Középiskolai felvételi (beszélgetés)

Kedves tőled, hogy odafigyelő szülőnek gondolsz így ismeretlenül. :)

Próbálkozom, de nem mindig sikerül.

Amúgy tényleg hasznos lehet ez a teszt. Pedig lányom nem kiugróan tehetséges semmiben. Nem degradálom csak úgy érzem reálisan látom őt. :)

Tegnap szóba került itt a tehetségmérés.

Erről eszembe jutott, hogy gimis lányom ofője ma küldött emailt amiben leírja, hogy

az iskolapszichológus tehetségszűrés-felmérést fog tartani, ami amúgy kérdőívek kitöltését jelenti. Cél, hogy a különösen tehetséges vagy eddig felfedezetlen, de tehetséges tanulókat "megtalálják", illetve hogy segítsék az iskolai tehetséggondozást. A kérdőívet kiértékelik majd a szülők és/vagy a gyerekek kaphatnak információt az eredményről.

Gondolom ez nem a tegnap említett fajta tesztelés, de azért hasznos lehet. Vagy nem?

Hú, le a kalappal előtted, hogy ennyit foglalkozol a gyerekeddel! Sajnálom, hogy sok rossz élmény is érte a leányzót, de hosszú távon (ahogy írtad is) profitál belőle, mert megerősíti.

Drukkolok, hogy a jövőben is minden jól alakuljon !

Ő hányadikos most? Mik a jövőbeli tervek?

Teljes szívemből kívánom azt, amit szeretne/szeretnétek elérni. Az nagyon klassz, hogy ho-ban tudsz lenni és még inkább ráfókuszálni a kisaasszonyra. (persze, hogy a munka is fontos, nade az első a család).

Sajnos az edzők a csapatot és a sikert nézik, az odavezető utat meg nem a gyerek lelkéhez igazítják.

A balkezesek különlegesek, nekem tesóm az, és ő egy valódi angyal.:)

jav: mert nincs megfelelő szakszemélyzet

és bocs, hogy hosszú votam

Igen, az, de biztosan nem vagyunk egyedi esetek. A belinkelt doksiban vannak felsorolva az eltérő tehetségtípusok, és szerintem a mai viszonyok között csak az első és utolsó kerül felismerésre és gondozásra.

A többiről a tanulmány is elismeri és leírja, hogy a tehetséget vagy fel sem ismerik, vagy ha igen, gyakran BTM-ként vagy SNI-ként lesznek kategorizálva, mint az ilyen tanulókhoz megfelelő szakszemélyzet.

Ilyenkor a szülő elszántságán és tehetségén múlik, hogy mit hoz ki a gyerekből. Nekem nagyon sok energiám és időm fekszik már a kiscsajban és még nem dőlhetek hátra. Szerintem ő olyan 4-5-ös típus lehet. Éretlenül ment suliba plusz balkezes, emiatt elsőben elkönyvelték butácskának, ezt elhitte magáról és megutálta a sulit. Elkezdte máshol keresni a sikert (a sportolást az ő kérésére kezdtük el, először lovagolt, azután, hogy stílusos legyek átnyergelt a szinkronúszásra), és mivel ez működött, egyre inkább odakoncentrált, ami tovább rontotta a tanulási eredményeket, mert kevés idő jutott tanulásra a sok edzés miatt. Ördögi kör volt.

Szerencsére, vagy sajnos (ezt még én is elemezgetem) tavaly súlyos pofonokat kapott a sportban is (az edzője nem egy pszichológus), ami először teljesen összetörte, de végül lelkileg megerősítette és belátta, hogy tanulni is kell.

Ettől még egy csapásra nem lett kiváló tanuló, mert rengeteg szubjektív hozzáállást le kell küzdenünk a pedagógusokban is, neki is el kell hinnie magáról, hogy jó lehet, de talán haladunk...

De ismétlem, ehhez nekem rengeteget bele kell tennem időben, energiában, pszichésen . Most heti 2 nap home office-ban vagyok, de persze nem tudom, ez mennyire használ most a pozíciómnak, mert épp átalakulunk és leépítések vannak. De úgy döntöttem, nem tehetem meg a gyerekemmel, hogy ennyi ész mellett elkallódjon.

Ha één nem is viszonyítom, a rögvalóságtól kapja majd a pofonokat. :-D

De igaza van Leviának, kénytelen lesz valahogy megoldani. Hajrá az elsőévesednek, levia!!

Ok, de te tudod a legjobban, hogy őt aztán tényleg nem kell máshogy viszonyítani :) Lehet, hogy a napi rutinban elveszik, de bármikor meglát olyan összefüggéseket, amiket rajta kívül csak kevesen vesznek észre.

Ami meg a segítségkérést illeti, az emberek 99%-ára elmondható, hogy nem nagyon megy nekik...

Belerázódik, ha másért nem, mert muszáj lesz. Meg lassacskán beindulnak az érdekes témával teli mindennapok.

(Nálunk meg már zajlik a vizsgahét. Ügyesen ki kell(ene) evickélni az örvénylő és viharosan hullámzó tananyag tengerből.)

Megfelelő társaságban beszédes, barátságos. Főleg, ha a téma is érdekli. Kell hozzá bizalom.

A segítségkérés viszont nagyon nem megy neki.

/Pechje, hogy a nála 2 évvel fiatalabb már tavaly lenyomott egy évet külföldön és nagyon ügyesen. Jó, nem kellett ennyi mindent intéznia, de még egy elkallódott ajánlott levélnek is képes volt utánajárni önállóan. Anyja 18 évesen vízumot intézett, több napos vonatutakat oldott meg egyedül. Szóval rossz a viszonyítási alap nálunk./

Hát, szegény tanárnak sok dolga van, pont a csemegekkutatás már nem mindig fér bele. Tényleg kiszipolyozzák őket. (Most a lelkiismeretes pedagógusokról beszélek).

C.: ma este lesz egy beszélgetésünk (heti 2x30 perc a megállapodás). Egyelőre kb. az, amire számítottunk: nem a helyzet magaslatán van a fiatalúr, mert egy csomó gyakorlati dolgot kellene összeszedetten, ügyesen megoldani. A karantén nyilván nem lendíti előre az ügyét (ma szabadult).

Igen, olvasom.

Különben az én gyerekem meg SNI volt... és valóban.

Arra is jó ez a kimutatás, ha érdekel pl.egy iskola

- Fiú/lány aránya,

- a bukások száma, vagy akár

- az "lepapírozott" SNI/BTM reprezentáltság.