Külföldön tanul/tervez tanulni a gyerekem (beszélgetős fórum)

haha rossz linket nyomtam be :-)

bár őket is szeretem nézni:-)

ez az igazi

[link]

Nekem a kicsi nyolcadikos:-)

Hát én örökre hálás leszek édesanyámnak, 16 éves korom óta egyedül nevelt a húgommal , utánam még 21 éves , húgom után 24 éve skorig fizettet apám gyerektartást (vagyis az első diploma megszerzéséig - érdekes nekem a mesternél már nem adott pénzt anyunak, húgom meg 5 éves iparművészeti főiskolát végzett textiltervező szakon)...örökre hálás leszek anyumnak, hogy mindig azt mondta, tanuljatok, tanuljatok ( és volt, hogy heti kétszer háromszor másodállást is válallt - annak idején ő nem tanulhatott tovább érettségi után) ....ettől függetlenül (főleg a gimis osztályfőnököm hatására ) minden nyáron dolgoztam , már gimnáziumban, hol a piacon , hol étteremben pincérként, hol anyuéknál a MEDICOR gyárban. Emellett természetesen anyumnak rengeteget segítettem a házimunkában otthon!

A másod, harmad, és negyed diplomám is munka mellett szereztem - jó a harmadikat GYED és GYES mellett (ingyen volt akkor a kismamáknak)...

A nagylányom is járt Milestoneba minimális tandíjért - tanulmányi ösztöndíjas volt - számunkra ez volt a "keresete", ha úgy tetszik!, és minden nyáron Monoron roma gyerek nyári tábort csinál végig a barátnőivel, (eddig 3 nyár), a Milestoneban nyáron is kellett tanulni egész júliusban. Augusztusban engedtük pihenni. Az iskolában volt diákcégük (10.-ben), és szép bevételt termeltek egy év alatt, baromi sok munkával! - Ezt nekünk adta, és kijelentette, soha nem lesz vállalkozó - ezt kijelentheti az egy év után.

Amióta kint tanul az LSE-n, folyamatosna pályázik gyakornoki pozíciókra, többet elnyert, de még többet önkénteskedik (plusz ez a mentorkodás a kis brit iskolásokkal!).

Becsületes, jószívű, szorgalmas, soha fel nem adó, keményen dolgozó és az emberekre hatni tudó, motiváló fiatal lett belőle, akire őrülten büszke vagyok! ( biztos vagyok benne , hogy meg fogja tapasztalni az egyszerű munkát is (pincérkedés stb) - de én mindig azt mondom neki is , amit nekem édesanyám TANULJ, TANULJ, minél tovább! És az LSE sem egy sétagalopp, sőt....menjen Mesterre és akár PHD-ra, de mielőtt elkezd majd egy komoly munkahelyen dolgozni és karriert építeni - akkor vegyen ki egy évet GAP yearnek és utazzon, kétkezi munkát vállaljon és érezze milyen szerencsés, hogy tanulhatott. (mondjuk ezt Gary Vee is tanácsolta, aki nagy kedvencem:

[link]

Nincs jó vagy rossz módszer, minden anya szereti a gyermekét és a legjobbat akarja neki! Az , hogy ki csinálta jól , pedig kb 20 év múlva fog majd kiderülni (ha boldog és elégedett lesz a poronty kb 40 évesen).

Hát ez az, vannak képzések, ahol nem merül fel az évközi diákmunka. Oxbridge mellett pl. az orvosit is ilyennek képzelem. Mindenesetre nagyon jól tette, hogy élt a lehetőséggel és kiment!

Tök jónak tűnik a rendszeretek, vsz a saját gyerekeimnél (3 db.) is implementálni kell valami hasonlót -- de ez még odébb van, a legnagyobb is csak nyolcadikos. Az egészen biztos, hogy full tandíjakat és megélhetéseket nem tudnánk és nem is akarnánk állni sok-sok éven keresztül.

