Magány, párkapcsolati sikertelenség, tapasztalatlanság, ebből adódó frusztráltság leküzdése de hogyan? (beszélgetős fórum)
Minden tiszteletem azoknak, akikben még maradt bármi energia, hogy lelkileg támogasson egy energiavámpírt!
Minden pozitív segítséget megmagyaráz valami negatív dologgal. Mindenki hülye, csak ő gondolja jól, de mindenki milyen szerencsés és ő mennyire szerencsétlen... ahh...
Egyetlen egy hozzászólásra sem mondta, hogy oké, lehet igazad van...,remek gondolat, kipróbálom! Fárasztó! Nem csodálom, hogy"kihal" minden fiú körülötte. Még a vibrátora is lemegy fél hatra szerintem. :D
Nem gondoltam volna, hogy ennyire hosszú lesz ez a fórum.
Mi a jó buli benne? Miért adna szabadságot?
Teljesen más szerintem egy idegennel élni, akihez semmi közös szálak nem fűznek, csak egy albérletben dekkoltok, meg párral élni.
Mert szerinted a barátnőim, vagy anyám barátnőim nem mondanak el semmit? Tőlük nem hallok semmit? Egyik ismerősöm 4 éve van párkapcsolatban, de a két közeli barátnőm se múlt héten jött össze a párjával.
Egyrészt unokatesóm Pestre járt egyetemre, nem vették fel kollégiumba,lakótárssal lakott ő is. Másrészt meg nem kell okosnak lenni, hogy nagyjából lehessen tudni, hogy milyen az, ha egy vadidegennel élsz együtt, kényszerből.
Igen, az anyagiak miatt. 19 éves vagyok, hamarosan friss érettségis, diákmunkán es szakmai nyári gyakorlaton kívül nulla tapasztalattal. Nem 500 000 forintot fogok keresni nyilván.
Nem Pesti vagyok, itt nincs nagyon lehetőség, és szerintem gáz lenne az még jobban. Ki a francnak lenne kedve idegenekkel lakni, ha az nem a párja? Plusz "enyém-tiéd", "ki takarít", "megetted a rohadt csokimat a hűtőből", "meg lett neked mondva, hogy takaríts fel", "légyszi hétvégén húzd már el a beled, mert jönnek anyámék", stb.
És ki mondta, hogy életre szóló párt választanak? Mindenkinek van exe, valakinek több is, most már senki nem fog a Pistával maradni, csak hogy ne szóljon meg a falu népe senkit se.
Főleg az első szerelem nem ilyen. 25-35 éves korig szinglinek lenni meg csak ujjazni magunkat se egészséges.
Nemcsak a happyt látom, mert egy idő után elmúlik a rózsaszín köd, jönnek a szürke hétköznapok, a veszekedések, a békülős szex. De mégse egyedül fekszel le, nem egyedül kell tolnod az igát nap mint nap, és nem az ujjad a Massimo, stb. A nehézségek is könnyebbek.
Én így is csalódok, úgyhogy tök mindegy lenne, csak lenne magam mellett valaki, aki szerint én is értékes vagyok, szerethető, szép, szexi, aki mellé jó lefekudni, jó felkelni.
A megcsalás, árverés is tapasztalat. Legalább azáltal több lettél, hogy óvatosabb leszel, nem bízol meg olyan könnyen a másikban (nyilván az se jó, ha ez nagyon kóros). De legalább volt, legalább tanultál belőle, legalább érezhetted értékesnek magad.
Őszintén szólva 19 évesen nekem sem volt szinte semmi tapasztalatom fiúkkal. Ennyi idősen még nem vagy vénlány, ne aggódj.
Amúgy meg ha biztosra akarsz menni, iratkozz be egy hegesztő, forgácsoló, szerszámkészítő, akármi tanfolyamra, ahol garantáltan nem lesz konkurencia.
Önbizalomhiányt és kötődési problémát feltételeznék.
Na meg túlérzékenységet, ami ilyen korban nem meglepő.
19 évesen még nagyon fiatal vagy, előtted áll az egész élet!
Lehet hogy 25-30 évesen találod meg azt a valakit.
Most még mindent világfájdalomnak élsz meg, ezen sokan átmennek.
Ha itt az idő, tálcán nyújtják át neked azt a valakit, akit hozzád rendeltek.
Ne bántsd magad, azzal jobb nem lesz, csak rosszabb!
Inkább próbálj meg megbékélni magaddal.
Azon vagyok, tanulok ezerrel, egy napra be van osztva 6 tétel (ha esetleg megcsúsznék, arra is van időm, plusz az ismétlésre). Érettségi után meg augusztusban ha minden jól megy, akkor keresek munkát, már van innen-onnan ajánlat apám ismerősei által, nem is nehéz munkák, plusz az egyiknél voltam már maszek alapon, így a betanulás se lesz nehéz, mert nagyjából már tudom, hogy mit kell csinálni (tovább tanulni nem megyek, szakmát is kapok).
De amikor a buszon, vagy szövegkiemelőzés közben, takarítás közben, fürdés közben, lefekvés előtt, lefekvés után kattogok, az rohadt szhar. És nem tudok nem ezen kattogni, mert erre vágyok. Elképzelem milyen lenne, aztán jön a cudar valóság.
