pedig a férjem soha nem volt elfogult a gyerekeivel szemben. Sőt, sokszor én védtem meg az érdekeiket, mert úgy láttam, és ma is úgy látom, hogy nagyon radikális apuka. Ennek ellenére minden gyereke nagyon ragaszkodik hozzá. Van még egy kislányunk, így négy gyerekem lett 27 évesen két év alatt. Ebből kettő nem a sajátom. Bármennyire is igyekeztem, mindenki megsínylette lelkileg. Nagyobbik kislányom akkor vált lelkileg kiegyensúlyozottá, kezelhetőbbé, amikor a kisebbik nagy is "kirepült". Mindegyikkel jó a kapcsolatom, s már egy lakodalmat is "kibírtunk" az exnejjel közösen. Szóval száz szónak is egy a vége: aki a második feleség szerepét vállalja, kénytelen elfogadni a férfi mellé a gyerekeket is és csak akkor tudsz a férjeddel békében élni, ha nem bántod őket. Ők bánthatnak, mert még nem értik. És nem is fogják megérteni, hacsak nem kerülnek hasonló helyzetbe. Minél jobban tolerálod, a férjed annál jobban felnéz rád. Sajnos én sem csináltam valamit jól, mert belebetegedtem, s ha nem vagyok elég ügyes, bele is halhattam volna. De ez már egy másik történet.

Köszönöm lányok a bíztatást!

Nagyon jól esik , gyakran érzem tökéletesen egyedül magam és talán sokszor keresem magamban is a hibát , jól esik a külső megerősítés .

Az jó , hogy a férjemmel nagyon jó a kapcsolatunk ,az előbbiektől eltekintve , nagyon szeretjük egymást , máskülönben ezt nem lehetne elviselni.

Hbarbi , nagyon nehéz lehet neked .

Az valóban óriási teljesítmény , hogy ennyi szenvedés után is józan tudtál maradni. Remélem tudja a férjed , hogy milyen nagy ajándékot kapott az élettől veled.

Bár ezt a férfiak általában nem szokták észrevenni .

Köln , remélem csillapodnak már a viharfelhők és legalább a Húsvétod viszonlyagos nyugalomban telik .

Nálunk egyelőre szent a béke .M. egyelőre még itt lakik , de az is felmerült , hogy a következő hónapokban a barátnőjéhez cuccol át.

A történtek után , nekem ez a része totál mindegy ...

Sziasztok!

Látom mindenkinek sok elpanaszolnivalója van .

Én ezalatt a jó pár év alatt jöttem rá , arra , hogy sajnos az a rideg valóság , hogy nem tekinthető minden ember egyenértékünek .Van akiben jóval több a gonosz , másokban jóval kevesebb ...

Én igazából átéltem már azt is amit Cukilány és most éppen abban vagyok benne, amiben köln és kenyera. ( Bár én úgy érzem , kenyera problémája éppen megoldódóban van)

Elvált és újra házasodott szülők gyermeke vagyok jómagam is . Nálunk, ha úgy tetszik édesanyám volt a hibás, beleszeretett valaki másba . 14 éves voltam , a húgom 13 . Apukámból egyik pillanatról a másikra hétvégi apuka vált , egy másik férfi költözött az otthonunkba , majd két év múlva apukám is újra megnősült.

Akkor én is útáltam mindenkit , de legfőképpen apám új feleségét , mert úgy éreztem ,azt is elveszi tőlem , ami még megmaradt nekem az apámból . Jaj , hányszor kívántam , hogy bárcsak vesznének össze . DE!! , mindig szégyelltem is magam e miatt , hiszen egyértelmü volt már a tinédzser agyam is belátta , hogy apám végre újra boldog és az a nő is igazán szereti , jobban , mint az én anyám valaha .Mégis , ösztönösen útáltam azt a nőt , és a mai napig nem tudtam elfogadni , de soha ennek jelét nem adtam , mert egyszerüen , nem mertem , mert éreztem , hogy nem helyes , mert nem akartam apukám boldogságát tönkretenni , és végül is általában rendes volt velem az a nő , mindenesetre soha nem bántott , pedig még arra is vágytam , hogy egyszer szóljon rám hangosan , hogy azt majd elpanaszolhassam apámnak ,de nem így történt szerencsére.

Amikor megszülettek a féltestvéreim , az is borzasztó nehéz volt , a külvilágnak azt mutattam mennyire örülök , de én tudtam , itt végleg oda minden , ami a szüleim korábbi kapcsolatából megmaradt . Még most sem tudom igazán szeretni a féltestvéreimet , se az anyait, sem az apaiakat. A húgom is ugyanígy van ezzel , bár ő mindent könnyebben viselt .

Szóval én nagyon megértem a másik oldalt is .

És pontosan ezért tudom jól, hogy mi a normális és mi nem . Mik a természetes ösztönök és mi tartozik már a legnagyobb aljasság kategóriába.

A férjem lányai és az anyjuk engem kifejezett terror alatt tartanak . Nem tudok mit tenni ellenük , mert a férjem , bármit próbálnék is elpanaszolni , egyszerüen nem hisz nekem .

Tehetetlen vagyok és már bele is fáradtam .Várom azt a napot , hogy végleg kirepüljenek , legalább annyi nyugtom lesz , hogy nem egy házban élünk .

Nem akarok ,konkrét eseteket írni , mert már ebbe is kezdek belefáradni , de csak , hogy nagyjából érzékeljétek mik zajlanak a házunkban .Az egyik lány tegnap megütött , mert nem tesztett neki , ahogy rendet raktam a szobájában , a testvére pedig ott nevetett a nappaliban ezt látva. El sem mondom az apjuknak ,mert nincs értelme , a lányok zokogva tagadnának .

EZ van , nagyon erősnek kell lenni az élethez , azt már megtanultam. Sokszor eszembe jut , hogy nem ezért nevelt engem anyukám, hogy most abszolút niemandok élősködjenek a lelkemen .De nagyon szeretem a férjem , és azt hiszem megéri , még mindig megéri várni .

Kedves cukilány !

Meghatott az őszinteséged , és azt hiszem teljesen értelek is Téged . Hisz a mostohafiam kapcsán számtalanszor töltöttem azzal az időt , hogy megpróbáltam az ő fejével gondolkodni . Amit leírtál , az a részedről valóban egy teljesen természetes ösztönös hozzáállás , ezzel nincs is semmi gond . Egy ügyes 'mostoha' talán még ezt , a benned lévő ellenszenvet le is tudná küzdeni .

! Csakhogy két dolgot ne felejts el .Nem tudom mennyire olvastál minket végig , de a mi helyzetünk abszolút nem szokványos eset. Ha csak az én esetemet nézed , akkor nálunk az ex 18 évig hazudott , plusz a fia is már 3 éve , hogy a férjem egyszülött fia M. Gondolom, a Te édesanyád és Te sem , ilyesmire azért nem lennétek képesek , mert ez azért nagyon ritka . De amíg ez a borzalom ki nem derült , addig is megdöbbentő dolgokat müveltek, hogy szétválasszanak minket , például , csak hogy egyet említsek , az a nő begipszeltette a fia kezét nővér barátnőjével,elhitve , hogy balesetet szenvedett, hogy a férjemmel figyelmét ezzel is elterelje rólam ...és hasonló dolgok folyamatosan ...azért ez sem olyan normális ...

A másik része a dolognak , hogy az ún mostoháknak is vannak ösztöneik , ám. Minden nő nyugalmat , békét szeretne az otthonában és igazad van a gyerek az első , így ösztönösen elhárítani minden tényezőt , ami a gyermeke nyugalmát megzavarja. Hát itt tégy igazságot!!! Azt hiszem , hogy mindkét oldalon tudni kell engedni .Neked is , mint 'mostohagyerek' , bár az igaz , hogy mindig a felnőttnek kell megtenni a jó lépéseket . Csak sajnos van olyan helyzet amikor , hiába minden jóindulat , a másik részről jövő rosszindulat mindig győz.

