Más házasságában is alá-fölé rendeltségi viszony van? Ez normális, elfogadott dolog? Érdemes lázadozni? (beszélgetés)

Mama ide vagy oda hitelt a házra nem vehet fel minden tulajdonos beleegyezése nélkül,amit a közjegyző hitelesít!

Ez sántít

Sajnálom, hogy így alakult köztetek. Nálunk én vagyok a spórolósabb, vagy inkább úgy mondanám, hogy mindketten szeretünk vigyázni, de másban, mert én szerény családból jövök, mást láttam otthon. De a férjem nagyon hallgat rám, sőt, anyósom is megdicsér sokszor, hogy milyen ügyesen kezelem a pénzt.

Szerintem nagyon fontos, hogy a család részéről legyen ezekben egyetértés, ha nincs, az egy szélmalomharc és tényleg te húzod a rövidebbet. Úgyhogy próbálj kiszállni ebből az egészből, keress munkát, rossz lesz az első èv, de könnyebb lesz a lelked, meglátod! Nem kell félni. Hidd el, hogy hiába arcoskodik ő, hogy többet keres, mint te, ha hitelekből vagytok csak, akkor mégsem keres eleget, pláne ez úgy fog rátok visszacsapni mi t egy lavina.

El tudom képzelni, hogy az anyja azért nem látja be, hogy neked van igazad, mert esetleg a fia összevissza hazudik neki az anyagi helyzetetekről. Szóval a nénivel is elbeszélgetnék.

Aztán a gyerek. A gyerekedet senki se tudja ellened nevelni. Ezen aggódnék a legkevesebbet.

Na ez lehet fontos kérdés, mármint a tulajdon viszony.

De még ha nem is fele-fele, akkor sem dönthet csak a férj. Méltatlan az egész helyzet. Én is kíváncsi lennék, hogy mire veszi fel a hiteleket?

miféle hiteleket vesz fel?

házimozira? autóra? napkollektorra? vagy mégis mi az, aminek nem tud ellenállni, s azonnal, akár a többedik hitellel is, de meg akarja szerezni magáőnak?

egyébként könnyne fizetitek a hiteleket? mert a gyes az mondjuk nem egy szabad szemmel látható jövedelem, tehát elég jól kell(ene) keressen a férjed....

Én nem tudnék így élni. Nálam már a szimpla számítógépfüggőség is kiverné a biztosítékot.

sajnos már nem vagyok olyan fiatal...

egyfolytában azon agyalok,hogy oldjam meg a dolgot.egyenlőre még nincs meg a válasz.

Hát ez nagyon rosszul hangzik, sajnállak:(

Én biztos nem tudnék így élni.

Azt írod 20 éve együtt és most gyes-en vagy. Nem teszem fel azt a kérdést ami felötlött bennem.

Elhiszem, hogy el vagy keseredve. Az meg már végképp elfogadhatatlan és felháborító számomra, hogy anyósod beleszól mindenbe és a fiadat ellened neveli. Ezen gondolkodj el, fiatal vagy még. Vedd az életedet és a sorsodat a kezedbe.

Gyerek: apa, mi az a diktatúra?

Apa: amikor valaki úgy dirigál, hogy tojik a többiek véleményére

Gyerek: úgy, mint ahogy anya csinálja?

Apa: nem, nem annyira...

:DDD

20 éve vagyunk együtt.az első pár év szuper volt.Ott kezdtek megváltozni a dolgok amikor építkeztünk.Én terhes voltam,így ő ügyintézett.Aztán ahogy haladtunk az építkezéssel egyre hülyébb ,és drága dolgokat talált ki a házra.Az ő kollégái gazdagok mindent megtehetnek,megvehetnek.Gondolom ezért van az ,hogy néha elmegy az esze és meggondolatlanul vesz számomra felesleges dolgokat.Én már mondtam neki,hogy a mi kedvünkért nem kell.éljünk meg középszinten a pénzből,de akkor tudjuk,hogy nincs hitel,minthogy ekkora adósságba ránt minket.Neki csak a ház létezik.semmi más.nyaralás nincs,vagy ha igen,nagyon olcsó legyen.A gyereknek a ruhát internetről vagy turiból veszem.ha véletlenül előtte kell valamit venni a fiamnak fent van a plafonon,hogy minek ez.természetesen ő márkásat hord.Én a pepco-ból szoktam a legolcsóbb ruhákat,cipőt venni magamnak.nehogy gond legyen.Sehova nem megyünk kettesben.Anyósom nem vigyáz a gyerekekre.mindenbe beleszól.A fiamat teljesen ellenem neveli.

A férjem úgy gondolja,hogy mivel ő keresi a bevételünk nagyrészét ő mondja meg mire és mikor költünk.Ja és számítógép függő.teljesen más dimenzióban él,mint én a gyerekekkel.Szerinte én igénytelen vagyok mert beérem kevésbé értékes dolgokkal.Annyira belefáradtam már az egészbe.

A házasság előtt is alárendelt szereped volt a kapcsolatban? Ha igen, akkor - nem akarok durva lenni de - "ne csodálkozz". Ha nem, akkor viszont valami elromlott. Nem adtad fel túlságosan magad?

Az én férjem is többet keres, mindig is többet keresett, (ez szerintem a legtöbb helyen így van, sok férfi nem is bírja, ha a nő keres többet.) Együtt fizetünk mindent, de ettől függetlenül "külön kasszán" vagyunk, nincs se közös bankszámla, se "te pénzed, én pénzem". Valahogy első perctől kezdve jól megoldjuk a pénzügyeket.

Megvan mindkettőnknek az én-ideje, ő jár focizni, úszni, én (bár most kismama vagyok) jógázni, barátokkal együtt, barátokkal külön, bulizni együtt, bulizni külön. Nyilván gyerekekkel ezt nehezebb megoldani, de mi pl. már azt is megbeszéltük, hogy ha a baba meglesz, akkor is havi 1 este legalább az enyém egyedül, havi 1 az övé egyedül, havi 1 pedig közös, amikor mama, nagynéni, valaki vigyáz a gyerekre.

Az anyósod milyen értelemben vág alád? "Árulkodik" a férjednek? Keresztbe tesz neked? Beleszól az ügyeitekbe? Lehet neki is jót tenne, ha pl. rábíznátok néha a gyerekeket, mert fontosnak érezné magát, és ti pedig kettesben lehetnétek. Anyagi kerettől függően, akár egy mozi, vacsi, wellness, vagy csak végre kettesben otthon.

Lehet hogy csak simán eltávolodtatok egymástól, és a "korlátozás" csak azért van, mert már nem látja benned a nőt, csak a gyereknevelőt...

Mindenképp rátok fér egy nagy beszélgetés, gyerek, anyós, és minden nélkül! Szerintem legyen ez az első! :)

Nálunk mellé rendelt viszony van azaz egyenrangúság, egyenjogúság. És ez így van rendjén. Megbeszéljük és eldöntjük. Mondjuk a férjem sok mindent rám bíz legyen, ahogy akarom ha látja, hogy nekem az a dolog fontos, de fordítva is igaz. Alkalmazkodunk és ez nem terhes. Így normális.

Próbálj beszélni a férjeddel és az anyósoddal is mert ennek nem lesz jó vége. A gyerekeknek sem jó példa ez a felállás.

Egyébként totál nem normális dolog és ezt te is tudod. Kiégsz, frusztrálódsz, boldogtalan leszel. És ez csomó minden mást is magába hordoz.

Szüleid?