Igen, szerintem is az a jó, ha a felek kiszámíthatóan lefektetik a kereteket lehetőleg előre (persze vis maior esetén úgyis újra kell tárgyalni a dolgokat). Akár itthon, akár külföldön tanul a gyerek. Vagy ha nem tanul tovább. 18 éves kor /jó, érettségi/ után már tud dolgozni, nagykorú, és a szülő nem köteles eltartani. Ha továbbra is otthon lakik, kosztol, minimum lássa az ember, hogy odateszi magát. Ha keres, akkor járuljon hozzá a költségekhez is valamennyire, a kereset nem szebpénz, hogy nagy részét elszórakozza (van ilyen hozzáállás is).

Nálunk a nagynál végig kérdéses volt, kimegy-e, több okból is. Végül az döntött, hogy kvázi "utolsó lehetőség" volt. Náluk (Oxbridge alapképzés) tilos tanév közben munkát vállalni - ahogy elnézem a tanulnivaló mennyiségét, ez érthető is (persze ő egy kifejezetten tanulós szakon van). Nyáron viszont a tervek szerint dolgozik (itthon a valószínű), és - ha beveszik - meg egy többhetes nyári kutatóprojektre (online).

A második gyermeknél az a mondás, hogy az első év, ha Ausztriába megy - STEOP vizsga! - szóljon a tanulásról, vizsgázzon le jól, akklimatizálódjon. De utána már munka is, amit ő kifejezetten szeretne. Ő is főz, mos, tudja, hogy meg kell fogni a pénzt.

Mindkét gyerek esetében vezetjük a költségeket, és tanulmányi eredménytől függő mennyiséget kell majd visszafizetniük.

Nem kell mindenáron külföldre menni, nem is való minden gyereknek.

Igen, amiket írtok, nagyon fontosak. És persze én sem látom, hogy támogatás nélkül külföldön kivihető lenne az egyetemkezdés. Ami azt illeti, itthon sem -- már az is nagy támogatás, ha az egyetemista otthon lakik és nem kell albérletre költenie.

Sokféle megoldást látok, például a Leviáékhoz hasonlót, ahol a szülők megállapodnak a gyerekkel egy fix havi összegben az első év(ek)re -- minden mást a diáknak kell állnia. Van, akinél ez elég a megélhetésre, van, ahol egyértelműen nem, ők dolgoznak. Olyat is láttam már, hogy a szülő egy adag pénzzel köszönt el a gyerektől -- nem is olyan nagy összeggel --, és világos volt, hogy a diáknak kell majd előteremtenie innen a szükségeseket, mert a szülei ennyit tudtak vállalni. Ha nem ment volna, nehéz szívvel, de hazajön az itthoni egyetemre. Megoldotta, lett munkája, vállalt a kollégiumban is felügyeletet és sok időt belefektetett az ösztöndíjkeresésbe. :)

Nem könnyű dolgok ezek és pont ezért mondom mindig, hogy nagyon alaposan meg kell nézni az ár-érték arányt és azután dönteni, hogy valóban érdemes-e a külföldi tanulással járó extrákat vállalni.

Igen, ez egy hallott sztori, nem a saját szüleiről beszél. Attól még a hozzállás kitapintható (a szüleimnek "kötelessége" anyagilag is támogatni a terveimet 18 éves korom után, ha szerintem megtehetik). Lehet, hogy csak egy átgondolatlanul benne hagyott pár mondat -- ha én szerkesztenék egy ilyen cikket, biztos jelezném. :) De nem vagyunk egyformák valóban.

Meg hát a hátborzolódásomban az is benne van, hogy azóta "dolgozom", hogy 12.-ben odajött hozzám a némettanárom, hogy nem akarok-e gyerekeket korrepetálni. Szóval nekem a munka nélkül zajló egyetem amúgy is értelmezhetetlen furcsaság. :D Persze így sem ment a szüleim nélkül, hiszen otthon laktam pár évig, de legalább az egyéb kiadásaimat nem ők fedezték. És az is igaz, hogy olyan egyetemre jártam, ami magától értetődően adta, hogy miből tudok pénzt keresni és az elvárás sem volt akkora, hogy ne fért volna bele. Ez sem triviális mindenkinek.

Valóban, ott van a cikk elején, de azt lazán átugrottam. Most látom, hogy csak 16 éves és egy "hallott sztoriról beszél", ez azért sokat árnyal a helyzeten :)

"Bár azt tapasztalom, hogy aki abban nő fel, hogy természetes a külföldi nyaralás, síelés, az étterembe járás, abban föl sem merül, hogy más nem "lemond" ezekről, hanem soha nem is volt meg neki."