Mivel mindenkinek csak egy élete van , ezért sokszor meg kell gondolni , hogy kinek és meddig hagyod , hogy beleszóljon és megkeserítse.

Nem akartalak bántani , remélem , értetted a szavaim és nem is bántásnak , vagy kioktatásnak vetted , főleg , hogy azt hiszem a Te helyzeted merőben más , mint ami nálunk van sajnos . Nem lehet egyszerü Neked sem , de mindig mindennek két oldala van , sajnos muszáj megpróbálni megérteni a másikat is , ha nem akarunk túl nagyokat hibázni .

Sziasztok!

Köln , nagyon sajnálom ami történt , teljesen átérzem min mész most keresztül . Nekünk a kapcsolatunk elején és még a házasságunkba is áthúzódóan voltak ilyen viharaink .Többször hittem azt , hogy itt a vég , hogy nem bírom tovább és az uram is többször mondta , hogy elhagy , ha nem fogadom el a helyzetet . Én aztán tudom milyen nehéz ez , de azt is , hogy egyetlen megoldás van , ha beadod a derekadat. Tudom , baromi nehéz , de nem tehetsz mást . Muszáj , ha kell , elhitetned a férjeddel , hogy elfogadtad a helyzetet , különben ő sosem bízik majd meg benned és csak ellenséget lát majd benned. Utána , ha már látszólag konszolidálódott a helyzet , mondjuk néhány hónap után , akkor óvatosan jöhetsz majd elő a bajaiddal , és meglátod , hogy nem fog teljesen elutasítani . Én ugyanezen megyek keresztül, tudom mit beszélek .Minden férfi egyformán müködik .Az ilyen típusú kijelentéseivel ösztönösen tesztel téged , hogy meddig mehet el nálad , szereted e eléggé , mindent képes vagy eltürni érte. Minden férfinak olyan nő kell , akin uralkodhat és ennek így vagy úgy bizonyítékát is veszi . Kb ilyesmi mechaniznuson alapulhat a verés is , jól megveri az asszonyt, azzal ő az főnök , ha a nő mégis mellette marad ,aki neki se kell más , mert akkor ez a nő már tényleg hozzá tartozik. Hidd el a mi esetünkben sincs többről szó. Ha ezt ügyesen , hónapok alatt kitaktikázod, akkor olyan lesz minden mint régen , meglátod .

Sziasztok!

Én egy olyan lány vagyok, aki az úgymond első házasságból való. Egy szép nap apu összepakolt és másik nőhöz költözött, szerencsére még nem láttam, és nem azért mert az édesanyám annyira szörnyű nő lett volna annak ellenére hogy ezt terjeszti, amerre megy, hanem mert egyszerűen soha nem tudott egy helyben maradni. Egész életemben arra emlékszem, ahogy sértegette anyut és hogy anyu mennyire szenvedt, hogy az összes erejével, minket az öcsémmel elhanyagolva azon volt, hogy apunak mindene meglegyen, hogy boldog legyen, és most ha találkozok apu valamelyik ismerősével, azt hallom vissza hogy anyu mennyire hárpia volt. Ugyan már! Ne értsétek félre, azóta is nagyon jóban vagyok apuval, de tudom, ha holnap beállítana az új nőjével, soha nem fogadnám el, mert tudom, hogy miatta szenvedett számomra legfontosabb ember annyi éven keresztül, az édesanyám. Biztos én is megkeseríteném az új nő életét, de nem szándékosan, ösztönösen, mert számomra ő idegen, aki el akarja venni tőlem még azt a kicsit is az apámból, ami megmaradt!

Szal ne utáljátok azokat a gyerekeket, nem tudjátok min mehettek keresztül és mit éreznek, de legfőképp, akinek van saját gyereke, az foglalkozzon vele! Anyu sem nagyon foglalkozott velünk, mert apám volt az első helyen. Kit érdekel, ő 20 év után megfordult és elment, de én és öcsém ott maradtunk, és néha annyira rossz, hogy végig kellett néznünk ezeket. Miért, minek? Nem a gyerek a legfontosabb egy nő életében?

