Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Aggódunk, féltünk és szeretünk, mert édesanyák vagyunk! fórum

Aggódunk, féltünk és szeretünk, mert édesanyák vagyunk! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Aggódunk, féltünk és szeretünk, mert édesanyák vagyunk!

1 2
34. 388b941089 (válaszként erre: 32. - 97d59f50eb)
2010. aug. 28. 22:27
én akkoriban nem nagyon aggódtam semmiért... 19 évesen szültem :))) jó persze, aztán gyorsan fel kellett nőnőm :)
33. 97d59f50eb (válaszként erre: 31. - Cickány64)
2010. aug. 28. 13:50

Dórikám már 8 éves és 1. osztályban OLVASÓ ESTET tartottak.

A gyerekek hálózsákokban az iskolában aludtak és én alig tudtam elaludni állandóan csak az én kislányomra gondoltam, hogy mit csinálhatnak éppen.

Tudtam hogy jó helyen van és két nagyon tündéri tanítónénije van, de mégis aggódtam érte.

32. 97d59f50eb (válaszként erre: 30. - Bajaikriszta)
2010. aug. 28. 13:43

Mennyire más is az az élet amikor még nincs gyermekünk...

Teljesen más dolgok miatt aggódunk, és amikor anyukák leszünk visszagondolva milyen apróságok miatt bosszankodtunk mosolygunk saját magunkon : )

2010. aug. 28. 13:09
és persze sose érezzük fölöslegesnek,terhesnek ezt az aggódást.fura módon a mái napig nem alszom mélyen,ha nincs otthon a gyerekem,tök mindegy,hogy dolgozik,vagy buliban van,az én fülem mindig az ajtón van.van is egy megállapodásunk,hogyha picit elhúzódik a buli,vagy már nem jön haza,máshol alszik,mindig küld egy "ne aggódj anya,minden ok,csak....." sms-t ,és ez jó.
2010. aug. 28. 12:33
Mindig arra gondolok, mikor terhes nőket, vagy pici babás anyukákat látok, hogy fogalmuk sincs mennyi aggódás vár még rájuk az életben. Mennyi minden megpróbáltatás, aggódás előtt állnak, miről fogalmuk sincs még.
29. 97d59f50eb (válaszként erre: 22. - Cickány64)
2010. aug. 28. 11:09

"KÖNNYŰ ANNAK A HÓ, A SÁR,KIT AZ ANYJA CSÓKJA VÁR! "


Ez nagyon szép, és nagyon igaz !!!

28. 97d59f50eb (válaszként erre: 21. - Lizoka)
2010. aug. 28. 11:07
Pontosan így éreztem én is hogy lesznek-e barátai akikkel jól elvan...
27. 97d59f50eb (válaszként erre: 19. - Anyuci91)
2010. aug. 28. 11:04

"Mindenkinek jóegészséget üdv.Ágnes"

IGEN azt hiszem mindennél fontosabb az egészség és csak ezekután minden más...

26. 97d59f50eb (válaszként erre: 18. - Cickány64)
2010. aug. 28. 11:03

"nem tudom "átvenni" a fájdalmukat"

IGEN mi édesanyák legszivesebben átvennénk töllük a fájdalmat....

25. 97d59f50eb (válaszként erre: 15. - Kriszta0930)
2010. aug. 28. 11:00

Nagyon jó a cikk!:-)

KÖSZÖNÖM !!!

24. 97d59f50eb (válaszként erre: 14. - @IviBaba@)
2010. aug. 28. 11:00

"Édi ez a cikk : )"

KÖSZI !!!!


Egyébként a párom Édinek becéz és már a gyermekeim is néha.

Édianya veszel nekünk valamit ?

23. 97d59f50eb (válaszként erre: 13. - E67755eb1a)
2010. aug. 28. 10:57

Azt hiszem ezzel szinte minden szülő így van ha elkezdődik az ovi.

Fájó szívvel hagyjuk ott ha sírva megy be az oviba szoktatás időszakában...

22. cickány64 (válaszként erre: 21. - Lizoka)
2010. aug. 28. 09:41

a lelki dolgokat a gyerekek gyorsan megoldják és vissza is vágnak hamar ebben a korban.ne az oviba isibe féltsed a lelkét,hanem az otthonira nagyon-nagyon vigyázz! egyszer régen a kicsifiamtól anyák napjára kaptam egy bonbont,ez volt a papírra írva:

KÖNNYŰ ANNAK A HÓ, A SÁR,KIT AZ ANYJA CSÓKJA VÁR!

asszem ehhez nincs mit hozzáfűzni.

21. lizoka
2010. aug. 28. 09:20
nálom most hogy ovis lett a kislányom a kicsi lelkét féltem mindig.örök örlődésem,hogy-ugye szeretik az oviban.-ugye nem bántják.stb.stb.
2010. aug. 28. 09:01
Az én lányaim is felnőttek már élik a saját életüket, dolgoznak és úgyanúgy szeretjük és féltjük őket mind annak idején, pedig már ők írányítják saját magukat mégis sokat gondolunk rájuk vajon minden rendben legyen. Üdv.Ágnes
2010. aug. 28. 08:58

Kezdet, kezdetén én is, de már az elején egy rendes nő, aki az anyai teendőket látja el ez már bennünk megérlelődik, rögződik, hogy igen is aggódunk, és féltjük a gyerekeket és a kötelességünket maximálisan teljesíteni kell és ez jogos, hiszen

nagyon is oda kell figyelni rájuk. Én nekem is mindig a szívem a torkomban dobogott ne legyen semmi baj. Mindenkinek jóegészséget üdv.Ágnes

