Küzdelmem a rákkal, kétgyermekes édesanyaként (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Küzdelmem a rákkal, kétgyermekes édesanyaként
Nagyon szomorú hogy ennyit kell,kellett szenvednetek!!!AZt szokták mondani:borúra derű!!!
Remlem így lesz,sok erőt és kívánom hogy minden álmod valóra váljon!
Figyelemmel foglak kísérni ha írsz!
Nem látok a könnyeimtől!
Emelem kalapom Előtted!
Kitartást, sok-sok erőt kívánok:-)♥
Szívszorító!
Kívánok neked és a családodnak,a kicsiknek minden jót.Sose add fel!
Kedves Napsugár!
Nagyon megható a történeted, tanulságos de egyben szívszorító.Csak gratulálni tudok , az életfelfogásodhoz, kitartásodhoz.Sokan példát vehetnének rólad, és erőt meríthetnek a történetedből.Mikor ilyet olvasok átértékeli az ember a dolgokat!Amúgy Én most várom az első babám, 39.hétbe vagyok.
Kitartás neked és nagyon jó egészséget, boldogságot kívánok!!!!!!!!!!
Napsugaram! Amit leírtál az mind igaz, ahogy leírtad, az szívszaggató.
A rák egyetlen hatékony ellenszere mi magunk vagyunk. Kell az orvosi rásegítés, de önmagában kevés. Aki meg akar gyógyulni, kezdjen új életet! Váltson szemléletet! A másokért való örökös aggódásunk minket betegít meg. Tenni kell a másikért, de ha nem hozza a várt eredményt, bele kell törődnünk, és nyugtáznunk, mi mindent megtettünk.
Adni kell magunknak is: szabadidőt, szép ruhát, finomságokat, bármit, amire vágyunk. Ne csak másokat kényeztessünk, magunkat is. Meg kell tanulni NEM-et mondani!!! Mindenki azt gondol rólunk, amit akar, mi is azt gondolunk másról. Senki nem jobb, ügyesebb, szerencsésebb, mint mi, csak a szomszéd kertje mindig zöldebb :)))
Nem szabad azon rágódni, hogy mi lett volna, ha...
a múlt megváltoztathatatlan, a jelennel és jövővel foglalkozzunk!
Aki menni akar, akinek mennie kell, el kell, hogy engedjük - legyen az élő vagy halott. A halottnak adjuk meg a végtisztességet, és engedjük útjára. Innentől kezdve minden további siránkozás önsajnálat, amivel magunkat betegítjük meg.
Ne görgessük magunk előtt a problémákat - ott és akkor oldjuk meg, véleményezzük, aztán lépjünk tovább.
Mára ennyi. :)
Hát szia ezúton is... ledöbbentem a cikket olvasván, főleg amikor megláttam hogy te írtad...
Nekem is vannak ilyen gondjaim, sőt édesanyámnak is.
És ideje lenne ellátogatni orvoshoz, megadtad nekem is a kezdő lökést, ez olyan dolog sajnos amitől az ember retteg, legalábbis én biztosan.
Voltam már ilyen vizsgálaton, nem volt kellemes.
Hát, neked sok erőt kitartást kívánok, és őszintén remélem hogy minden rendben lesz! Puszi.
Csodálom a hatalmas erődet, s ezt kívánom mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül.
Szerencsés is vagy, mert a párod végig kitartott melletted, hitt benned, nem hagyott magadra, ahogy sajnos sokan megteszik.
Nem is értem, miért mondják az orvosok, hogy fiatal ember nem lehet rákos. És az rengeteg rákbeteg kisgyerek? Mára már felborult minden... :(
Kérlek, még véletlenül se hibáztasd magad a kisfiad betegségéért! Te egészen biztosan nem tehetsz semmiről.
Drukkolok, hogy ha letelt az 5 év leírhasd itt: meggyógyultam.