Teljesen magam alatt vagyok. Sajnos nem jól alakulnak a dolgok. Férjem pár nap múlva jön haza, a munkája miatt van távol. Tegnap skype-on írogattunk egymásnak. Választhatok: ha elfogadom a lányait, még lehetünk boldogok együtt (nekem már nincs mit rajtuk, bennük elfogadni, annyira megkesrítette az életemet a körülöttük forgó probléma), vagy soha nem leszünk együtt boldogok. Tegnap este, amikor már lehetőségünk lett volna beszélni, már szóba se állt velem. Csak tudod, amit még nem írtam, egy kissé átverve érzem magam, mert amikor összejöttünk, akkor azt modta, hogy eddig csak vegetált, nem voltak céljai, egyedül volt, most végre újra lett értelme az életének, a lányait nem is hozta nagyon szóba és amikor találkoztunk így közösen velük, csak veszekedtek egymással. Ki is mentünk külföldre, hogy a sok problémától megszabaduljunk. Azt hittem, valóban egy új életet akar kezdeni. Aztán ott kezdődtek a bajaim, amikor az esküvőnk után pár héttel - én terhesen, magamra maradva, már külföldön voltunk - közölte velem, hogy, ja ő a lányaival akar együtt élni, nekem őket saját lányaimnak kell elfogadnom és nekem is ugyanúgy kell harcolnom értük...

Azóta depressziós vagyok, néha volt egy-egy időszak, amikor valahogy ki tudtam jönni és ő is belátot egy csomó mindent. Nagyon jól megvoltunk. Most megint jött a hidegzuhany. Teljesen kilátástalan ez a helyzet.

Nem tudom, mikor fogok tudni újra erről írni, de most mindentől elment a kedvem.

De egyetlen megoldás van , ha megőrizzük a méltóságunkat , azzal az erővel próbálunk felülkerekedni a dolgokon , hogy tudjuk mi ezek felett a nők felett állunk erkölcsileg. Én elsősorban magamat hibáztatom azért , hogy elment a tejem , mert nem voltam elég erős és hagytam magam felidegesíteni , nem tudtam megvédeni a kislányomat egy ilyen féregtől. Lehet , most azt mondod , hülye vagyok , de ha feladom, akkor Neked lesz igazad és valóban én is azt kell , hogy mondjam nincs megoldás. Én még bízom , én még érzek annyi erőt magamban , hogy higgyem azzal, ha én tiszta vagyok , és kiállok azért amihez minden törvényes és érzelmi jogom megvan , a családomért , akkor előbb utóbb nyerek és eltünnek az életünkből. Nem tudom hiszel -e Istenben , de én különösen, amióta ilyen nehéz napokat élek , minden nap imádkozom és nagyon sok erőt ad . Talán ezért történt meg ez a csoda , hogy kiderült az igazság , M-ról , hogy nem a férjem gyereke . Az a baj , hogy a férjem is és én is egyre tisztábban látjuk , hogy sajnos M. is elég zürös lelkü , az sem kizárt , hogy már ő is tudta ezt évek óta ,csak eljátszotta a fiú szerepét , a pénz miatt . Ez ma derült ki ...úgyhogy most áll a bál , a srác tagad , a férjem még próbál hinni neki , de szerintem már ő is feladta , bár ki tudja milyen fordulat jön még a férjem lelkében .Annyira rá van kattanva erre a gyerekre , hogy nem is tudom , mit kellene tennem , hogy felébresszem. Talán az idő , a józan belátás.

Azért gondolnám , hogy jó lenne , ha bizonyosságot nyernél arról, hogy egyik gyerek , nem a férjedé , mert azért nem mindegy , hogy egy vagy két gyerek van a férjed agyában . Hidd el , én sokkal nyugodtabb vagyok , amióta ez a botrány zajlik , még akkor is , ha férjemnek ez átmenetileg szörnyen nehéz , de később talán nyugodtabb lesz az életünk.