2010. aug. 28. 08:34

én már "öreg" anyuka vagyok,de a fene majd meg esz még mindig,ha a kisebbik fiam,aki 22 éves és rendőr,még nem ér haza!!!kocsival jár,meg a hivatása sem fenékig nyugalom!!!

a másik meg szerintem direkt csinálta örök életében az aggódást nekem!!!:elment a légióba,utána kint maradt fr.országba,most "veszélyes bicajos",tudjátok,aki sziklákon jön le biciklivel,meg raftingol,ami meg a gumicsónakos,lezuhanás a vízeséses folyókon.hát el tudjátok képzelni????

különben az aggodalom soha-de soha nem szűnik meg!!!mindkettőnek volt már balesete,komoly sérülésekkel,és a tehetetlen düh,hogy nem tudom "átvenni" a fájdalmukat,ugyan olyan,mint mikor picinek a fájós fülecskével kinlódtunk.

2010. aug. 27. 22:49
Én is nagyon aggodom mi is kezdjük itt a sulit és mi Angliába,drága kislányom még nem volt távol tőlem nem is tud Angolul nagyon annyira féltem Az Angol gyerekektől mert nagyon mások mint a magyarok,félek bántják vagy csufolják nagyon rossz lesz nekem tudom és félek neki is..de muszály elengedni..
2010. aug. 27. 22:04
Ja és azt elfelejtettem,hogy a legkisebb gyerkőcöm most 22hónapos jövő október végén megy majd oviba,de én már most nagyon aggódom,hogy milyen lesz majd "elválni"tőle,mert őt még soha nem hagytuk senkinél és nagyon "össze vagyunk nőve"!:-)
2010. aug. 27. 22:00
Nagyon jó a cikk!:-)Én is nagyon sőt túl aggódós anyuka vagyok,de szerintem ez normális.:-)
2010. aug. 27. 20:47
Édi ez a cikk :) Én is megkönnyeztem...hát igen,ez a szülői felelősség és ezt csak az tudja akinek gyereke van már :D
2010. aug. 27. 20:35
jaj, az ovis résznél elbőgtem magam... most lett vége a beszokós hétnek és az én kicsi kincsem annyira nem akar elengedni. Félek h jövőhéten nem fogom tudni otthagyni ha sírni fog. Hosszú időt, pláne idegenekkel soha nem volt még.
12. supin (válaszként erre: 7. - 97d59f50eb)
2010. aug. 27. 20:12

Persze,hogy aggódás.

Mig élünk ez örökké tart. :)

2010. aug. 27. 20:03
Igen fura dolog,mikor még nem volt gyermekem nem aggódtam ha fúrtak vagy füvet vágtak délben,mikor most a gyerekem alszik,hogy fel ne ébredjen,nem aggódtam mi van az élelmiszerekben,nem aggódtam ha mellettem cigiztek vagy üveget dobtak el,vagy kutya ment el mellettem..
2010. aug. 27. 19:40
Ezt én is át érzem.egy örök mozgó fiam van.most kezdi az ovit és a beszoktatás anyukákkal van együtt.hát majd szívütést kaptam amikor megláttam hogy a gyerekem mászik fel a mászókán és az óvónéni aki eddig mellette állt most már vagy 1méterre távolodott és beszélgetett,de mielőtt felálltam volna addigra visszaért a gyerekhez.
9. 388b941089 (válaszként erre: 5. - 97d59f50eb)
2010. aug. 27. 18:54

én ezt csak úgy hívom, h POKERARC! :)))


Múltkor horog akadt a gyerek kezébe horgászás közben... azt hittem ott ájulok el, de elővettem a pokerarcot és a gyerek máris megnyugodott. És a fordítottja is igaz! Mikor beleakadt a horog a gyerek kezébe a velünk együtt nyaraló 14 éves unokahugunk elkezdett sikoltozni (szó szerint) ekkor a gyerek is úgy megijedt, h elkezdett sírni... A kiscsajra rá kellett szólni, h ne vinnyogjon, és csináljon úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb eseménye lenne... :D kiscsaj lenyugodott, anyuka pokerarcot vett fel, és a gyerek is abbahagyta a sírást, a horgot pedig simán kiszedtük!


szóval csak higgadtan, kedves anyukák, nem szabad, h a gyerek lássa, h mindjárt elájulunk, annyira aggódunk :D:D

2010. aug. 27. 18:21

Szintén "paramama" vagyok...

Egy csomó orvost, kórházat, vizsgálatot megjártunk már mi is, állandóan az eredmények miatt aggódtam...

Ez így is lesz, nálam biztosan állandó kísérő marad az aggódás. Soha nem tudok lazítani, ha a gyerekemről van szó.

7. 97d59f50eb (válaszként erre: 6. - Heni86)
2010. aug. 27. 17:50

extra-ultra-totál aggódós : ))

Ez tetszik. Én is ilyen vagyok néha.

2010. aug. 27. 17:44

Szóról szóra igaz. :)

Én is szoktam ezen gondolkozni, főleg hogy én extra-ultra-totál aggódós vagyok. :)

5. 97d59f50eb (válaszként erre: 2. - 388b941089)
2010. aug. 27. 17:31

Én is azóta vagyok ilyen aggódós amióta gyermekeim vannak.

Milyen igaz amit írtál, hogyha az anyuka ideges akkor ezt a gyermek is érzi.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook