Más házasságában is alá-fölé rendeltségi viszony van? Ez normális, elfogadott dolog? Érdemes lázadozni? (beszélgetős fórum)

Nagyon egyetértek a gyessel kapcsolatban.

De persze csak akkor működne nélküle, ha apukájé lenne az 50%-a a betegségeknek, farsangoknak, karácsonyoknak, délutáni gyerekelhozásoknak stb.. Nem úgy, hogy dolgozni is kell, meg mindent egyedül megoldani.

Ehhez a férfiak munkáltatóinak is lenne 1-2 szava, de ha sohasem kezdjük el, még a lányomnak is ugyanez lesz a gondja.

Kedves Fórumindító!

Nem olvastam végig, csak az első néhány hsz.t, úgyhogy bocs, ha ismételek..

Csak annyit mondanék, hogy azért egyelőre nyugi, szerintem akkor dönts, ha visszamentél dolgozni, és helyreállt kicsit a normálisabb kerékvágás..

Ez a gyeses időszak alávágja az embert nagyon, még akkor is, ha a férj ne is akar rosszat eredendően. Pedig nekem van egom, nem is kicsi, de bizony újra fel kellett/kell építeni magam, minden szempontból. Igen, ez önmagában is okoz/okozott feszültséget köztünk. De aztán minden ment tovább, és akkora baj nem lett, pedig volt idő, amikor azt hittem, lesz. Megpróbáltam megérteni a férjem lelkivilágát is.

Ha meg lesz munkád, életed, akkor dönteni is könnyebben tudsz esetleg még az egyedüllét mellett is.

Nem is fogja megoldani, marad minden ugyanugy. Ide azert jott hogy kiadhassa magabol.

Mindenre van kifogas.

Ugyan már. Akarni kell. 24 éve ingázom és még êlek. Nem olyan hihetetlen dolog ez.

Ha mindig a kifogásokat keresed, akkor jobb ha maradsz alárendelt, eltartott, elnyomott asszonyka.

Mert ezt a helyzetet senki sem fogja megoldani helyetted.

Írtam, tisztelet a kivételnek.

De sajnos nem először olvasom ezt,hogy valaki tehetetlennek érzi magát mert gyesen van.

Megjegyzem, a munkaidők nálunk sem az a gyerekbarát, szerencsésnek tartom magam, hogy mindig elmehetek a gyerekekért, de úgy általában a full time munkák nem akkor végződnek, amikor az ovik, iskolák zárnak. Mégis nagyon ritka, hogy valaki 3 évet kiessen a munkapiacról, mert gyereke lett.

Szóval igen, az lenne a normális, hogy aki akar, visszamegy, aki nem akar, nem. A gyakorlatban meg ennyi kihagyás után kiesnek a ritmusból, és vállalnak egy következő gyereket (vagy akár nem, de maradnak otthon azzal az eggyel is).

Egy dolgot hiányolok a saját környezetemből: csak kevés cégnek van "benti ovija", ahol az ott dolgozók gyerekei lehetnek, hogy ne kelljen bébiszittert keresni annak, akinek nem vigyáz a gyerekére a nagyi vagy nincs nagyi.

Anyam is ezt csinalja tobb mint 35 eve, csak o kozben kapott igyis-ugyis.

60 eves korara a karmajanak tekinti a folerendelt himet, es a sajat kudarcanak hogy nem sikerult megszeliditenie!

Sirva kertem hogy menjunk el otthonrol, de a gyerekeknek apa kell, legyen az barmilyen, es hat a megalmodott csalad...

Kis sutike a vegere: mivel en hasonlitok jobban kulsore es gesztusokban Faterra, ezert a hosszabb tavu egyutt tartozkodas nem ajanlott, mert keptelen ettol elvonatkoztatni. Es amikor jobb hijan engem kezd el csipkedni a dragalatos Ura helyett, akkor ujra-es ujra egy vilag omlik ossze bennem, hogy az anyam nem szeret. Mert tenyleg nehezen megy neki. Pedig nagyon igyekszik.

Ne akarj ilyen eletet se magadnak, se a gyerekeidnek.

A konfliktust akkor kerülöd amikor idegesen jön haza és vársz hogy megnyugodjon..

Azzal,hogy alárendeled magad neki az nem konfliktus kerülés!Hanem hülyeség!Soha az életben nem leszel a szemében egynrangú!!

Azért ezt te sem gondolhatod teljesen komolyan.

Aki nem akar otthon maradni, visszamegy oszt'jónapot. Aki meg otthon akar maradni és még meg is teheti az használja ki ezt a lehetőséget.

Itthon voltam majd' 3 évig, soha nem éreztem, hogy megnyomorított volna. Egy soha vissza nem térő nagyon jó lehetőségnek tartottam.

Megértelek.

De mostantól már bele kellene állnod a konfliktusokba.

Akkor döntsd el, hogy meddig maradsz ebben a házasságban.

Valahol ott rontottad el, amikor alárendelődtél. Kettőn áll a vásár.

Elképzelhetetlennek tartanám. Van az a "H", amire törekedni kell, a két szár az összekötő kapoccsal.

Ha az egyik megdől vmi miatt, a másiknak tartani kell és kiegyenesíteni, majd fordítva, ha úgy adódik.