Nekünk a legfőbb adunk a méltóságunk és a tisztaságunk, amit ezek a nők már rég elvesztettek .Ezt előbb utóbb a férjed is belátja . Nem tudom, azt nem írtad, hogy a férjeddel jól megvagytok -e vagy mindent überelnek a gondok.

Hát én ezt a helyzetet Nálatok nagyon megértem! Az borzalmas lehet, hogy ez a nő állandóan telefonál, ráadásul Te vagy gyakran az, akinek még szóba is kell állnia vele.

Hidd el, azt is tudom, milyen érzés, amikor elmegy a tej és ott van egy kisbaba, aki a házasságotok mellett a legfontosabb és az ő fejlődése ilyen akadályokba ütközik. Nekem 2 hónap után kellett a szoptatást abba hagynom, mert altatókon és antidepresszáns gyógyszeren éltem. És én sem azért, mert hülye vagyok.

Én nem tudom, hogy ez másnál működik-e, én már viszont tudom, hogy egy ilyen szituációban nem vagyok boldog és főleg most már azt is tudom, hogy erre nincs is megoldás.

Szia Köln,

Szerintem mindkettőnk férje tisztában van a helyzettel , valahol a szíve legmélyén, csupán se nekünk, se magának nem akarja bevallani.

Nekem néha mond a nőről ,olyanokat, hogy megveti , minden szava , cselekedete közönséges, de azt valamiért nem akarja elismerni ,hogy gonosz , számító is.Csak annyit , hogy primitív , buta , de nem gonosz . Nem tudom miért, talán mert a hosszú évek alatt az élete része lett és megszokta őt. Nem tudom ,próbálom magam nem idegesíteni emiatt , előbb utóbb , úgyis rájön, ha még eddig valóban nem esett le neki.Egy nő megérzései jobban műkönek ezen a téren . Én már akkor is éreztem , hogy nagy baj van vele , amikor még kimondottan mézes mázos volt , egyszerűen éreztem , hogy itt valami nagyon nincs rendben .

Én ezt az évi két alkalmat azért szívesen kicserélném Veled. Bár valószínüleg a férjed feszült emiatt , és az meg nektek nem jó. Nekem minden nap el kell viselnem a jelenlétüket. Hiszen rendszeresen telefonál a nő , minden nap beszélni akar a fiával , és általában mindig én kapom fel a telefont. Borzasztóan zavar, hogy egy ilyen nő megzavarja rendszeresen az otthonom nyugalmát. 4 hónaposan elment a tejem , és tudom, hogy ezért , a férjem csak legyint, mint nálatok , hogy hülye vagyok ...inkább csak tehetetlen ...

Szörnyű, hogy ilyen "nők" is vannak! Ezeket én sem nevezem embereknek, nagyon jól írtad, félig állat. Csak abba is szörnyű belegondolni, hogy ezeknek a testében is kik fejlődhetnek ki, akik szintén hasonló módon ártanak, ártani fognak másoknak. Én ezt jól ki is fogtam. Valamelyik topikban olvastam hasonló témában - egy idősebb óvónő írta -, hogy a gyerekben már letagadhatatlanul ott van a felnőtt - amit örökölt. Lehet, hogy én már annyira irtózom az egész társaságtól, hogy én sem tudom elvonatkoztatni ezeket a "gyerekeket" az anyjuktól. A véleményem az, hogy a gonoszságot és a rosszindulatot nem lehet megtanulni, a jót és szépet ideig-óráig viszont meg lehet játszani.

Azért ez a szörnyedék is jó színész, az egész történetből - válás - a férjemet nézte mindenki hülyének, ő pedig a sokat szenvedett, ártatlan kétgyermekes szegény asszony volt. A lányok ehhez nagyon jól asszisztáltak.