Ez talán még nem róható fel nekik 16 évesen, de ha később sem látnak tovább az orruknál, az már baj.

A cikkíró a Milestone-ba jár. Ott a teljes éves tandíj évi 700 ezer fölött van - igaz, lehet akár teljes ösztöndíjat is kapni érdem szerint (a fiamnak volt, különben nem is mehetett volna).

Szóval nem vitatom, hogy ő is sokat beletesz, de a szülők is. Bár azt tapasztalom, hogy aki abban nő fel, hogy természetes a külföldi nyaralás, síelés, az étterembe járás, abban föl sem merül, hogy más nem "lemond" ezekről, hanem soha nem is volt meg neki.

Ld. - érintőlegesen - a Factfullness c. könyv arról, milyen jövedelmi kategóriák vannak valójában, kik az élharcosai a könyezetvédelemnek.

Az álmokat az álmodónak kell megvalósítania, nem megkapnia valakitől.

Szerintem nagyon életszerűtlen, hogy valaki külföldi egyetemre készül és a szülei végig hitegetik, hogy támogatják, majd vesznek helyette egy jachtot az Adrián. De még, ha így is alakul, az az ő dolguk.

Már az is nagy segítség, hogy a gyerek olyan szinten fel tud készülni, hogy magától meg tudja oldani a külföldi tanulmányait. Nem kell azt hinni, hogy ez a szülők dolga és máshogy nem megy. De megy, csak nehezebben.

Nem egy példa van arra, hogy valaki finanszírozza a saját tanulmányait. Felnőtt emberekről van szó. Persze, nagy szerencse, ha valakinek a szülők tudják és akarják is finanszírozni a külföldi tanulmányai, viszont ez nem elvárható, bármennyire is tanult érte és szeretne menni valaki.

Az egy dolog, hogy a cikkíró ezek szerint így "járt", de még annak ellenére is követelőző ez a mondat, ha a bőrük alatt is pénz van a szülőknek.

Nehezebb lesz, de többet tanulhat belőle, ha saját maga váltja valóra az álmát és nem a szülőktől várja, hogy megfinanszírozzák. Mondjuk nem tudom, hogy rám milyen hatással lenne egy ilyen "zsarolás" szagú mondatocska a neten.

Igen, ez abszolút a diák szempöontja.

Nálunk otthon az a mondás, hogy a törvényi kötelezettségeinknek eleget teszünk: van a szükségleteinek (nem feltétlenül az igényeinek) megfelelő szállása, étkezése, oktatása, részesül figyelemben is, szeretjük. Az, hogy az ÁLTALUNK megkeresett pénzt EZEN FELÜL mire költjük, az a MI döntésünk.

Személy szerint nem tartom jogosnak azt az elvárást, hogy a szülők a gyerek álmaira költsenek a sajátjaik helyett.

Ha úgy döntenek, természetesen költhetnek a gyerek álmaira - a szülők többsége meg is teszi ezt.

De ha nem, akkor sincs joga elvárni ezt senkinek (mondjuk a nagyszülő, aki igenis a támogatta anno a saját gyerekét az álmaibanm, ő esetleg fölvetheti ezt véleményként).

Úgy vélem, kis részben éppen ezek miatt a kimondott-kimondatlan elvárások miatt IS vállalnak kevesen vagy kevés gyereket. Mert annak, aki van "mindent meg kell adni", és onnantól kezdve már csak a felelősség van, a gyerekeidért, az idősödő szüleidért. Hát nem. Nem kell mindent megadni. Egyensúly kell.

Amikor pedig nincs miből adni pluszt, az is egy helyzet. (Nálunk pl. ez volt az én fiatalkoromban, és nem ártott nekem, hogy 14 éves korom óta dolgoztam, mikor tudtam.)

Uhh, nekem az utolsó bekezdéstől felállt a szőr a hátamon. És nem azért, mert annyira sajnálom ezt a diákot. "Borzalmas érzés éveken keresztül dolgozni azért, hogy végül ne mehess álmaid egyetemére pusztán azért, mert a szüleid materiális dolgokat választottak a te álmod helyett."

