Léteznek szellemek? (beszélgetős fórum)

Én elhiszem ,hogy így történt.

És remélem segített feldolgozni a halálát.

:))

A szeánsz azért jött létre,mert négy ember kellett hozzá.:-)

És nem azért mert a hit.Szerintem egyedül a szeánszot vezető ember hit először benne.Senki más. Egyébként én nem ugy láttam apámat,mint egy fehér valami,hanem a teljes sziluettjét.Ezt igy nem tudom kifejezni,de érdekes volt először.Ami még furcsa volt,hogy borzalmasan lehült a levelő,amielőtt megjelent ,ja és előtte akkorát szólt az ágy(ami az övé volt),hogy azt hittem,hogy frászt kapok.Egyébként minden ablak be volt csukva és az összes ajtó is a lakásban.

Remélem tudod,hogy én itt a szellemek létezéséről beszélek,azokról a lelkekről,akik állítólag itt rekedtek ,emberi tulajdonságokkal,és fizikai tettekkel bizonyítva itt létüket.

Csak és kizárólag erről beszélek.:)

Voodoo. Íme egy próbálkozás élő adásban:

[link]

Valakit megszáll a démon?

És a voodoo-val mi a helyzet?

A lezárás lehet tudatos és lehet tudat alatti ..... blokkot okozhat a "nem hiszek benne", "ez hülyeség" típusú hozzáállás ..... a félelem, a szorongás - ami szintén lehet a tudat alatti szintjén - vagy éppen az, hogy valaki görcsösen akarja ..... vagy a túlracionalizálás ..... tapasztalok vmit, aztán később megmagyarázom, hogy miért nem történhetett az, amit láttam, vagy érzékeltem ....

És még valami ..... azért mert vki nyitott a saját elképzelése szerint létező földön kívüli dolgokra, még nem jelenti azt, hogy minden ilyen természetű dolog érzékelésére is nyitott.

Tudom,olvastam:))

Akár komolytalan voltál az elején akár nem,a szeánsz azért jöhetett létre,mert szükséged volt rá,mert már akkor hittél az ilyen dolgok létezésében ,amikor még a szeánsz gondolata meg sem fordult a fejedben.

Azért gondoltál rá,mert hitted,hogy találkozhatsz apáddal még egyszer.

Ha nem így lett volna,ha nem hittél volna a szellemekben,ha valóban szkeptikus lettél volna,akkor mindez nem történik meg.

Hát nem egészen egymás klónjai.Kivülről valóban,mint két tojás,de pl.a DNS is különböző.De ez természetes.Itt a mi városunkban a kórházban dolgozik két nővér,akik egypetéjü ikrek.Az egyik a gégészeten,a másik pedig az onkológiai osztályon.Sosem tudom,egyébként,hogy mikor melyikkel beszélek:-)hülye a helyzet.

Pár évvel ezelőtt mesélte az egyik,mondom nem tudom,hogy a Gyöngyi,vagy a Mariann,hogy éjjel borzalmasan érezte magát,nem tudta megmagyarázni,hogy mi volt,de azt mondta,hogy szörnyü érzés keritette hatalmába.És tudta,hogy a testvérével kapcsolatos.Egész éjjel nem aludt,majd reggel kapta a telefont a kórházból,hogy a testvére autóbalesetet szenvedett,súlyos az állapota.Egyébként hónapok alatt épült fel a testvére.

Én úgy gondolom,nem ez az oka a különbségnek.

Egy szkeptikus sem zár folyamatosan ,éli az életét és lehet olyan nyitott minden egyéb földön túli csodára azokban a pillanatokban ,amikor épp nem jut eszébe ez a téma,és valószínűleg vele is történnek megmagyarázhatatlannak tűnő véletlenek,furcsa érzések,mintha nem lenne egyedül,vagy bármi.

Hogy ezeket a "tőlünk függetlenül létezőt" hogyan képzeli tovább,hogyan tudja megérteni,befogadni ,hinni,vagy érezni a létezését,az már az ő képzeletén,hitén múlik.

Én hiszek a ""tőlünk függetlenül létező"-ben.

De az emberi testet öltött szellemekben nem.

Veszprémi? Ki az? Csak hogy elkerüljem. :)

Az én háziorvosom az orvostudományban higgyen. :)

Ez valóban igy van,tényleg szkeptikus voltam és ,hogy őszinte legyek,ha valaki azt mondta nekem,hogy ő hisz a szellemekben,bizony jót mosolyogtam én is.

Nem tudom,hogy olvastad-e de én a lakásban tartottam szeánszot(anyukám kérése volt),egyébként ő sem hitt soha a szellemekben.

Igazad van abban,hogy apukám elvesztése tényleg nagy fájdalom volt és most is az számomra.De ennek nincs köze ahhoz,hogy láttam a szeánszon a szellemét,hisz mi idéztük meg egy hozzáértő segitségével.Nem azért láttam,mert akartam látni,hanem tényleg ott volt.Sőt elmesélem neked,hogy a szeánszot vezető személy,még rám is szólt,mert először nem vettem komolyan.De később,ami történt,bizony attól elkapott a frász elég rendesen először.Utána már nem féltem.