Biztos, hogy Neked az nagyon jó lenne, ha a férjeddel a "nőről" egy véleményen lennétek! Ezt nem lehet vele valahogy megbeszélni? Hátha sikerülne, vagy már próbáltad? A legszörnyűbb az én helyzetemben az, hogyha még a "nőről" egy is a véleményünk, a két lányról soha nem lesz az.

Hogy milyen gyakran találkoznak? Hát amilyen gyakran felveszik egyáltalán a telefont, ha egyáltalán épp abban az időpontban van kedvük beszélni, vagy ha az elkövetkezendő hetekben épp nincs valami programjuk. Kb. karácsony és a születésnapok. Meg egy-egy mézesmadzag elhúzás, amin a férjem fellelkesedik, aztán jól belerúgnak. Hidd el, nagyon nehéz elviselnem, hogy hülyét csinálnak a férjemből, ő meg ugrik is nekik.

Hát ,ez nagyon kemény helyzet , de hirtelen nem is tudom ,melyikünknek lehet rosszabb , Neked vagy nekem . Nálatok legalább egyértelmü a helyzet , az a nő egy szörnyeteg ,nem vitás . Menthetetlen, aljas , félig állat , ennyi ...és ezt a viselkedésével sem próbálja leplezni.

Nálunk hasonló a helyzet , ugyanolyan senki , igazi erkölcsi nulla a volt nej , hisz 18 éven át a tulajdon fiának is hazudott , csak azért , hogy több pénzhez jusson ő , és mindenkit elmart a gyereken keresztül a férjem mellől ,azért , hogy nehogy neki kevesebb jusson ... Csak az a bökkenő , hogy ő , a 8 általánosa ellenére is okosabb , mint a Te orvosnőd .Mert eljátsza az ártatlan szendét , behúzza fülét -farkát ,és még egy ilyen óriási bün után is el tudja érni a férjemnél ,hogy az uram csak annyit mondjon rá : csakis a gyerekért tette , nem akar ő semmi rosszat nekünk , most elszállt az agya , bevallotta az igazat , de jó anya ...stb . Szerinted ezzel mit lehet kezdeni ? ...Legjobb , ha ,semmit és titokban bízni , hogy a férjem se gondolja ezeket komolyan .

Egyébként nem tudom elhinni , hogy azokat a gyerekeket a férjed nem másként látja , mint a tieidet , a közös gyerekek javára...

Milyen gyakran találkoznak ? Az nyilvánvaló , hogy Te vagy az első számú közellenség , a gyerekek is ezt hallják otthon , ők is így gondolják . Náliunk M.-on érzem néha , hogy talán elgondolkodik azon , amikkel az anyja teletömi a fejét , pláne mostanában normálisabb velem, mert kezdi belátni , hogy nem teljesen frankó az anyja. Ez jó , és próbálom segíteni ebben , végtére is most neki a legnehezebb , ő is csak egy áldozat ...

Köszönöm megnyugtató soraidat.

Azért ez borzasztó, hogy az előzőleg elszúrt kapcsolat(ok) miatt meg kell szenvednie egy egyébként jól működő kapcsolatnak.

Néhány háttérinfo: a férjemet úgy rángatta bele ez a szörnyedék (plusz a férjem szülei) a házasságba, hogy a nő (orvos lévén) közölte egy vizsgálat után a férjemmel, hogy a férjemnek nem lehet gyereke. Ez volt a csapda. Ugyanis lehetett gyerek. A férjem soha nem szerette ezt a nőt, gonosz, ronda, önző, csak az anyagiak érdekelték. A férjem a gyerek miatt tűrte. Rengetegszer megcsalta, szeretője volt, a végén egy életbiztosítás megkötése után az öngyilkosságba akarta a férjemet kergetni. Valahogy megúszta, jött a válás az ügyvéd szeretővel zsarolva meg a férjemet, hogy minél többet kapjon a nő. A férjem házából dobálta ki a nő a dolgait. Mindezt a gyerekek szeme előtt, de az apjuk mellé soha nem álltak. Inkább az anyjukat védték. Nem is érdekli őket a nai napig, mit szenvedett az apjuk. Amikor a nagyobbik "mocskos ribancnak" titulált engem, végleg megszakítottam velük a kapcsolatot. 21 és 17 évesek. Hát ennyi ízelítőnek. Sokszor eljutottam odáig, hogy csak egy válás szabadíthatna meg ettől az átoktól...