1. A szívemre veszem, mert rohadtul rosszul esik. És ezt meg ehhez hasonlókat kapni mindenkitől. Tényleg, számtalan történet van, amikor ilyenek történtek. Lányoktól kapok dicséretet, meg apámék 45 éves haverjától (családi "barát"), hogyha ő 20 évvel fiatalabb lenne, akkor kikezdene velem. Hipp-hipp-hurrá.
2. Én is tudom, de nem ilyenek, úgyhogy ezzel nem lehet mit kezdeni őszintén szólva. Meg mindenkinek lehet véleménye, ami nem feltétlenül pozitív. Rám kicsiként is csak azt mondták, hogy aranyos meg kedves vagyok, szép sose voltam.
3.
- lekéstem a tini szerelemről. Amik most várnak rám (vagy nem várnak rám, mert nem lesz senki akivel megélhetem), azokon már kamaszkorban át kellett volna "esnem", és akkor nem tartanék most ott ahol tartok. Egy fiú se fog attól elalélni, hogy velem sétálhat kézen fogva, ahelyett, hogy szexelnénk. Plusz neki már nem fog annyit adni, mint nekem. Ugyanez az első csók, stb. Írtátok (nem tudom pontosan melyik felhasználó), hogy én majd pár hét járás után már el fogom veszíteni a szüzességem: nehezen tudom elképzelni magamról, úgyhogy ez beletelhet jó pár hónapba, főleg hogy annyi negatívat kaptam, meg olyan régóta fantáziálgatok egy párkapcsolatról, hogy gátlásos vagyok, és nagyon túlgondolom a dolgokat. És szégyen szűznek lenni. Kevés programra, de hozzák a párjukat. Én meg ott ülök, általában az asztalfőn, és nézek.
- Kilógok a sorból és nagy dolog, mert sok mindenben kilógok a sorból, és aki folyton kilóg, az nyomi. És nem akarok már nyomi lenni, hogy mindig én maradok ki mindenből. És emiatt már kezdek olyan lenni, mint egy megkeseredett vénasszony, mert nem tudok szívből, őszintén örülni barátaim sikereinek, boldogságának, és az utóbbi időben megjátszom magam.
- nem befolyásol a környezet, viszont vonok le következtetéseket, és ha az negatív, akkor egy ép elméjű ember se lenne képes azt gondolni, hogy "jaj de szép vagyok meg értékes". Nem 2-3 emberről van szó, hanem 2-3 emberről, aki szerint jó vagyok, nincs velem baj, a többi meg csúnya, undorító, semmibe vesz, hogy néz ki, stb.
Nekem már minden jobb, mint az egyedüllét. Olyan rossz, amikor a barátnőim hozzák a párjaikat magukkal. Fogdossák egymás combját, puszilgatják, ölelgetik egymást, egymáshoz bújnak, én meg nem is tudom, hogy hova nézzek hirtelen. Zavarban vagyok, elpirulok. Nagyon rosszul érzem magam. És hogy miért megyek el? Mert ilyen korban már mindenkinek van valakije, később méginkább, és edzenem kell az ilyen helyzetekre magam. Nem vonhatom ki mindig mindenből magam.
- de azzal, hogy senki jó nem került eddig még az életembe, azzal igenis veszítettem. Nem is keveset.
- nem hiányzik, de csak azt kapom. Már 3 éve várok. 19 évesen magamnál idősebb embereket keresek. Ha még idősebb leszek, akkor még gazabb lesz az, hogyha szűz, tapasztalatlan getszi vagyok, mert az a csávó még idősebb lesz, neki még több tapasztalata lesz. Lazítani ilyen helyzetben nem igazán tudok, nemsokára költözik el a barátnőm a párjához, a másik állandóan a Párjával van, a harmadik meg most esett szerelembe. Unokatesóm is a Párjával van leginkább, engem akkor keres, hogyha a csávója lebetegedett, elutazott, stb. Itt a nyár, az utolsó nyári szünet, mindenkinek van mindenkije, én meg bicajozhatok egyedül, sétálhatok egyedül, lakhatok anyámékkal, golyózhatok befele.
Ennyi?
A füled nem cserélt helyet az orroddal?
Szerintem több ezer nő él együtt hasonló problémákkal. Csak ők megpróbálnak csendben tenni is ellene, javítani magukon.
Ismerkedésnél pedig próbálj a csúnyácska fiúkból válogatni. Ők biztosan nem fognak elutasítani. Így majd építgethetitek egymás önbizalmát.
Eltekintve attól hogy volt egy kis gixer itt a fórumokkal,,ha minden igaz amit leírsz,,akkor is vagy annak ellenére,,ha okos vagy,,most nem arra koncentrálsz ami nincs.
Hanem arra ami van,,tedd le a vizsgákat,,szerezz jó munkát,,építsd az életed.Mindennél fontosabb hogy meg tudj állni saját lábon.
Most ezt nem így érzed , de így van .Új emberek jönnek ,,új munkahely ,lehetőségek.
Ne azon nyafogj ami nincs,,mert azzal nem érsz semmit.
További ajánlott fórumok:
- Huszonévesek! Beszélgessünk a párkapcsolatunkról, a pasinkról/pasikról és az élet nagy dolgairól!
- Szellemi játszótér. Ha van kedved beszélgetni vallásról, anyósról, gyerekről, párkapcsolati válságról
- Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot?
- Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban
- Lefeküdtem egy párkapcsolatban élő férfival. Hogy kerüljem el a lebukást?
- Te mióta vagy együtt a jelenlegi pároddal?Mi a tartós párkapcsolat titka?