Mondjuk nálunk nem fenyeget, hogy nyaralóra vagy kocsira költjük a college fundot. :) Tiszta sor, hogy szülői befektetés nélkül szinte lehetetlen megoldani a külföldi továbbtanulást, de számos példát látok, ahol a diák tudja, hogy csak az elején fogják tudni támogatni, aztán pedig bizony meg kell oldania. Szerintem ez így rendben van.

Nyilván, teljesen érthető.

Viszont, gondolom, az is logikus, hogy négy gyerek mellett kevesebb marad félretenni. Úgyhogy nálunk hozomra tanul a csemete, és utólag ki kell fizetnie, mert másnak is jár az esély a családban.

Nem vagyunk egyformák:-)

Én is szültem volna még kettőt, ha nem súlyosan koraszülőtt mindkét lányom : 2001 1640 gr 34 hét, 2006 1450 gr 33 hét, nem mertem kockáztatni egy 1200 grammost:-)

Örülök, hogy a JÓisten ezt a kettőt is megadta!

Nos, igen, a te lányod remekül él ezekkel a lehetőségekkel. Nyilván eleve egy etrovertált, szívesen barátkozó, ismerkedő típus.

Az én gyerekem elsősorban a saját érdeklődési köre mentén képes spontán kapcsolódni emberekhez. Nála tehát ezek a szervezős, mentorálós témák nem pálya.

Mi nem tettünk félre a két nagyobb gyereknek, inkább csináltunk még kettőt. :-D De megoldjuk így is.

Igen , az én lányom is április végén tervez visszamenni UKba, de a suli már janurában megírta, hogy végig online lesz az tuti, a kolesz miatt kell visszamenni, most nekünk se kell érte fizetni , ami azért rendes tőlük, de nagy könnyebbség.

Anyagi fedezet tényleg sok, de en inkább erre költök, mint szép ruhákra, kozmetikusra stb (régóta készülünk erre , több éve készült rá az én lányom is) , mi meg az apjával születésüktől kötöttünk egy tanulói biztosítást, havonta fizettünk be fix összeget és azt 18 évesen megkapta szépen, mi ebből fedezzük a kinti dolgokat.

mondjuk most sajnos munka sincs, de remélem egy év múlva már minden lesz újra és akkor lehet találni részmunkaidős melót, bár mindig azt mondom, amikor kérdezi a lányom, hogy örüljön, hogy tanulhat és igenis minél tovább tanuljon, dolgozni még sokat kell majd az életben.

Viszont így online is minden lehetőséget megragad, sok diák zervezetben van benne, diákkonferencia volt az egyetem szervezésében a hétvégén , ő volt a logisztikai felelős - a zoomban technikai segítséget nyújtott ügyeletben reggeltől estig ( több száz középiskola vett részt Model United Nations konf volt) és még arra is figyelt, hogy a nyolctagú egyetemi szervezőcsapatnak egy egy nagy magyar művet angolra fordítva elküldjön ajándékba (pl Sorstalanság, vagy Szabó Magda művek) , amit mindenki nagyra értékelt :-) amúgy a 8 tag (dél-kelet ázsiai, indiai, amerikai , Sri Lankai és brit volt, szóval baromi érdekes látni , hogy milyne munkastílusuk van ezeknek a máshonnan jött fiataloknak és nagyon klassz, hogy a gyerek hozzászokik, milyen ennyire más kultúrából jövőkkel is együtt dolgozni.

Aztán angol egyetemistákat beszervezett a kinti kormány egyfajta kisiskolások mentorálására, ehhez ajánlólevél is kellett két gimis tanártól, és volt rá egy felkészítő tanfolyam ősszel. 8-9 éveseket mentorálnak pszichésen és

a tanulásban zoom-on (az iskola egyik tanára passzívan jelen van az órákon) ... nagyon jó kezdeményezés , ott ugye régóta vannak online az iskolák .

Huh jó hosszú lett és nem dicsekvésnek szántam, de azt gondolom mindenképp hasznos nem csak karrier szempontból, ha a gyerek külföldön tanul (bárhol , bármelyik országban!)