Ok , akkor majd máskor folytatjuk .

Nagon együtt érzek veled , anélkül , hogy tudnám a részleteket .

Nem akarok okoskodni , de minden háttérinfo nélkül , annyival azért bíztatnálak , hogy Te vagy nyerő helyzetben , Te vagy a feleség , jogaid Neked vannak , sőt van három közös gyermeketek , ami azért dob valamit a latba , és nem véletlen , hogy nem az exszel , hanem Veled van . A férfiak sokszor hajlamosak ,a férfiúi büszkeség miatt épp az ellentétét éreztetni a nővel , amit valójában gondolnak . Nálunk se csak úgy simán ment , ez a ' közös gyerek , fontosabb' címü mondat kipréselése , számtalan veszekedés és 2 szétköltözés előzte meg...

Nálatok annyival nehezebb , hogy két gyerek van. Megkérdezhetem , hogy hány évesek és milyen a kapcsolatotok ? Te próbáltál valaha nyitni feléjük , vagy egyszerüen nem lehet ?

Szerintem teljesen természetes ösztönök egy nőben , ha nem tudja elviselni , hogy az imádott férfinek mástól is legyen gyereke . És csak tiszteletet érdemel minden nő , aki mégis belemegy egy ilyen kapcsolatba, mert az valóban szereti a férjét és igazi áldozatra , a legmélyebb női ösztönök félresöprésére is képes érte.

A férfiak többsége persze , ezt nem így látja ,természetesnek veszi , hogy te könnyen kezeled a dolgot .

Mi a helyzet a közös gyerekeitekkel ? A féltestvérek hogyan viszonyulnak egymáshoz , és a férjed tesz -e különbséget a gyerekek között?

Igen , ez egy megnyugtató helyzet , hogy az uram a kezdetektől mondta , hogy fontosabb lesz a közös gyerek , de így is borzasztó , igazából elviselhetetlen helyzeteken kellett túllendülnöm .Teljesen egyedül .Sőt egy egy vita után ,ami a fiával , ex feleséggel volt kapcsolatos , teljesen ellenem is fordult a párom. Ezeket az időket soha sem fogom elfelejteni és még korántsem biztos , hogy vége. Egyelőre leköt a pici lányom, de bevallom sokszor fel fel jönnek bennem olyan érzések, hogy egy idegen nő élősködik rajtunk , tartatja el a fiát velünk és szól bele így a lényom életébe is ...De egyelőre még úrrá tudok lenni ezeken az érzéseken .

Én megmondom őszintén , én nyugodtabb lettem , amióta kiderült , hogy nem a saját fia . Hiszen legalább biztos lehetek benne , valóban a lányunk a legfontosabb neki . Azt a 18 évet nem lehet semmissé tenni , de biztosan idővel átalakulnak az érzelmek és már most fél év után látom jelét annak, hogy többé nem olyan elfogult a férjem a gyerekkel.

Sziasztok !

Nekem is van egy érdekes történetem.

Második feleség vagyok.

A férjem előző házasságából van egy 18 éves fia ,M . A férjemmel 2,5 éve vagyunk házasok , de mi is majdnem szétmentünk a fiatalúr és a kedves édesanyja miatt . A volt feleség szét akart minket választani és ehhez eszközként a fiát használta. Kis alattomos , de célba érő trükkökkel , mint váratlan megbetegedések minden utazásunk előtt , hogy mi véletlenül se tudjunk sehová elmenni az urammal , vagy ha mégis egy perc nyugtunk se legyen . Otromba nekem szánt folyamatos kritika az extől és fiától stb , és a férjem kezdetben maximálisan nekik adott igazat. Nagyon nehéz volt . Megérte kitartani , mert fél éve született egy csodálatos kislányunk a férjemmel , akit mindketten imádunk a szemünk fénye, és fel sem merül többé az uramban , hogy ne az ő , a mi érdekeink legyenek az elsők.

