Majd ha nagymama leszek, akkor sütök, főzök... (beszélgetős fórum)

Csatlakozom az előttem szólókhoz, én sem tudtam főzni, amikor férjhez mentem. A helyzetet nnehezítette, hogy mindjárt két gyermeket is kaptam ajándékba, így egyik napról a másikra 4 fős család lettünk, ami bizony komoly feladat elé állított. Szerencsére volt egy Horváth Ilona szakácskönyvünk és jó kolleganőim a munkahelyemen, így viszonylag hamar belejöttem a szakácskodásba. Arra büszke vagyok, hogy családomban egyszer sem fordult elő ételmérgezés, és hat gyereket neveltünk egészséges felnőtt emberekké! A sütés is beindult, igaz, a kelttésztát párszor elástam a kertben, mert nem sikerült, de később már elrontani sem tudtam. Lányunokáimnak szoktam a küzdelmes időszakból sztorikat mesélni, hogy lelkesítsem őket, mindíg nagy élvezettel hallgatják.

Anno, én sem tudtam főzni mikor férjhez mentem. Édesanyámat hívtam mindig telefonon, hogy mit hogyan kell készíteni. Majd jöttek a gyerekek, és muszáj volt megtanulni. A nővéremnek nem lett gyermeke, ő dolgozott olyan helyen, ahonnan haza tudta vinni az ennivalót, sőt az első időkben még nagymamám is megfőzött neki, mire hazaért a munkából. A sütéssel én valóban úgy voltam, majd ha nagymama leszek. Most az vagyok, és bizony nincs nagy kedvem sem a főzéshez, sem a sütéshez, valahogy ellustultam. Nem így a nővérem, Ő most van elemében. Mivel nemrég meghalt a férje, teljesen egyedül van, de valahányszor megyünk hozzá, mindig finomabbnál finomabb ételeket készít, sőt még süt is. Furcsa játéka mindez az életnek.

Második házasságomban, 29 évesen kezdtem ismerkedni a főzés rejtelmeivel, mivel az első házasságomban nem volt szükség a "konyhatündéri" teendőimre, mert a volt férjem szakács. Persze láttam tőle nagyon sok mindent, hogy mit és hogyan készít el, de leginkább zavartam őt a munkában és igazság szerint valahogy akkor még nem is volt kedvem kipróbálni milyen a háziasszony-élet, talán túl fiatal is voltam még hozzá, csak 21 éves.

Ugrás a teljes írásra: Majd ha nagymama leszek, akkor sütök, főzök...