Ezért , gondolom hbarbi , hogy ha valóban szereted a férjedet és megéri a szenvedést, tarts ki , mert egy közös gyermek hidd el , mindent überelni fog , a férjed ikreit is , mert ők olyan nőtől vannak akit már nem szeret. Majd meglátod.

Nálunk , akislányom megszületésével párhuzamosan egy másik dolog is megcifrázta a helyzetet. A férjem fia 18. évét betöltve úgy döntött , hogy teljesen hozzánkköltözik .Ezt a két dolgot, hogy nekünk végre babánk lett , teljes a boldogságunk és még a fia is inkább velünk akar lakni , nem tudta elviselni és odavágta a férjemnek , hogy nem is az ő gyereke a fia. Jó mi?

Egy DNS teszt ezt egy hónapon belül igazolta is.

Borzasztó , nem igaz .Csakis a pénzért hazudott ez a nő 18 évig , és most , hogy vesztésre állt , kimutatta a foga fehérjét. Sajnálom a férjemet és M.-ot is , de az az igazság , hogy M-nek kimondottan jót tett ez a pofon az élettől. Hirtelen megkomolyodott. Már 2. gimiből állt éppen kicsapásra, állandóan bulizott , szórta a pénzt , az apja, meg türte , mondván ő is ilyen volt. M. azóta egyetlen éjszakára sem marad ki , hozzám is sokkal kedvesebb , és az anyját sem hibáztatja. Egyelőre úgy néz ki jó irányba haladnak a dolgok. A férjemet sem érte igazán nagy sokk , mert bevallotta nekem , hogy a lelke mélyén érezte , hogy nem lehet az ő gyereke , vagy legalábbis megfordult a fejében , de most már egészen bizonyos is.

Sziasztok!

Örülök , hogy rátaláltam erre a fórumra.

Nekem is elég nehéz a helyzetem második feleségként. A legtöbb gond a férjem gyerekei miatt van nálunk is. Az előző házasságából van 2 iker lánya , 16 évesek. Az anyjuk ellenem neveli őket .Még egyszer sem veszítettem el a türelmemet velük szemben 6 évi együttélés , 4 évnyi házasság alatt , hiszen mégiscsak gyerekek . A férjemnek az elején többször kifakadtam , amikor egyértelmüen ki akartak útálni a lényok az otthonomból. A férjem nem hitt vagy nem akart hinni nekem , így szépen lassan beletörődtem a helyzetbe. Rájöttem ,hogy vagy elfogadom a helyzetet és kivárom, hogy mikor költöznek el végre , ami már csak 2 év vagy elválunk . Egy darabig azt godoltam , hogy a közös gyerek megoldás lehet a problémára görcsösen akartam is , de sajnos nekünk ez nem lesz egy gyors menet , hisz csakis lombikkal születhet gyermekünk. A férjem korábban azt mondta , hogy a közös gyerekünket biztosan sokkal jobban fogja szeretni , mint a lányait ,de már ebben sem reménykedem . Szerintem kórosan , majom szeretettel szereti a lányait, akik ezt és a kedves mama is maximálisan kihasználják. Egyelőre röviden ennyit a helyzetről.

Sziasztok!

Én is második feleség vagyok.

Nálluk nem született közös gyerek.Megcsalta páromat és elhagyta.Azóta nincs is senkije.

De mi igy egymásra találhatunk.Régebben sokat gondolkoztam,hogy ha egyszer erre kerülne a sor mit is mondanék neki.A fiaink egy iskolába járnak.Köszönö viszonyban vagyunk semmi több.Szóval azt mondanám"Köszönöm,hogy nekem ajándékozott egy ilyen csodálatok embert.)))"

Ennyi.